Bár soha eddig nem hallottam ezt a mondatot, mégis tudom, mit jelent. Nincs Hold, ha nem nézed, ahogy nincs probléma sem, nincsenek ordító tévedések, elrontott életek, nincsenek hazugságok, manipulációk akkor, ha nem akarod látni őket. Igen, néha egyszerűbb úgy tenni, mintha minden rendben volna, mint szembenézni valami olyannal, ami fölött nincs hatalmunk. Kérdés, hogy hosszú távon megéri-e elfordítani a fejünket? Eljutunk-e a vágyott boldogsághoz, ha levesszük szemünket a „Holdról”? Kertész Anna viharos kamaszkorának lezárásaként nagyanyjához kerül. A szülei abban bíznak, hogy a szigorú, egyben extravagáns asszony ráncba szedi az unokáját, és valahogy ráveszi a tanulásra. Úgy is lesz. A nagyi könyörtelen szigorral várja el, hogy Anna komolyan vegye az életét. Szerez mellé egy tanárt, Mr. Singhet, akivel a füstös kis konyhában Anna belekóstol a tanulás örömébe, majd nem várt jó eredménnyel leérettségizik. Kis kerülő után egyetemre megy, hogy azután a Szent Bertalan kórház aneszteziológusaként kezdje meg gyógyító pályáját.
Hogy miért pont az aneszteziológia?
„a romantikus szakmai megfontolásokon túl, itt nem beszél a beteg. Mert Anna nem szeret idegenekkel beszélgetni, betegekkel sem. Őt csak a páciens betegsége és a teste érdekli. És a kihívás, hogy meggyógyítsák. És hogy ne szóljon bele senki. Hozzátartozók sem, és a kollegák sem. Ezt a szakmát szent feladatként tiszteli a közvélemény, nem akar érteni hozzá, nem bírálja felül és nem kritizálja.”
Mi más illene jobban egy alapjában introvertált, az emberi kapcsolatokban járatlan, diszfunkcionális családban felnőtt nőhöz, mint az altatóorvosok csendes világa. A műtőben nem kell a beteg lelkével, szavaival, érzéseivel foglalkozni, elég elnémítani, hogy azután a megfelelő emberek tegyék rajta a dolgukat.
Nincs Hold, ha nem nézed.
A könyv bevezet minket az egészségügy világába is, ráadásul éppen a Covid-járvány idején. Belátunk a kulisszák mögé, ami azért is különösen érdekes, mert Magyarországon a járvány alatt alig kaptunk valós információkat arról, hogyan próbál az orvostársadalom küzdeni és gyógyítani ebben az ismeretlen helyzetben. Havas Juli ott volt, látta mindezt, hiszen amikor éppen nem regényt ír, akkor maga is orvosként dolgozik. Teremtett kollégái eleinte kíváncsian nézegetik a kórt, és azt találgatják, mire futhat ki, mit lehet ellene tenni, milyen gyógymódok lehetségesek, és egyáltalán, mi ez valójában. Nem sokkal később már azt látjuk, hogyan süllyednek el benne, és hogyan próbálják heroikusan tartani a normalitást és menteni az embereket. Havas Juli regényében még a mellékszereplők is izgalmasak, kidolgozottak. Látjuk, hogyan lesznek a doktor urakból aggódó, napi gondokkal, magánéleti válságokkal küzdő kimerült emberek, szigorú doktornőkből vihogva táncoló barátnők, de a kórház világa mégis csupán a keretet adja ahhoz, hogy az írónő a társadalom kapcsolati, párkapcsolati szövetét kezdje el szétszálazni.
„A szüleim sorsa a Rolling Stones zenéjében volt megírva. Amikor megjelent az Angie, apám eldöntötte, hogy csak és kizárólag Angéla nevű lányba fog beleszeretni.”
Kertész apuka tehát felnőttsége hajnalán meg volt arról győződve, hogy boldogságának záloga, ha egy Angélát vesz feleségül. Szinte abszurd ezt kívülről látni, mégis olvasás közben a saját szerelmeimre gondolok, és arra, hogy a mi szempontjaink, a tömeg párválasztó stratégiái vajon mennyivel komolyabbak, mint egy dal, egy pillanatnyi érzés. Van-e mélyebb alapja a szerelemnek, mint hogy elbűvöl egy név, egy arc, egy illat, egy álom? Mi marad később ebből az álomból, merre tartanak a párkapcsolatok, és vajon hány ember mondhatja el, hogy boldog? A házasság, mely a The Rolling Stones dallamán indult útjára hamarosan több évtizeden át tartó civakodás, elégedetlenség színtere lett, melyben szenvedett nő, férfi és gyerek. Mit tanult a kislány, a kis Kertész Anna egy ilyen családban az érzésekről? Van-e köze a szülők között feszülő elégedetlenségnek ahhoz, hogy később a felnőttként olyan nehezen boldogul a kapcsolataiban? Miért nem ismeri fel ez az okos nő, amikor nem egyenrangú társ, hanem a partner egójának kiszolgálója? A múltja miatt van, vagy egyszerűen nincs senki, aki mellett önmaga lehetne? A férfiak, akiket szeretni akar, folyton megsértik a határait, csapdába akarják őt ejteni, manipulációkkal rávenni arra, hogy hagyja el a személyiségét, és az ő igényeiket kövesse. Mindezt szerelemnek hívják.
Michael, a hisztérikus szerető, aki állandó érzelmi zsarolásaival szívja Anna vérét, míg végül egy abszurd és nevetséges roham után a nő elhagyja a férfit. Rövid pihenő után új szerelem érkezik Péter személyében, aki akár a nagy Ő is lehetne. Igazán jó fej, minden passzol vele, aztán végül valami egészen meghökkentő fordulat vet véget a kapcsolatnak. Péter egy családi eseményen úgy kéri meg váratlanul Anna kezét, hogy előtte nem egyeztet vele a közös jövőről. Egyáltalán hogyan lehetséges, hogy eddig nem derült ki számára, hogy Kertész Anna nem akar férjhez menni? A nő nemet mond, ezzel magára vonva a családja rosszallását, valamint meg kell küzdenie a bűntudattal amiatt is, amit Péter életében a visszautasítás okoz. Pedig milyen romantikusnak tűnik egy ilyen hirtelen jött leánykérés. Nap mint nap találkozunk ilyen hírekkel, amikor nyilvános térben váratlanul kérik meg egy lány kezét, aki persze boldogan mond igent. Vajon hányan gondolkodnak el azon, hogy aki tiszteli egy másik ember határait, az nem hozza őt olyan helyzetbe, hogy egy ilyen kérdésre mások előtt kelljen válaszolnia.
Anna nem szakítani akar Péterrel, ám a rosszul sikerült lánykérés után mégis magára marad. Rövid pihenő után érkezik az új szerelem Iván személyében. Ez a kapcsolat (is) eleve egyenlőtlenségből indul, hiszen Iván magasabb egzisztenciával, több hatalommal, és jóval idősebben csap le Annára, aki eleinte flörtnek értelmezi a találkozást, ami viszont elhúzódó, méltatlan kapcsolattá teljesedik. Aki nem járatos az elnyomás finom árnyalataiban, ragaszkodó lovagnak gondolja a Szent Bertalan főorvosát. Ivánt olyan férfinek látjuk, aki szerelmével és figyelmével elhalmozza a nőt, ám ahogy a történet halad előre, egyre fullasztóbbá és elviselhetetlenebbé válik, hogy végül már igazán csak azért szurkolunk, Anna végre szabaduljon meg tőle. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember elképzeli. Nagylelkűség váltja a kisszerűséget, értelem az érzelmet. Állandó póráz a telefonon keresztül, amely sosem engedi Annának, hogy elfeledkezzen a férfiről, aki a hős, a nagyszerű, és akinek ezért jár a törődés. Azon már meg sem lepődünk, hogy a férfi nős, és a felesége oly mértékben kiszolgáltatott neki, hogy még a nyílt szeretőzést is el kell tűrnie. Ezrével ismerünk ilyen történeteket, és ítéljük meg előszeretettel a szeretőt, miközben a férfiakkal elnézőek vagyunk. Hát ők már csak ilyenek. Most azonban együtt mozgunk a nővel, akit gyűlölnünk kellene, ehelyett azonban kedveljük és értjük őt. Látjuk, ahogyan a férfi behálózza, és nem ereszti.
Iván mégsem az antikrisztus, sőt, eleinte az olvasó is szívesen beleszeretne, hiszen szenvedélyes, figyelmes, romantikus – és isteni az ágyban. Akkor kezd egyre inkább bántalmazóvá válni, amikor megérzi, hogy Anna kifelé tart a kapcsolatból. Ekkor kezdi húzni a pórázt, egyre többet akar, féltékenykedik, őrjöng. Ijesztő, egyben szánalmas, nyálas „seggfej” lesz a lovagból.
Az átlagember gyakran kérdezi az áldozatokat, hogy miért állnak szóba bántalmazó férfiakkal, és miért nem szabadulnak meg tőlük az első intő jelnél. Nos, az efféle kapcsolat dinamikája ebben a regényben tisztán lekövethető. Egyetlen bántalmazó sem bántalmazóként kezdi, hanem nagyon is elbűvölő udvarlóként, akinek manipulációit nehéz megkülönböztetni a tiszta és egészséges szerelem megnyilvánulásaitól. Továbbá a bántalmazó gyakran adni is tud az áldozatnak, aki emiatt azt gondolja, hogy bár a szerelme időnként „seggfej”, de közben jó fej is. Egyszer megkérdeztem Havas Julit, tudja-e, hogy fantasztikus kifinomultsággal mutatta be a manipulatív bántalmazót. Ő visszakérdezett:
– Tényleg? Iván bántalmazó? Én meg azt hittem, egy sima seggfej.
Bizony, gyakran gondoljuk, hogy ez csak valami apró jellemhiba, amivel elbír az ember, vagy ami talán idővel jobb lesz. „Majd összeszokunk.” De a bántalmazás soha nem lesz jobb, ezért mielőbb érdemes kilépni belőle.
A Nincs Hold, ha nem nézed egy igazi, ropogós kortárs regény mostani, húsba vágó kérdésekkel. Egyszerre mutatja meg a halódó egészségügy heroikus harcát a járvány idején és az emberi kapcsolatok sokszínűségét és sokféleségét. Semmi nem fehér vagy fekete, ez ebben a regényben különösen igaz. Nincsenek jók és gonoszak. Emberek vannak, akik a tanult eszközeikkel próbálnak boldogulni és megszerezni a szeretetet, ami segít túlélni ezt az egyáltalán nem egyszerű világot.
A regény 2022 áprilisában jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. A könyv kapható a könyvesboltokban, illetve online megrendelhető.
Olvass tovább!
