Az Én, Iphigénia egy különleges monodráma kifejezetten Eke Angéla személyes történetei alapján. A színésznő életének darabkáit a görög mitológiából ismerős Iphigénia legendájával állították szembe, aki olyan kérdésekre derít fényt, hogy praktikus-e tógában fára mászni, tud-e lyuk formát ölteni egy érzés, a szerelem tényleg keszonbetegség-e vagy átléphető-e egy vihar küszöbe? A különleges produkciót Závada Péter írta és egy rendezőpáros, valamint két másik rendező állították színpadra úgy, hogy az utóbbi négy személy a próbafolyamat alatt egyáltalán nem ismerhette egymás elképzelését.
Így, az utolsó este előtt hogyan tekintesz vissza az előadásokra, milyen kedves emlékek fűznek Iphigéniához?
Egyszerre zavarba ejtő, fájdalmasan gyönyörű és megható visszagondolni arra, hogy két évadon keresztül, a legtöbbször teltház előtt játszottam ezt az előadást. Sokszor kishitű vagyok magammal szemben, illetve nehezen engedem meg magamnak a totális boldogság érzését, de azt hiszem, visszatekintve az Iphigéniás időszakra, most igazán boldog vagyok, hogy ez az egész megtörtént. Szinte el sem hiszem, hogy ez velem történt meg?!
Az előadásban a saját életed egy-egy darabjából tevődik össze. Mit tanultál magadról azalatt az idő alatt, amíg Iphigéniát játszottad?
Minden szerepen keresztül tanulok magamról valamit, itt talán az a legérdekesebb, hogy most másokról is megtanulhattam dolgokat. A környezetünkben, a családunkban előforduló történések mögött egyéni igazságok húzódnak meg, semmi sem fekete vagy fehér, de a felismerést magamról a darab írójától Závada Pétertől kaptam, aki megírta ezeket a sorokat és a rendezőktől (Gryllus Dorka, Soós Attila, Sándor Dániel Máté, Spáh Dávid), akik segítettek abban, hogy ezt különböző szemszögből láthassam én is és a nézők is.
Egy előadás, szerep hajlamos esténként „hazamenni” a színésszel. Gondolkodtál már azon, hogy milyen lesz végleg elengedned Iphigéniát?
Egyelőre nem tudom elképzelni az életemet Iphigenia nélkül, és még nem gondoltam bele abba, hogy milyen lesz ez a vasárnapi előadás. Az biztos, hogy minden pillanatát szeretném kiélvezni, de erre talán közben nem lesz lehetőségem, ezért is örülök, hogy az előadás után egy rendhagyó közönségtalálkozót tartunk, ahová az összes alkotó eljön majd, és így méltóképpen tudunk búcsúzni A Radnóti Tesla Labor színpadától. A közönségtalálkozó végén együtt hajolhatok meg az összes alkotótársammal, mert bár az előadást egyedül játszom, egy csodálatos nagy csapat dolgozott rajta, amiért örökké hálás leszek nekik. Az ösztöneimre hallgatok, és ha úgy érzem majd, hogy egy másik helyen, egy másik időben szeretne újjáéledni Iphigenia, akkor tudom, hogy megtalálja a módját, hogy újra megmutatkozzon és én teret adok neki erre.
A közönségtalálkozóval egybekötött utolsó előadást május 29-én vasárnap, este 7 órakor tekinthetjük meg a Radnóti Tesla Laborban. Jegyekért kattints IDE!
Fotó: Kállai-Tóth Anett, Földi Ádám
