Andrew Garfield ezúttal egy olyan ügyben nyomozó rendőrt alakít, aki – akárcsak Utah állam 99%-a – a mormon vallást gyakorolja, annak alárendelve egész életét. Egy napon különösen kegyetlen módon elkövetett gyilkosság rázza fel az egyébként békés település életét, és egyre gyanúsabb lesz, hogy a bűntény nem valamiféle külső ellentét, hanem a mormon közösségek között zajló belső viszály kiéleződésének eredménye, ez pedig még Jeb (Andrew Garfield) sziklaszilárdnak hitt hitét is kikezdi.
Az Under the Banner of Heaven valós alapokon nyugszik, habár Jeb nyomozó karaktere kitalált – méghozzá milyen jól kitalált. Rajta keresztül átérezzük, milyen az, mikor az életünket születésünktől fogva meghatározó, annak minden pillanatára hatást gyakorló jelenség – jelen esetben a hit – iránti elköteleződésünk megkérdőjeleződik. Milyen elviselhetetlen és feldolgozhatatlan identitásválsággal járhat ez? Jeb, mint ahogyan a mormonok általában, mormon családba született, ezt adták át neki a szülei, ahogyan most szintén mormon feleségével együtt ezt adja át gyerekeinek ő is. Jeb fiktív karakterének valós eseményekbe való beemelése azért volt fontos lépés, mert így általa mindezeknek a súlyát, elsősorban pszichés hátterét, mi is átérezzük.
Andrew Garfield erre a szerepre azért is volt jó választás, mert úgy tűnik, a vallási témák különösen a szívügyei. Martin Scorsese 2016-os Némaság (Silence) című filmjében 17. századi katolikus papot alakít, a felkészülés pedig az életét és Istennel való kapcsolatát is megváltoztatta, jelentős hatást gyakorolva arra, amit a hitről, a vallásokról és a spiritualitásról gondol. Az Under the Banner of Heaven főszerepében is érezhető volt rajta, ahogyan teljes odaadással helyezkedik bele egy vallási felekezet igaz hívének szerepébe – ahogyan aztán az is, miként kérdőjeleződik meg benne az egyre több bizonyíték fényében mindaz, amiben addig hitt.
Rajta keresztül kapunk betekintést egy olyan vallási közösség életébe, amelynek működéséről és szabályairól a kívülállóknak maximum halvány sejtése lehet. A sorozat Jebet abszolút szerethető, szimpatikus és gerinces karakternek mutatja be, annak ellenére is, vagy éppen azért, mert sokáig úgy tűnik, sziklaszilárdan hisz valamiben, ami tőlem és valószínűleg az olvasók többségétől távol áll, de legalábbis ismeretlen és idegen számunkra. Kezdetekben mézes-mázas és lehengerlő, majd kifejezetten misztikus, titokzatos, de legfőképpen ijesztő viszont, ahogyan a meggyilkolt nő férjének családját mutatja be, akik ugyanennek a közösségnek a tagjai. Ez az ábrázolásmód a sorozat hangulatára is kiterjed: az atmoszféra mindvégig nyomasztó és feszült, ami nemcsak a gyilkosság, de a közösségen belül ábrázolt belterjesség és az azt képviselő család kiismerhetetlensége miatt is hangsúlyos. Egyre hátborzongatóbbá válik a Lafferty-klán, ahogyan fokozatosan egyre többet megtudunk róluk a meggyilkolt lány férje, egyúttal fő gyanúsított szájából.
Ahogyan a sorozatban elhangzik, Laffertyék olyanok, mint a mormon közösség „Kennedy családja”. Ahhoz, hogy ilyen sikeresen adják át a felekezet és a család sötét oldalát és vérfagyasztó húzásait, szükség volt a sorozatban felvonultatott hibátlan szereplőgárdára is Andrew Garfielddal az élen, de a Laffertyék családjába tartozó, Ron Laffertyt alakító Sam Worthington is brillírozik. Az egyelőre kevésbé ismert nevek közül a feleséget alakító Daisy Edgar-Jones is roppant meggyőző, aki a férj, Allen (Billy Howle) visszaemlékezéseiben bukkan fel.
Az Under the Banner of Heaven napjaink sorozataitól eltérően nem siet sehová – lassan pörgő, komótos széria sok visszaemlékezéssel, alaposan kidolgozott, egyórás részekkel. Ám éppen tempója, mindvégig lappangó feszültsége miatt válik igazán izgalmassá és titokzatossá.
Szerző: Németh Míra gyakornok
