Heti kultkedvenc: élhet boldog házasságban egy exmeleg férfi és egy exleszbikus nő?

2022. június 10. |

Kíváncsiak vagytok rá, mi mit olvastunk, néztünk vagy éppen milyen régi/új kulturális felfedezést tettünk? Ezen a héten újságíró kollégánk, Botás Enikő ajánl egy dokumentumfilmet.

Pár hónapja elmentettem már a listámra a Pray Away (Az Istennel a vágy ellen) című netflixes dokut, de eddig valahogy sosem jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. A pride hónap alkalmából azonban végre kerítettem rá időt – és milyen jól tettem! A film annak az Exodus nevű nonprofit, keresztény szervezetnek a működését mutatta be, amely az Egyesült Államokban több mint 30 éven át az úgynevezettet reparatív, vagy más néven konverziós terápiával próbálta „kigyógyítani” a melegeket.

Azt tudni kell, hogy a reparatív terápia a tudomány álláspontja szerint nemcsak teljességgel megalapozatlan, de rendkívül káros is – hiába próbálja idehaza az állami média rendre porondon tartani, és egy valid megoldásként bemutatni ezt a kezelést.

John-Paulk-Anne-Paulk

Az Exodus kirakat házaspárja, az exmeleg John Paulk, és az exleszbikus Anna Paulk

A filmben az Exodus egykori alapítói, munkatársai szólaltak meg, akik – és ezen teljesen lesokkolódtam – mind melegek voltak. 1976-ban egy csapat meleg férfi kvázi önsegítő csoportként indította el a szervezetet azzal a céllal, hogy a hit segítségével próbáljanak meg túllépni homoszexuális vágyaikon. Ezek az emberek annak idején rettenetesen szenvedtek a szexualitásuk miatt, bűnösnek és magányosnak érezték magukat, és csak azt szerették volna, ha ők is ugyanolyan normális életet élhetnének, mint a heteroszexuális társaik. Elhatározták hát, hogy kigyógyítják saját magukat, majd később a társaikat is a homoszexualitás téveszméjéből.

A személyes történetek hallgatása közben a nézőben persze rögtön összeállt a kép: egyértelmű, hogy a probléma valójában sosem ezekkel az emberekkel, és nem is a szexualitásukkal volt, hanem azzal a társadalmi közeggel, ami kirekesztette őket. Nem azért érezték magukat magányosnak vagy bűnösnek, mert melegek voltak, hanem azért, ahogyan a társadalom a melegségükre reagált.

A film egyik legérdekesebb szereplője számomra John Paulk volt, az Exodus egykori reklámarca. A pufi arcú, szemüveges férfi volt az, akit a szervezet folyamatosan a kirakatba tett: talk show-kban, reklámokban szerepelt, és mindenhol elmesélte csodálatos gyógyulásának mesebeli történetét. A férfi huszonéves korában döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a homoszexualitást, amiből akkori elmondása szerint a hit segítségével tudott kigyógyulni. A gyógyulása pedig olyan tökéletesre sikeredett, hogy feleségül vett egy exleszbikus nőt, akivel 20 évig együtt volt, és született két gyerekük is. A probléma csak az volt, hogy Paulk gyógyulása egy hatalmas hazugság volt, pont úgy, mint a házassága, ami 20 értékes évet vett el az életéből. Ez a kigyógyulás ugyanis annyiból állt, hogy az érintettek minden erejükkel megpróbálták elnyomni magukban a nagyon is létező érzéseiket. Önmegtartóztatást gyakoroltak úgy, hogy közben maguknak is hazudtak. Megpróbálták elhitetni saját magukkal – és persze a világgal –, hogy ha nem lépnek homoszexuális kapcsolatba, akkor ők már nem is lesznek melegek többé. És bár ehhez az önmegtartóztatáshoz Paulk 20 évig tartani tudta magát, a vágyait és érzéseit egy pillanatra sem tudta kitörölni. El sem tudom képzelni, milyen belső frusztrációt és szenvedést tudott okozni az értintetteknek ez a színlelés…

Paulk végül elért egy pontra, amikor nem bírta már tovább a benne tomboló konfliktust, és 2000-ben ellátogatott egy melegbárba. Elmondása szerint nem a szexet kereste, csak azt, hogy olyan emberek között lehessen, akikkel azonosulni tud. Egy LMBTQ-aktivista azonban felismerte és lefotózta a férfit, és a kiszivárgott kép végül az exodusos karrierjébe került. Érdekesség, hogy a kamuházasságának még ekkor sem lett vége. 2003-ban a családjával Oregonba költözött, hogy a nyilvánosságtól minél távolabb élhessen. Elkezdett egy szakácsiskolába járni, majd Portlandben nyitott egy cateringvállalkozást. Továbbra is heteroszexuális férfiként élte az életét, és a felesége, Anne még mindig hitt az ex-gay mozgalomban. Ám ahogy az évek teltek, a férfi egyre magányosabbá vált.

Az Exodus toxikus munkásságának végül 2013-ban lett vége, miután az alapítói kénytelenek voltak beismerni, hogy a konverziós terápiával súlyos károkat okoztak az embereknek. Ugyanebben az évben Paulk is elvált a feleségétől, és a hazugságban töltött 20 év után után, végre önazonosan, meleg férfiként kezdte élni az életét.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra