A Budapest XV. kerületében, Újpalotán felnőtt énekes-dalszerző így beszél a dalszöveg alapötletéről: „A régi telepi emlékeimről, élményeimről írtam ezt a dalt. A kilátástalanság a fő témája, amivel a csóróságba keveredett gyerekek nagy része már nagyon fiatalon szembesült. Nem romantizálom a hip-hopban elterjedt szóhasználattal élve teljes »gettóba« Újpalotát, a sulinkba is vegyes társadalmi státuszú családok gyerekei jártak. De a legtöbbjüknek már a születésükkor megpecsételődik a sorsa. A telepen ragadnak, bezárva örökké a panelházak rengetegébe.”
Azahriah élményeit sajnos az átfogó szociológiai kutatások is alátámasztják: ezek azt mutatják, hogy 2010 óta egyre erősebben érezhető Magyarországon a társadalmi mobilitás csökkenése, emellett pedig a korábbiaknál sokkal biztosabban jelezhető előre, ki az, aki anyagi, munkaügyi, stb. problémákkal küszködik majd élete során.
A dalhoz tartozó videoklipet Büki Balázs rendezte. A kisfilm a társadalmi bezáródás jelenségét jeleníti meg egy iskola díszletei között, egyben rámutat arra, hogy a zene (tágabb értelemben a tehetség) még a nehéz szociális helyzetből is kitörési lehetőséget biztosít.
Ez Azahriah utolsó megjelenése a márciusi nagykoncertje előtt. A Papp László Budapest Sportarénába rövid idő alatt minden jegyet elkapkodtak. A Memento című nagylemez érkezésének pontos dátumát egyelőre homály fedi, ám a rajongók egész biztosan kívülről fújják majd a két eddigi kislemezdal szövegét is.
Forrás: Supermanagement
