Rég nem volt rám ekkora hatással dokumentumfilm, mint a Netflixen látható Taking care of Maya. A film egy floridai család megrázó történetét mutatja be, akiktől a hibásan működő rendszer, és/vagy egy orvos rossz döntése miatt a gyerekvédelem három hónapra elkobozta a 10 éves lányukat, Mayát. A doku nagy részében a családtagok – főleg az édesanya – által készített archív videó- és hangfelvételekkel rekonstruálták a történteket, de persze interjúkat is hallatunk az érintettekkel: az édesapával, Jackkel, Maya kisöccsével, Kyle-lal és magával Mayával is. Az édesanyjá, Beatát azonban kizárólag az archív felvételeken hallhatjuk vagy láthatjuk. Az asszonyt ugyanis annyira tönkretette a lányáért való küzdelem, hogy végül felakasztotta magát.
Maya Kowalski kilencéves korában asztmás tüneteket kezdett produkálni és fájdalmas, égő érzésre panaszkodott a lábában, a karjában illetve a lábfejében. 2015 nyarára a mozgásképessége is hanyatlani kezdett, hamarosan már lábra sem tudott állni. Az édesanyja, Beata lengyel bevándorló volt (ez később még fontos lesz), az Egyesült Államokban elvégezte az ápolónőképzőt, majd el is helyezkedett a szakmában, szóval valamilyen szinten képben volt a különféle betegségekkel. Nagy erőkkel neki is kezdett az internetes kutatásnak, hogy kiderítse, mi lehet a lánya baja, miközben persze orvosról orvosra hordták Mayát, hogy segítséget kapjanak. A házaspár folyamatosan dokumentálta a lány tüneteit, a felvételeken tisztán látszódott, hogy Maya valóban szinte magatehetetlen állapotba került. A legtöbb orvos nem tudott mit kezdeni a titokzatos kórral, mígnem egy Anthony Kirkpatrick nevű fájdalomszindróma specialista fel nem állította a diagnózist: az orvos komplex regionális fájdalom szindrómát (CRPS) állapított meg a lánynál, ami egy olyan tünetegyüttes, amely magában foglalja a spontán fellépő és legyengítő fájdalmat, az izomsorvadást és a mozgáskárosodást.
Kirkpatrick a CRPS kezelésére a ketamin rendszeres adagolását írta fel. A ketamin egy fájdalomcsillapító, amelyet az elmúlt évtizedekben állatgyógyászati érzéstelenítőként vagy „Special K” nevű partydrogként ismertek leginkább. A kezelés eleinte bevált, Maya állapota javulni kezdett, mígnem 2016 egyik éjszakáján a lányra újra rátört a fájdalom, de olyan intenzitással, hogy a szülei azonnal bevitték a floridai St. Petersburgban lévő Johns Hopkins All Children’s Hospitalba. Itt pedig elkezdődött az a kálvária, ami Maya gondozásba vételéhez, és az anya öngyilkosságához vezetett.
A Kowalski család
A kórházba beérve Beata igyekezett elmondani az orvosoknak, hogy a lánya egy ritka kórban, CRPS-ben szenved és ragaszkodott hozzá, hogy a fájdalomszindróma specialista által előírt ketaminterápiával kezeljék. A kórház dolgozóinak azonban nem tetszett az édesanya viselkedése, ráadásul azt sem hitték el, hogy a lány CRPS-es lenne, és ketaminra lenne szüksége. A dokuban többször is elhangzik, hogy Beatát túlságosan pushynak, azaz nyomulósnak és követelőzőnek titulálták a kórházi dolgozók, hogy sértőnek érezték a hangnemet, ami használt. A hangfelvételekből azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy sokkal inkább a kulturális különbségek okozhattak feszültséget a dolgozók és Beata között. Nekem, kelet-európaiként egyáltalán nem tűnt problémásnak az asszony beszédmódja: egyenes volt, konkrét, ez igaz, de egyszer sem volt bántó, vagy degradáló. Nem futott udvariassági köröket az ápolókkal, és nem szépelgett. Nem úgy kommunikált, ahogy egy átlagos amerikai tette volna, ezt pedig a floridai egészségügyi dolgozók követelőzésnek dekódolták. Beata valójában csak egy rettenetesen aggódó édesanya volt, akinek majd megszakadt a szíves a fájdalomtól üvöltő lányát látva, és szeretett volna mihamarabb segítséget szerezni neki.
A kórházi személyzet azonban nem hitte el a lány fájdalmát (kutatások is bizonyítják, hogy a nők fájdalmát az egészségügyi rendszerben rendkívül gyakran bagatellizálják, kérdőjelezik meg), nem hitte el a diagnózist, és nem hitt az anya aggodalmában sem. Ezért hát másnap bejelentést tettek a floridai Gyermek- és Családügyi Minisztériumnál, és gyermekbántalmazással vádolták meg a szülőket. Mayát hamarosan kiemelték a családból és gondozásba vették, a szülők pedig hosszú és küzdelmes jogi harcba kezdtek, hogy visszaszerezzék a lányukat.
Érdekesség, hogy a filmben nem csak Maya történetét mutatták be, de rávilágítottak arra is, hogy az esetük egyáltalán nem egyedi: sok más család is hasonló helyzetbe került már Floridában és más államokban. A film megpróbálta felhívni a figyelmet arra, mekkora szükség lenne az amerikai gyermekvédelmi rendszer reformjára és az emberi jogok védelmére.
Fotó: Netflix
