Megnéztük és elmondjuk, milyen: Bűn és bűnhődés az Örkényben

2024. június 18.
Az Örkény Színház megmutatja, hogyan lehet még mindig aktuális és izgalmas a több mint 150 éves, ikonikus Dosztojevszkij-mű.
Megnéztük és elmondjuk, milyen: Bűn és bűnhődés az Örkényben
  • 2024. március 8-án mutatták be a Bűn és bűnhődést az Örkényben.
  • Az 1866-ban írt regény még mindig releváns és naprakész.
  • Szerzőnk, Balogh Viktória elmeséli, hogy milyen volt a Bűn és bűnhődés.

A Bűn és bűnhődés nem ígér könnyed szórakozást. Az eleve fajsúlyos Dosztojevszkij-mű közel négyórás játékideje első hallásra rémisztő lehet, de nem okoz csalódást annak, aki veszi a bátorságot és megnézi. Egészen elképesztő, hogy egy 1866-ban írt regény még mindig releváns lehet, de Gáspár Ildikó olyan ügyesen interpretálta a történetet a mai Magyarországra – nem kevés aktuálpolitika bevonásával –, hogy az egyáltalán nem lett izzadságszagú, cserébe abszolút naprakész.

A történet nyomasztó közege az egyszerű, sötét színpadképben már egyből megjelenik: az üres színpadon csak egy gurulós széket, majd egy nagy jelentőséggel bíró, felfújt gömböt láthatunk, ami kipukkadása után zöld színbe borítja az egész színpadot. A jelmezek is egyszerűek. A főszereplő, Polgár Csaba sima fehér pólóban, a többiek öÖrkényes, fekete kapucnis felsőben láthatóak. Remek és végtelenül hatásos vizuális eszközökkel hangsúlyozták a történet két legfelkavaróbb pontját: a gyilkosság a hatalmas, felfújt gömbön végigfolyó vércseppel pecsételődik meg, és hasonló megoldást kapott a brutális lovas jelenet is. Szintén frappáns a Pussy Riotra emlékeztető, színes símaszkos kórus, akik énekelve narrálják a történeteket, sőt még véleményt is formálnak róluk.

Ahogy azt már az Örkény kifejezetten erős színészgárdájától megszokhattuk, itt is mindenki brillírozik. Polgár Csaba, akit még nem láttam rosszul játszani, a hátán cipeli a négyórás darabot, és ismét remekel Raszkolnyikov szerepében a tettébe, illetve annak következményeibe szépen lassan beleőrülő diákként. De ugyanilyen kiválóak szereplőtársai, a laza és néha kikacsintó Porfirij rendőrbírót alakító Mácsai Pál, ahogy az egyik nagy kedvencem, Kerekes Éva is az anya könnyeden előadott szerepében.

A történet jól ismert alaptétele (hogy van-e jogunk mások élete és sorsa fölött dönteni) a darabban kicsit háttérbe szorul a rendszerszintű igazságtalanságok és egyenlőtlenségek kérdése mellet, de olyan erőteljes mondatok hangzanak el benne, amelyekről minden nézőnek a hazai közélet jut eszébe. Az Örkény darabja annyira sok kérdést és vitát szül, hogy a megtekintése után még napokig ezeken gondolkodhatunk. A hosszú játékidőt pedig a korábbi, 6 órai kezdés és a két szünet is megkönnyíti.

Szerző: Balogh Viktória, Fotó: Horváth Judit