Ha nem lenne háború, biztosan nem néznék világszerte rengetegen A nép szolgája című ukrán sorozatot, ami magyar nyelven jelenleg is fut az RTL-en, angol felirattal pedig elérhető a Netflix kínálatában. Egyesek szerint ízléstelen nyerészkedés a jelenlegi konfliktust ilyen módon áruba bocsátani, mások viszont inkább örülnek, hogy a lélekromboló hírek sorát megtöri egy laza, vicces – és egyébként tényleg jó – ukrán sorozat is, ami valamilyen kapcsolatban azért mégis van a jelenlegi eseményekkel. Ugyanis A nép szolgája sorozat volt az, ami elindította Volodimir Zelenszkij színész-rendezőt a politikai pályán, a pártjának neve egyenlő a sorozatbeli pártjának nevével, sorozatbeli karaktere és politikai elvei is összecsengnek.
Az ukrán vígjátéksorozatot 2015 és 2019 között vetítette az ukrán tévé, mire vége lett a harmadik évadnak, Zelenszkijt a való életben is elnökké választották. Az ukrán politikai szatíra nemzetközi sikere egyértelműen a háborúnak „köszönhető”. A háború kitörése után pillanatok alatt megindult a világkarrier felé a sorozat, ami Ukrajnában előtte már számos nézettségi rekordot is megdöntött, és néhány filmes díjat is bezsebelt. Nemcsak suta szolidaritási mód A nép szolgája vetítési jogainak nemzetközi megvásárlása, ez a sorozat tényleg vicces és tényleg képes görbe tükröt mutatni a posztszovjet országok politikájának. Nagyon érdekes lenne tudni, hogy például egy amerikai nézőnek mit adhat a sorozat, de az biztos, hogy a magyar nézők számára nem szorul értelmezésre egyik jelenete sem.
A sorozat főszereplője egy középiskolai történelemtanár, Vaszilij, akit véletlenül, egy rejtett kamerás, YouTube-ra feltöltött iskolai felvétel miatt (amin Vaszilij irdatlan hosszan káromkodik és őszintén szidja a rendszert) titokban jelölnek elnöknek. Vaszilijt persze megválasztják, így három évadon keresztül követhetjük, ahogyan elnökké válik és nap mint nap szembesül Ukrajna vezetésének nehézségeivel. A sorozat nem fél megmutatni az ukrán politika legcsúnyább, legvalósághűbb oldalát sem, az oligarchák, a korrupció és a bürokrácia hármasán át bukdácsol be Vaszilij a történelemoktatásból a politikába és válik a történelem tanítója helyett a jelenkori történelem alakítójává.
Vaszilij egyre inkább belenő az államfői öltönyébe, a beavatás-története a néző számára is egyfajta szatirikus beavatás-történet lehet: az elnökkel párhuzamosan nyerhetünk mi is betekintést a politika alulról már olyan jól ismert világába.
