Kritikusok kedvencei: Deczki Sarolta Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című könyvét ajánlja

2022. április 22. |

Rovatunkban meghatározó magyar női kritikusok friss olvasmányélményeikről mesélnek. Ebben a hónapban Deczki Sarolta irodalomkritikus Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című könyvét ajánlja.

Az utóbbi években elég erős a mezőny, ha az egy vagy maximum két kötettel rendelkező fiatal író csajokat nézzük. Mécs Anna, Harag Anita, Borcsa Imola, Czakó Zsófia, Bogyó Noémi nevét említhetjük – és persze Puskás Pannit. Kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán kiemelni, hogy fiatalokról, és lányokról van szó, hiszen elvileg az irodalomnak nincs neme. Ha érdemes, akkor azért, mert igenis, öröm, hogy egyre több fiatal nő jelentkezik figyelemreméltó kötetekkel, friss hanggal, egyéni látásmóddal, humorral, bátorsággal.

Tabukat döntenek, megcsontosodott előítéleteket pöckölnek félre elegánsan, vagányan, bőrdzsekiben, vörös rúzzsal, egy pohár itallal a kezükben. Díjakat nyernek, olvasókat szereznek és reményt adnak: igenis, lehet írni önfeledten, hitelesen és szemtelenül. Méghozzá a női tapasztalatokról és a közéletről is, anélkül, hogy ettől a szöveg szájbarágóssá válna. És arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a magyar irodalom hagyományosan erős, de az utóbbi időkben kevésbé népszerű műfajában alkotnak: novellákat írnak.

Puskás Panni nevét eddig szerkesztőként, kritikusként ismerhette a szűkebb irodalmi-színházi szakma, A rezervátum visszafoglalása debütáló kötete, amelyet remélhetőleg már a szélesebb olvasóközönség is forgatni fog. Érdemes. Rövidke, pároldalas novellák olvashatók a kötetben, szám szerint 21. A rózsaszín borítójú, zseniális tipográfiával illusztrált, vékony kötet elfér egy táskában, nagyobb kabátzsebben, úgyhogy buszon vagy várakozás közben is elő lehet kapni. Puskás nem árul zsákbamacskát: már az első, Leszámolás Bukowskival című novellában kiderül, mire is számíthatunk.

Ez azonban korántsem öncélú polgárpukkasztás, vagy ha igen, akkor a fiatal, különböző pszichés, magánéleti és egyéb válságokkal küzdő csajok egész élete az. Akik nem hajlandók keresztbe tett lábbal várni arra, hogy végre feleségül vegye őket, „akinek” gyereket szülnek, aztán munka, gyereknevelés, főzés-mosás-takarítás életfogytig.

 Sírok a vécében, amíg te sminkelsz a címe annak a darabnak, amelyben két csaj egy budapesti romkocsma vécéjében beszélget. Az egyik gyönyörű, és minden tökéletes körülötte, a másik boldogtalan, és nem akar gyereket. A kötet címét is adó novellában pedig egy középkorú, az életét zsákutcának érző nő áll be a várost terrorizáló kamaszok („indiánok”) közé, akik megcsömörlöttek a civilizációtól. „Vége az előítéletnek, a gyűlölködésnek, az áldozathibáztatásnak, az elnyomásnak, az egyszer használatos műanyag pohárnak, a vágott virágnak és az adórendszernek” – olvashatjuk, némi szkepszissel. A bennem élő kövér lány pedig sokak számára ismerős tudathasadásról tudósít: jó lenne vékonynak is lenni, meg elcsábulni egy csokoládés sajttortára is, buli után pedig gírosszal fojtani le a négy felest, nyolc fröccsöt.

Fanyarkás, szatirikus hang, budapesti groteszk, fanyar humor, visszafogott melankólia, tripla adag irónia, pontos és hiteles lélekrajz jellemzi ezeket a rövidke állapotjelentéseket. Leszámolás minden élethazugsággal, semmi öncsalás. Mégis mély megértés, empátia, és szenvedélyes életszeretet.

Szerző: Deczki Sarolta

Olvasd el ezt is!

 

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra