A kanadai Ontario államban található London, Torontótól kér órányi autóútra. A kisvárost Forest Cityként is ismerik, és soha a Földön nem élt egyszerre annyi sorozatgyilkos, mint 1959 és 1984 között itt, Justin Bieber, Ryan Gosling és Rachel McAdams szülővárosában. A 29 gyilkossági esetből 16-ot máig nem sikerült megoldani, egy korábbi nyomozó naplójának nyilvánosságra kerülése azonban új elméleteket szült.
A nagyjából 25 év alatt a kisvárost 29 szörnyűséges gyilkosság rázta meg. Ezek közül tizenhárom három gyilkoshoz köthető, akiket sikerült elkapni és elítélni: Gerald Thomas Archer, akit a londoni szobalányok gyilkosa, Christian McGee, az őrült hasfelmetsző és Russel Jonhson, akit a balkon gyilkosként emlegettek. A gyilkosságok közül 16 azonban még ma is megoldatlan. Egy könyv, amely nyugalmazott rendőrök által készített feljegyzésekből készült, új elméleteknek nyitotta meg a kaput a városka történetének legvéresebb fejezetivel kapcsolatban, felfedve két lehetséges sorozatgyilkost, akiknek az ügye azóta is folyamatban van.
Dennis Alsop az Ontario Megyei Rendőrségen dolgozott nyomozótisztként 1950 és 1979 között. Megtartotta minden feljegyzését és felfedezését a gyilkosságokkal kapcsolatban egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig. Alsop a dokumentumokat, fotókat, táviratokat a fiára hagyta, aki azonnal Mike Arntfieldhez, egy helyi nyomozóhoz fordult, aki amellett, hogy a londoni rendőrkapitányságon dolgozott, a Nyugat-Ontario Állami Egyetem professzora is volt. Miután a professzor-nyomozó összesítette az adatokat, két újabb sorozatgyilkos kilétére derülhet fény, akikről úgy vélik, négy gyermeket gyilkoltak meg Torontóban, miután eltűntek a londoni rendőrség látóteréből. „Alsop naplójából kiderült, hogy ő tudta, ki követte el a gyilkosságokat, ám nem engedték, hogy letartóztassa a gyilkosokat, mert úgy gondolták, nincs elég bizonyítéka. Biztosra akartak menni – mondta Arntfield. – Figyelte ezeket az embereket, míg el nem költöztek Londonból. És legalább az egyik esetben úgy tűnik, vannak más áldozatok is Torontóban, akik ugyanahhoz a gyilkoshoz köthetők.”
Több gyilkos dolgozott ugyanúgy
A bűnesetek helyszínei közötti hasonlóságok alapján és a ma már elérhető technológiáknak köszönhetően Arntfield arra a következtetésre jutott, hogy akár négy sorozatgyilkos is tevékenykedhetett Londonban abban az időben, akik hasonló módszerrel öltek és a megoldatlan esetekért felelősek. Ám ha csak egy gyilkos követte el a 13 maradék esetet, akkor is kijelenthető, hogy az egyetlen városban működő sorozatgyilkosok koncentrációja soha azelőtt és azóta sem volt olyan magas lakosságarányosan, mint a kanadai kisvárosban, sehol a világon.
„New Yorknak és Los Angelesnek volt már négy-öt sorozatgyilkosa egy adott időben, de Londonnak csak 170 ezer lakosa van mondta Arntfield. – Ez olyan, mintha New Yorknak vagy Los Angelesnek 80-90 gyilkosa lett volna egy időben.”
Miért pont a kanadai London?
Hogy miért alakult úgy, hogy London a gyilkosságok melegágya lett azokban az években, pontosan nem megállapítható, ám Arntfield professzornak több elmélete is van rá. A kisvárost több nagy márka is tesztpiacként használja, mielőtt bevezetné egész Kanadában termékeit. A gyárak, fizetések és demográfiai összetétel alapján ugyanis London megtestesíti a tökéletes kanadai átlagot. Az amerikai tesztpiacok – mint a Virginia államban található Richmond, az indianai Muncie és a New York állambeli Rochester – feltűnően hasonló történelemmel rendelkeznek, ezekben a városokban is magasabb az erőszakos bűncselekmények száma az országos átlagnál.
„Ez nem azt jelenti, hogy ha először kóstolhatják meg az új McRib menüt vagy az, hogy a cégek tesztpiacként használnak egy várost, egyenes út a sorozatgyilkosok megjelenéséhez. A mélyen húzódó társadalmi tényezők, melyek miatt alkalmas a vállalatok számára a piac tesztelésére egy adott hely, ugyanakkor a szexuálisan deviáns és erőszakos támadók számára is ideális tereppé tehetik” – magyarázta Arntfield professzor.
A másik tényező az autópálya, ami Ontario állam déli határvonalán fut végig, és kapcsolódik az amerikai államközi autópályához. „Az FBI megfigyelései szerint az autópálya közelsége jelentősen megváltoztatja a bűnügyi térképet” – mutatott rá a professzor.
Forest City elzártabb és izoláltabb, mint egy nagyváros, ugyanakkor elég nagy ahhoz, hogy a támadók potenciális áldozatokat találjanak. „A Londonhoz hasonló méretű és elzárt városokban hiányozhat az informális társadalmi kontroll is – magyarázta Arntfield. – Nincs megfelelő média, kommunikációs hálózat, mint a nagyobb városokban.”
Abban az időben még a helyi rendőrörsökön felvett és tárolt adatok sem futottak össze egy központi adatbázisba. Nagyon lassú volt az információáramlás a helyi, szövetségi állami és országos adatbázisok között, ami lépéselőnyt adott a gyilkosoknak.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images, Western University Archives
