Néhány napja debütált a Netflixen a Jeffrey Dahmerről szóló sorozat (Dahmer – Monster: The Jeffrey Dahmer Story), amely nemcsak arra vállalkozik, hogy meséljen a brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokról, de arra is, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogyan tette lehetővé a bűnüldözés szisztematikus rasszizmusa és homofóbiája, hogy Dahmer olyan sokáig gyilkolhasson.
Jeffrey Dahmer 13 évig gyilkolt, vagyis döbbenetesen sokáig lehetett aktív Wisconsin és Ohio államban. Pedig már gyerekként is látszott, hogy valami nincs rendben vele. Jeffrey Lionel Dahmer Lionel és Joyce Dahmer első gyermeke volt. Édesanyja extrém szorongástól és depressziótól szenvedett, és Dahmer gyerekkorában öngyilkosságot is megkísérelt. Később Dahmer apja elmondta, hogy fia halállal és szexualitással átszőtt fantáziái már gyerekkorában elkezdődtek, amikor az úttest mentén talált állatok holttestén kísérletezett.
Dahmer 1978-ban követte el első gyilkosságát: június 18-án felvett egy Steven Hicks nevű stoppost, akit aztán megfojtott, és a kertjében ásott el. Később Jeffrey Dahmer azt mondta, a férfi „el akarta hagyni”, ő pedig nem szerette volna, hogy elhagyják. Addigra már súlyos alkoholproblémákkal küzdött, amiért szülei válását okolta. Összesen 17 fiúval és férfival végzett, áldozatai között fehér, fekete és hispán személyek is voltak – a mai napig vitatott egyébként, hogy rémtetteit rasszista gyűlölet is motiválta-e: míg egyes fekete aktivisták meg voltak róla győződve, hogy Dahmer direkt a színes bőrű közösség tagjai között vadászott. A gyilkos maga azt mondta, olyan férfiakat ölt meg, akiket „gyönyörűnek” talált. Gyilkolás után gyakran létesített szexuális kapcsolatot a holttestekkel, és el is fogyasztotta az emberi maradványokat – egy alkalommal például egy szívet is. A megcsonkított holttestekről fényképeket készített, és előfordult, hogy megtartott bizonyos testrészeket trófeaként.
Az Evan Peters főszereplésével készült sorozat máris elképesztően népszerű: világszerte a Netflix nézettségi listáinak élén áll. Sokan azonban kifejezetten kártékonynak tartják a Ryan Murphy által jegyzett szériát. A közösségi médiában többen problematizálták, hogy a szimpatikus, vonzó és közkedvelt Evan Peters szimpatikussá teszi, vagy egyenesen romantizálja a brutális sorozatgyilkost. Megint mások azt gondolják, hogy nem kellene szenzációhajhász módon feleleveníteni a történteket, hiszen ez megint inkább Dahmer alakjáról és az ő bizarr népszerűségéről szól, nem pedig az áldozatok emlékéről.
Különös módon egyébként maga a sorozat is tematizálja ezt a problémát: a széria középpontjában nem a brutális tettek bemutatása áll, hanem inkább az igazságszolgáltatás kudarcának megmutatása. Az utolsó részben azt is világosan kimondják, hogy míg a börtönben ülő Dahmerről képregények készültek és pénzért szerepelhetett népszerű tévéműsorokban, addig a 17 áldozat számára egy emléktáblát sem sikerült kicsikarni a lebontott ház helyén, ahol Dahmer rémtetteinek jó részét elkövette. Ennek ellenére tény, hogy a sorozat végig Peters pontos és nagyon erős színészi játékára viszi a fókuszt, és bár Peters egy interjúban elmondta, kifejezetten ügyeltek rá, hogy ne kínáljanak fel azonosulási pontokat Dahmerrel, valahol mégis magával ragadóra sikerült ez a furcsa, ördögi figura.
Nem ez az egyetlen botrány a sorozat körül: a Netflixnek el kellett távolítania az LGBTQ szót a sorozat tagjei közül, miután a netes LMBTQ-közösség nehezményezte, hogy az etnikai kisebbségek tagjait lemészároló gyilkosról szóló szériát az LMBTQ-közösséget reprezentáló alkotások közé sorolják.
Dahmert egyébként 1992 februárjában életfogytiglanra ítélték, de ítéletéből csak keveset töltött le: az ítélet kimondása után két évvel a börtönben egyik rabtársa végzett vele.
Forrás: Variety Fotó: Netflix
Olvass tovább!
