Te vetted át Török-Illyés Orsolya szerepét a Kálmán-napban. Milyen élmény volt?
Egyrészt rémisztő, mert ilyen előtörténettel az ember nem szívesen vesz át semmit (Török-Illyés Orsolya színésznő és Hajdu Szabolcs színész, a Kálmán-nap rendezője elváltak – a szerk.). Másrészt ezek szerintem mindig érzékeny pontok, mert Szabolcs és Orsolya is a barátom, és sajnálatos, hogy mindez így alakult. Egyikőjüket sem szerettem volna elveszíteni, ezért miután beszéltem Szabolccsal, felhívtam Orsolyát, hogy mit szólna ehhez. Azt mondta, hogy nekem szívesen átadja a szerepet, úgyhogy innentől kezdve bátorkodtam átvenni. Előtte egyszer láttam a Kálmán-napot évekkel korábban, ezért nem élt olyan erősen a fejemben, hogy ő hogyan játszott benne. Szerintem ez ilyenkor nem is szerencsés, mert valahol le fog rólad esni, ha azt próbálod csinálni, amit előtted más. Mivel túl sok időm nem volt rá, fejest ugrottam bele és rábíztam magam a környezetemre.
Egyébként Török Illyés Orsolya nemrég azt mondta a Telexnek adott interjújában, hogy te vagy a kedvenc magyar színésznője.
Igen, nekem is ő, úgyhogy ez kölcsönös.
Hajdu Szabolcs a „nagy visszatérőként” hívott fel téged a színpadra a vetítésen. Ez milyen érzés volt?
Vicces. Ezt a filmet két évvel ezelőtt forgattuk. Akkor visszatértem, azóta otthon vagyok. Akkor leforgattam két filmet, de azóta szültem még egy gyereket és most nem nagyon pörgök.
Azóta nem is forgatsz?
Nem forgattam, nem is játszottam. A nyugdíjas éveimet élem.
Ezt a szerepet miért vállaltad el?
Hét és fél évvel ezelőtt kezdtem Szabolcsékkal dolgozni, akkor az Ernelláék Farkaséknál-ba ugrottam be a kislány szerepében. Én is jól éreztem magam, és úgy látszik, hogy ők is megkedveltek, mert Szabolcs az Egy százalék indián színházi előadásához is felkért, hogy részt vegyek benne. Nagyjából félidős terhes lehettem, amikor leadtam a szerepet. Aztán jött a Covid-lezárás, és utána nem nagyon mentem vissza színházba. Aztán Szabolcs szólt, hogy lenne-e kedvem a filmhez, és átvettem a Kálmán-napban Orsolya szerepét, az Egy százalék indiánban pedig a sajátomat játszom.
Szokták is emlegetni, hogy a régi szerepeidben durva dolgok történtek veled, a filmekben megvertek, megerőszakoltak. Most egy édesanyát, Hajdu Szabolcs feleségét alakítod. Ez azért teljesen más karakter.
Hála Istennek, igen.
Hogyan élted meg ezt a váltást?
Komfortosan. Egyrészt nagyon megkedveltem azokat az embereket, akikkel a filmet csináltuk, nagyon jó volt a stáb. Elég sok idő eltelt az utolsó filmem forgatása óta, és azt gondolom, hogy én is változtam, és a fizimiskám is változott annyit, hogy ezen már túl legyünk.
Tóth Orsi és Hajdu Szabolcs
Te hogyan változtál az elmúlt években?
Átléptem egy negyvenest, lett három gyerekem. Én is értem, és elég sokat változott körülöttem a világ.
A gyerekek változtattak valamit a színészethez vagy az élethez való hozzáállásodon?
Szerintem alapvetően nem, inkább csak megerősítettek abba, hogy amit gondolok, az valóban úgy van. Hogy nem muszáj mindenáron csinálni, nem kell annyira komolyan venni.
Korábban nyilatkoztad is, hogy a színészet már inkább egy hobbi számodra…
Nagyjából igen, már hobbivá avanzsált. De én a művészséggel, mint képpel nem tudok annyira azonosulni. Persze, nagyon jó megcsinálni ezeket a szerepeket, de azért ez elég picike ország ahhoz, hogy valakiből sztár legyen. Soha nem gondoltam, hogy olyan képet kellene magamról kialakítanom, ami összefüggésbe hozható ezzel. Nekem fontos, hogy normálisan élhessem a mindennapjaimat.
Ennek ellenére mégis színésznő lettél.
