1946-os alapítása óta a cannes-i fesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró filmfesztiválja, amelyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A következőkben összegyűjtöttünk néhány érdekes tényt és ikonikus pillanatot a filmfesztivál történetéből.
A francia kormány a „napsütötte volta és elbűvölő környezete” miatt választotta Cannes-t a nemzetközi filmfesztivál helyszínéül 1939-ben.
1948-ban és 1950-ben is elmaradt a fesztivál pénzügyi nehézségek miatt, majd 1968-ban a francia diáklázadás és általános sztrájk miatt kellett félbeszakítani az eseményt.
Az Arany Pálma-díjat 1955-ben hozták létre a legjobb film díjazására.
A fesztivál ideje alatt minden este két versenyfilmet vetítenek a 2246 fős Louis Lumière nagyteremben. Ezeken a vetítéseken a film alkotói és szereplői is részt vesznek, miután végigvonultak a vörös szőnyegen.
Cannes lakosainak száma a fesztivál két hete alatt mintegy háromszorosára nő, 70 ezerről 210 ezerre.
Minden filmfesztivál alkalmával 2 kilométernyi vörös szőnyeget használnak fel. A szőnyeget háromnaponta cserélni kell, mert a cipők magas sarka könnyen nyomot hagy benne.
A vetítéseken csak úgy lehet részt venni, ha a nézők megfelelnek a szigorú dress code-nak. A férfiak általában szmokingot viselnek, míg a nők nagyestélyit. Érdekesség, hogy Pablo Picasso – külön engedéllyel – egy birkabőr zakóban vonult be az 1953-as fesztiválra.
Az első magyar filmet 1947-ben mutatták be Cannes-ban: Keleti Márton Bródy Sándor színművéből készült alkotását, A tanítónőt.
Jancsó Miklós és Makk Károly képviselte a legtöbbször Magyarországot a fesztivál hivatalos válogatásában – az előbbi hét, míg az utóbbi hat filmjét mutatták be.
Fotó: Getty Images