Amikor éppen nem a skacokkal fociztam kint a placcon, és nem a bunkert építettem, akkor titokban a nagy napot tervezgettem. A terv része, azonban nem csak a földig érő ruha és a sisere had volt. Te sem maradhattál ki sose, az elképzelt jövőből. Már egészen kicsiként tudtam, hogy találkozni fogunk. De az élet úgy hozta, többet kellett rád várnom, mint szerettem volna. Huszon éveim elején nagyon vágytam már rád, de mégsem érkezhettél meg. Az akkori párom azt mondta, ő csakis velem szeretné leélni az életét, veled sok lenne a dolog, közénk állnál és a halálba idegesítenéd. Szomorúan mondtam le rólad. Aztán szétváltak útjaink, egyedül azonban nem mertelek vállalni. Évekkel később azonban megismertem azt az embert, aki megértett, amikor rólad beszéltem, és bátorított, vágjunk bele együtt. Megígérte, hogy mellettem lesz és segíteni fog mindenben. Együtt nevelünk fel.
Egy szombati napra esett az érkezésed. Szerelemgyerek voltál, ennyit tudtunk rólad. Amikor először a karomba fogtalak, úgy éreztem magam, mint pár évesen. Magával ragadt az ismerős érzés: hiszen ezt a szempárt már ismerem, sőt minden vonásod ismerem. A felhúzott kis szemöldököt, a nagy barna szemeket, a rózsaszín orrocskát. Úton hazafelé a nyakamba fúrtad magad, és a fülemet próbáltad szopizni, én meg szagolgattalak, mert a baba illatnál nincsen finomabb. Otthon a kis fészkedbe fektettelek, és mosogatni kezdtem, de nem tudtam nem rád figyelni, annyira sírtál utánam. Így nem maradt más, mint hogy magamra kötöttelek egy kendőben. Azon nyomban mély álomba merültél. Éjszaka sem maradtál meg a helyeden, így hamar beszoktál közénk. És persze, ahogy nőttél, úgy követeltél egyre nagyobb teret magadnak az ágyban. A reggeleink – hála a hajnali ébresztő puszidnak – hamar indultak. De nem bántunk, mert tudtuk, minden egyes nappal új izgalmak várnak ránk.
Lili érkezése csak kicsit bolygatta meg az életünket. Hiszen általad már megtanultuk mi a lemondás, és a felelősségvállalásban is nagy rutint szereztünk. Csak attól féltünk, te mit szólsz az új jövevényhez. Féltékeny leszel? Bántani fogod? Vagy begubózol, és elveszítjük a mindig játékos, kajla énedet? És bár az első időkben nem ment minden zökkenőmentesen, Lilivel szép lassan megértették egymást és a legjobb barátok lettetek. Éjszaka már nem a mi szánkba dugtad a lábad, hanem Lili ágyában találtad meg a legjobb alvóhelyet.
Az ablakból nézem, ahogy Lilivel játszotok. Három éves lesz két hónap múlva. Tudom, ha ott vagy vele, nem lehet baja. Vigyázol rá. Már nem döntöd fel, és nem veszed el a kedvenc plüssét sem, hogy utána felismerhetetlenségig szétrágd. A homokozó szélén ülsz, onnan figyeled. Lili éppen homoktortácskákat gyárt neked, mert ma van az ötödik születésnapod. Te pedig, ahogy kell, orroddal széttúrod. Lili mégsem bosszús, rád sose tud haragudni. Boldogan nevet, és belekezd a 28. kis tortába. Isten éltessen Bodza! Isten éltessen vizslák vizslája!
Szerző: Pfliegel Dóra