A játszás részét máshol nem tudod megkapni. Persze, a gyerekeknél igen. Az, hogy tényleg elmélyülten tudj valamiben részt venni és ki tudd zárni azt, ami egyébként körülvesz, nagyon ritka pillanat, amit szerintem csak itt kaphatsz meg.
Hiányzott, hogy ismét játszhass?
Néha előjön, de általában elég hamar lezavarom magamban, hogy ennek most nincs itt az ideje. Meglepően jólesett akkor ez a két forgatás, de nem jut eszembe napi szinten, hogy hiányzik.
Milyen volt a forgatás?
Kicsi és családias, ezért nagyon ideális volt. Egyrészt a filmeknek is nagyon jót tett, másrészt sokkal könnyebb mozgatni egy ekkora apparátust, mint egy nagyot.
Gelányi Imre és Tóth Orsi a Kálmán-napban
Én még nem szültem, de már többször eszembe jutott, hogy ha egyszer fogok, akkor vajon tudom-e ugyanonnan folytatni, ahol abbahagytam. Nem féltél a gyerekvállalástól a karriered szempontjából?
Az jobban érdekelt, hogy gyerekeim legyenek, mint az, hogy mi lesz a karrieremmel. Egyébként is azt gondolom, hogy Magyarországon filmes karrierről beszélni kicsit megmosolyogtató. Nem féltem tőle. Azt gondolom, hogy ha az embernek van egy stabil háttere, akkor ezek a helyzetek áthidalhatóak. Nyilván nem lesznek örökké kicsik a gyerekeim. Azt nem tudom, hogy mi lesz később, de én azzal a tudattal szültem, hogy ezt az időszakot velük szeretném tölteni.
A te arcodat is inkább filmekből ismerik. Nem vonzott a gondolat, hogy elköteleződj egy színház mellett?
Sokat játszottam színházban, de soha nem akartam leszerződni egy társulathoz. Szeretem, ha szabadon tudok mozogni. Tényleg azt gondolom, hogy nem mindenáron és nem minden munkát akarok elvállalni, és ez egy társulatban nem így működik. Azt sem bírnám, ha harminc napból harmincat egy színházban kellene töltenem. Számomra nagyon ideális volt, hogy tudtam mellette mást csinálni, és ennek nem feltétlenül filmnek vagy színháznak kellett lennie.
A gyerekeid mit szólnak ahhoz, hogy színésznő vagy?
A nagylányom tudja, ő eljött megnézni a filmet. Nagyon büszke volt. Tudta, hogy anya színésznő, de eddig a szakadt nadrágos, teregetős, játszóteres anyát kapta, és jó érzés volt megélni, hogy látja a másik oldalt is. A kicsik még nem tudják. A fiam három és fél éves, a kicsi pedig egyéves múlt.
Engednéd nekik, hogy színészek legyenek?
Nyilván nincs beleszólásom, de azért próbálnám őket lebeszélni. Bár valószínűleg a lányom nem atomfizikus lesz.
Sok évvel ezelőtt azt mondtad, hogy nem tartod magad jó színésznek. Miért?
Mert azt gondolom, hogy egy jó színésznek több skillje van, mint nekem. Nem is jónak, inkább ügyesnek nem tartom magam. Bizonyos szituációkat valószínűleg nem tudnék megoldani, amiket normál esetben egy színésznő meg tudna.
Azért kaptál elismeréseket…
Azok nagyon jót tesznek az önbizalmamnak, de ügyes színésznek nem tartom magam.
A felvételi előtt nem feltétlenül akartál színésznő lenni. Végigcsinálnád még egyszer?
Nem.
Mit csinálnál helyette?
Nem tudom. A főiskola után felvettek pszichológia szakra viselkedéskutatásra, ami nagyon érdekelt, de sajnos akkor forgattuk a Deltát és azzal párhuzamosan egy marokkói filmet is. Elfelejtettem halasztani, úgyhogy buktam ezt a kreditet. Kicsit sajnálom, mert érdekelt volna, hogy az emberek miért úgy működnek, ahogy. Valószínűleg ez is vonzott abban, hogy színész maradtam, de a pszichologizálás része nem érdekelt annyira.
Úgy tűnik, hogy nem görcsölsz rá az életre.
Vagy csak jól leplezem. Nagyon sokáig görcsöltem sok mindenen. Mára elengedtem ezeket. Máshonnan nézem őket és rájöttem, hogy nem kell beledögleni. Vannak helyzetek, amiket meg kell oldani, vannak problémák, amiken túl kell lenni, de igyekszem kellemes derűvel figyelni az életet. Ez sokat segít.
Fotó: Budapest Film
