A maga felesége? Szép asszony! Ezek a gyerekek? Helyes pofák!
Szerintem mégis ordas kamu ez az egész. Magának se neje, se kölkei, egyedül van, mint az ujjam, és kész.
Bebizonyítja nekem? Hogyan? Mit? Felhívja őket, és beszélhetek velük videocseten? Oké, és akkor mi van? Simán elhiszem, hogy van valaki az életében, aki valami okból hajlandó a telefonban szerelmemnek szólítani magát, a gyerekek meg majd azt mondják, apa. És ez mit bizonyít?
A színházban vadidegen fazonok csókolóznak, nagyinak, papának, nénikémnek, bátyámnak szólítják egymást, és az egész nézőtér előtt nyilvánvaló, hogy semmi közük egymáshoz. Felmegy a reflektorfénybe egy pali, Tóth Bendegúznak hívják, és mindenki tudja róla, melyik szappanoperában játszik, kivel szexel, mi a kedvenc söre, és hogy hobbiként pecázik. A közönség meg jegyet vált arra, hogy ez az arc beöltözzön egy Rómeó nevű középkori olasznak, akiről mindent olyan szépen megírt egy Shakespeare nevű jóval későbbi angol, aki olaszul nem tudott, a középkorban nem élt. Bendegúz mindezt elregéli magyarul. De azért senki se szólítja őt azontúl Rómeónak, hacsak nem poénból.
Hogy maga miért tervelne ki ilyesmit? Azt én honnan tudjam? Előkapta a telóját a képekkel, amiből arra lehet következtetni, hogy ez a nő és ezek a gyerekek talán bizonyítani fogják a maga álláspontját.
Hívja nyugodtan, nekem síkmindegy. Nem veszi fel? Biztos lemerült… Használjam ki a ziccert? Mondjam, hogy eleve gyanús az egész?
Hiába esküdözik, hogy a vonatról leszállva taxiba ültet, és elvisz a lakására, ahol a családja bebizonyítja a maga igazát. Anyuka is ott lesz? Szuper. Tudja, mit jelent mindez az én szememben? Hogy ön valamivel rá tud venni négy embert, hogy a maga verzióját szajkózzák. Mit tudom én, miért teszik… Foglyul tartja a szeretteiket vagy csak az adósai. Annyi ilyet hallani manapság.
Szimpatikus pofa, pont ezért nem hiszek magának. Gondoljon bele, a szélhámosoknak mi az érdeke? Milyennek kell mutatkozniuk, ha szeretnék, hogy hitelt adjanak nekik? Fejeljék le az embert? Harapjanak bele az orromba? Morogjanak rám, mint egy veszett kutya? Fröcsögjön a szájuk szélén a tajték?
Vagy legyenek kedvesek, visszafogottak, sármosak, jól, de nem túl jól öltözöttek? Szórakoztató beszélgetőpartnerek, mint ön is éppen. Csupa aranyos vélekedéssel a világról: a kóbor kutyákat mentsék meg, a nyugdíjakat emeljék, a fákat ne vágják ki, a széndioxid-kibocsátást mérsékeljék. Milyen jól eltársalogtunk, nem? Tét nélkül, lazán, oldottan.
No, maga szerint milyen típusú csirkefogó tudja jobban átverni az embereket? Egy zombi, aki kiirtaná az emberiséget, fasírtot darálna a macskákból, és felrobbantaná a Kék Bolygót? Vagy maga, aki a szó minden értelmében megnyerő?
Csakhogy én átlátok magán. Telekkönyvi papírok? Rohanjak a hivatalba ellenőrizgetni? Anyakönyvi kivonatok? Betű, betű… Arcképes igazolványok? Ugye, most viccel? Pár ezresért csinálnak az ócskapiacon hamis személyit, jogsit, mindent, jobbat, mint az igaziak. Én sem a falvédőről másztam le, tudja!
Még hogy bántom magát? A becsületébe gázolok? Eszem ágában sincsen. Csak nem áll érdekemben, hogy egy szavát is elhiggyem. Nem hiszem, és kész.
Tudja, az átlagember roppant hiszékeny. Bebizonyította már magának valaki, hogy a harmincéves háború valóban létezett? Látott esetleg mitokondriumot? Érti a relativitáselméletet? Ja, hogy benne voltak a tankönyvben.
Huhú, ha tudná, mi minden szerepelt már tankönyvekben! Hogy az asszony voltaképp állat. Hogy a feketebőrű nem is ember. Hogy Hitler megnyeri a háborút. Hogy a Szovjetunió gazdasági fejlődésben megelőzi Amerikát. Ezekről csak utólag derült ki, hogy olyan kaparós sorsjegyek, melyeken az áll: ÖN NEM NYERT.
Most tényleg, hány latin krónikabejegyzést olvasott el a csatákról? Le tudta mindet fordítani? Az Einstein nevű pali rögtön létezik, ha nyelvnyújtós fotókat köröznek róla az interneten? Csak mert a Nobel-díj olyan sok pénz? Gondolom, egy kémiai képletet is rögtön képes értelmezni. Jó, mondjuk ezt el is hiszem, ha már a szakmája. Vagy legalábbis azt állítja.
El ne sírja magát férfi létére! Bár pityereghet nyugodtan, ostobaság, hogy ez a nők kiváltsága. Isten óvjon a sosem síró férfiaktól!
Látja, milyen gyorsan ki lehet forgatni mindent hitetlenséggel…
Tegyük fel, elhiszem, hogy maga rendes ember. Ha így van, nem a dokumentumok győznek meg, csakis a megérzéseim, a belső hangom. Emlékszik, mit mondtam a beszélgetésünk elején Istenről? Hozhatok egy talicska tudományos bizonyítékot az Öregúr létezése ellen vagy mellette, teljesen mindegy. A maga belső hangja számít egyedül. Arra hallgasson. Ha legbelül megszólítja valaki, kezdjen el beszélgetni vele.
Különben meg azt tesz, amit akar. Isten vagy az Anyag (ha jobban esik így szólítani) szabadságra teremtette magát is. Új év kezdődik, és ez mindig új esély. Koccintsunk a találkozásunkra és a szép családjára. Én a következő állomáson leszállok.
Lackfi János
Fotó: Molnár Mihály
