A hajtömeg ugyan lekerült rólam, de helyette sikerült annyi prekoncepciót magamra szedni, mint előtte soha. Kezdjük ott, hogy a pixie nagyban hátravetette a párkeresési esélyeimet. Amennyire én imádtam a kis tüsi hajamat és hogy végre megláthattam, milyen is a fejformám, a férfiak annál kevésbé örültek a változásnak. Nem mondom, hogy kifejezetten kutatási célból, de tinderezni kezdtem, ahol hamar kiderült, mekkora hátrányból indulok a loknis nőtársaimmal szemben. Volt, aki csak rámírt beszólni, hogy „Szia, Kisfiam”, míg mások udvariasan afelől érdeklődtek, éppen visszanövesztem-e a longbobomat. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben megjelent a környezetemben a rövidhajú nőkért betegesen rajongó másik oldal is. Hát, ezt a fajta rajongást is inkább passzolnám.
Nem csak a férfiak kezdtek el máshogy viselkedni velem. Sokak szemében a szupercuki hosszúhajú lányból tudatos és rideg, rövidhajú nővé váltam, akitől azért ér tartani egy kicsit. Sorra lepődtek meg azok, akik a rövidhajas énemmel találkoztak először életükben, hogy „egyébként” milyen kedves vagyok. A boltokban sokkal többször magáznak, mint eddig, és még a hivatalokban is mintha egy fokkal komolyabban kezdtek volna venni az emberek.
Mindezek ellenére talán életem egyik legfontosabb döntése volt a rövid haj. Azon a péntek délutánon ugyan is a Tumblr-kép csak a végső löketet adta. Előtte már hosszú ideje éreztem, hogy takargatom magamat a hajammal, biztonságot adott, hogy van, ami mögött megbújhat az arcélem, vállam, mellem, hátam… Azt is pontosan tudtam, hogy egyszer meg kell lépnem ezt a rituális megújulást. Az eredmény pedig magáért beszél: a 99%-ban fekete farmereket és basic felsőket tartalmazó ruhatáramban itt-ott megjelentek a (magamhoz mérten) bevállalósabb, nőiesebb darabok is, a kiegészítők, a kreatívabb smink. Persze nem tűntek el az önértékelési gondjaim egy csettintésre, de szimbolikusan és végérvényesen megváltozott valami.
Most ismét a hajnövesztést fontolgatom – de isten ments, hogy a visszabújás vagy a férfiak miatt. Csupán azért, mert megéreztem a döntéseimben (és így a saját magamban) rejlő erőt.
Fotó: Livin4wheel on Unsplash
