A sikeres ingatlanos, Michael (Neil Patrick Harris) éppen 50. születésnapi meglepetésbuliját szervezi élete szerelmének, Colinnak (Tuc Watkins), miközben úgy tűnik, a pár lakását kirabolták. De pont a bulin derül ki, hogy nem rablásról van szó: Colin minden előzmény nélkül úgy döntött, elhagyja élettársát. Ezzel a felütéssel indít az Újra szingli, amely az első évad alapján joggal vethető össze a Szex és New Yorkkal, több okból is. Ott van máris, hogy az egyik alkotója, Darren Star, a Szex és New York producere, akinek keze nyoma új munkáján is érződik. Attól függetlenül ugyanis, hogy ez esetben nem négy 30-as és 40-es éveiben járó nő szerelmi életét látjuk, hanem egy 50 felé közeledő meleg férfiét, a problémák és felvetett kérdések hasonlóak, ráadásul ezúttal is New York a színtér.
A rögtön az első részben bekövetkező, sokáig indokolatlannak tűnő szakítás ellenére elsősorban vígjátékról van szó, ugyanakkor a sorozat nem bagatellizálja el Michael helyzetét, aki nem veti bele magát nagy hévvel a szinglilétbe és a randiappok nyújtotta egyre cifrább lehetőségekbe – ahogyan azt jónéhány barátja tanácsolja neki. Különösen izgalmas, hogy mivel Colin nem indokolja meg az elköltözést, Michaellel együtt sokáig mi, nézők sem értjük annak okát, a széria szépen lassan ad fogódzókat, vajon mi vezethetett az elváláshoz. Ebből adódóan azt a mindenféle kapcsolat esetében örökérvényű tényt is leszögezi, hogy ha nem kapunk magyarázatot, a továbblépés szinte lehetetlen.
Az Újra szingli leginkább karakterei miatt kedvelhető, de erőssége az is, hogy (anélkül, hogy megülné a gyomrunkat) elgondolkodtat a (pár)kapcsolatok bonyolultságáról, kockázatairól, a gyakran azzal járó fájdalomról, és arról, hogy mindezek ellenére miért igényeljük mégis. Gyakran érezzük azt egy kapcsolat vége után, hogy soha nem leszünk képesek belelépni egy újba, nem akarjuk, vagy leginkább nem is tudjuk elképzelni, hogy ismét képesek lehetünk bárkivel is kialakítani intim kapcsolatot. Neil Patrick Harris tökéletesen átadja ezt az érzést – valószínűleg nála jobb színészt nem is választhattak volna a szerepre. De méltó mellékszereplő mellette a szinte ugyanabban a cipőben járó Claire (Marcia Gay Harden), akivel Michael a munkája során találkozik. Az 50-es éveiben járó nőt férje elhagyta egy 25 éves jógaoktatóért (klisés, de minden közhelynek van alapja), luxuslakásának eladását pedig Michaelre bízza. A kezdetekben hisztis és rideg, a jólétbe beleunt New York-i luxus(ex)feleségnek azonban Michael asszisztálásával egyre inkább felszínre kerül valódi, végtelenül szarkasztikus, egész vagány és szinte már kedvelhető arca, de ami ennél is fontosabb, ő testesíti meg azt a félelmet, hogy ha egy nő 50+-osan válik szinglivé, van-e esélye rá, hogy egy férfi nőként tekintsen rá újra. Ennek kapcsán az a kérdés is előkerül éppen egy Michael és Claire közötti vita során, hogy vajon kinek nehezebb a pártalálás: egy 50-es éveiben járó elvált nőnek, vagy egy 50 felé közeledő meleg férfinak? Milyen lehetőségeik maradnak?
Claire mellett Michael évtizedes legjobb barátai, Suzanne (Tisha Campbell), aki egyúttal munkatársa is, valamint a szintén meleg és szélsőségesen különböző Stanley (Brooks Ashmanskas) és Billy (Emerson Brooks) is jól megírt karakterek. Rajtuk keresztül a barátok nehéz helyzetekben elengedhetetlen szerepe kap hangsúlyt, de az is, hogy ők maguk is nehéz döntéshelyzetbe kerülnek, ha a pár mindkét tagjával jó kapcsolatban voltak, de a szakítás után gyakran valamelyik féllel nekik is szakítaniuk kell.
Az Újra szingli őszintén és kendőzetlenül beszél az elhagyott fél kezdetekben érzett tehetetlenségéről, fájdalmáról, de nem válik pesszimistává. Egy kissé borúsabb Szex és New York hatását kelti, de van humora, és emészthetően, gyakran szórakoztatóan és reménytelin tálal egy meglehetősen fájdalmas témát. Ami talán az egyik legjobb recept.
Szerző: Németh Míra gyakornok
Elolvasom!
