Már-már anekdotikus mondás nálunk, hogy „nem tudsz valami nagyon vicces filmet?” És általában az rá a válasz, hogy „nem, de ha találsz, mutasd meg nekem is!” Egy fárasztó hét után az utolsó, amire vágyom, az az, hogy egy másik, de hasonlóan nyomasztó világot nézzek a tévéképernyőn. Viszont nevettetni nagyon nehéz dolog, ezért van annyi rossz vígjáték, és igaza van Jennifer Anistonnak is, tragédia, hogy egyre kevesebb komédia születik. Hát még jó komédia!
A rendkívüli (Extraordinary) című sorozat viszont éppen ilyen. Hangosan lehet nevetni rajta és komoly önuralmat gyakorolva be kellett osztanom, hogy ne daráljam le egy nap alatt, mert hát akkor ismét hosszú időre jó vígjáték nélkül maradtam volna.
Emma Moran írónő sorozatának szereplői nem mindennapi emberek. 18. születésnapjukon mindegyikük kap egy különleges szuperképességet, amivel aztán élheti az egész felnőtt életét. Van, aki gondolatolvasó vagy halottakkal tud beszélni, de vannak ezeknél sokkal unortodoxabb képességek is, például az érintéssel orgazmust eredményezés vagy a fenékkel tárgynyomtatás képessége. A 25 éves Jen (Máiréad Tyers), a főszereplő 18. születésnapi bulija viszont kudarcba fullad, ugyanis ő semmilyen szuperképességet nem kap.
A sorozatban Jen szuperképesség-keresése áll a középpontban, de közben egy egész alternatív világ bomlik ki előttünk, melyben mindenki élvezi és elszenvedi a szuperképességének következményeit. A sorozat világa egyébként csak a szuperképességek terén tér el a mi valóságunktól, egyébként mintha egy átlagos londoni környéken járnánk 2023-ban. A sorozat olyan (a mi világunkban is releváns) kortárs problémákat is érint, mint a feminista férfiak identitásproblémái, a kapunyitási pánik vagy a szülőktől való leválás.
Jen élete amellett, hogy akörül forog, vajon mikor kapja már meg a szuperképességét (ha egyáltalán megkapja), az élet más területein is el van veszve. Szerelmi élete nem túl rózsás, egy fura szeretői kapcsolatban tengődik, a szüleivel és a testvérével konfliktusos a kapcsolata, a lakótársaival sem mindig találja meg a közös hangot, ráadásul a munkahelye is egy szükségmegoldás, jelmezbolti eladóként tengeti napjait.
Ugyan szuperképességekről van szó, de nem, A rendkívüli egyáltalán nem hasonlít a többi szuperhősös film világára, inkább olyan, mintha a Marvel-univerzum néhány kreatívja elment volna egy alternatív, brit sorozat egyik első meetingjére, és meggyőzte volna őket, hogy jót fog tenni a szuperhősös irány ennek a milleniálok válságáról szóló produkciónak.
A sorozat humora meglepően bevállalós, néha azon nevetünk, hogy most valóban jól láttunk/hallottunk-e. Nincs hiány vaskos humorból, az egyébként mindig kimondatlan kínos mondatok mégis-kimondásából és abszolút 18-as karikás tartalomból sem.
A jó hír, hogy a miniszéria vége egyértelműen abba az irányba mutat, hogy lesz még itt bőven folytatás, és ez egyáltalán nem is baj!
Fotó: Disney+
