Az első gyerekem születése utáni évben rettegtem, hogy valami történik velem, elüt egy busz, kórházba kerülök, vagy csak simán influenzás leszek és gyógyszert kell szednem, és ha nem vagyok a babával, nem szoptatom, egyszerűen nem bírja ki napokig nélkülem és meghal, az fix. Azt hiszem, soha nem beszéltem erről senkinek, és fogalmam sincs, hogy az ismerőseim között van-e, aki hasonlókon parázott, de azt gyanítom, hogy igen. Annyi biztos, hogy a második gyerekemnek is meg kellett születni hozzá, hogy igazán tudatában legyek a köznyelv által szülés utáni depressziónak nevezett tünetegyüttes mibenlétének. És ekkor egyúttal arra is rácsodálkoztam, hogy az anyuka barátnőim, akikkel bizony sok mindenről lehet beszélgetni az oltásellenességtől és az altatás közbeni ordítozástól kezdve a vegán gyerekkoron át egészen a vetélésig, mennyire hallgatnak az ilyesmiről. Tabu, vagy csak ritkább, mint mondják, hogy a nők életük egyik kétségkívül legboldogabb szakaszában is veszettül szoronganak?
„Jogod van az érzéseidhez, nem vagy egyedül, el fog múlni” – ezek a fő gondolatai annak a kampánynak, melyet a The Postpartum Stress Center névre hallgató, 1988 óta működő pennsylvaniai szervezet indított, hogy a szülés utáni szorongás és depresszió tüneteinek gyakoriságára és a segítségkérés fontosságára hívja fel a figyelmet. A projekthez, melyben útjára bocsátották a #speakthesecret Instagram-hashtaget, egy üzenőfalat, ahová bárki leírhatja szorongató érzéseit, valamint egy kiadványt A jó anyáknak is vannak ijesztő gondolatai (Good Moms Have Scary Thoughts) címmel, nemcsak a magukra ismerő szülők, de számos szervezet, pszichológusok és illusztrátorok is csatlakoztak. A kampány arra ösztönzi a szülőket, osszák meg szorongásaikat, félelmeiket, történeteiket, hogy normalizálják és könnyebben legyőzhetővé tegyék a szülővé válás nehézségeit, és hogy biztonságos közeget nyújtsanak egymásnak, ahol beszélni lehet a mindennapi küzdelmekről és ijesztő gondolatokról. A Speak the Secret szimbolikus szövegbuborékot rajzol az anyák feje fölé, és láthatóvá teszi azokat a gondolatokat, melyekre szinte mindenki ráismer, és amelyeket mégis nehéz kimondani, mert a társadalmi normák tiltják az újdonsült anya panaszkodását, és mert a depresszió tünetei és a kialvatlanság gyakran ellehetetlenítik a problémák artikulálását.
Ijesztő gondolat lehet bármi, ami felkavaró egy újdonsült anya számára, és a jóllétét veszélyezteti. Ezeket a visszatérő, negatív képzeteket az új élethelyzet által kiváltott szorongás – meg a hormonok és a kimerültség – generálja, és elképesztően gyakoriak, ugyanakkor, mint egyébként bármilyen mezei szorongás esetében, megkönnyebbülést hozhat, ha megoszthatjuk másokkal az érzéseinket, és felfedezhetjük, hogy ez egy univerzális, az anyasághoz kötődő félelem.
„Elkap valamilyen betegséget, mert nem mosunk kezet, vagy más higiéniai szabályt nem tartunk be. Az első gyerekem az ebola járvány kitörésekor és influenza szezonban született. Rettegtem, hogy mások nemtörődömsége miatt majd meghal a kisbabám. Körülbelül három hónapig nem mentem ki a lakásból, csak hivatalos ügyeket intézni, és nagyon szigorúan betartottam mindent. Utólag visszagondolva, túlzás volt.” – írja egy anyuka. A leggyakoribb gondolat a bölcsőhalállal, a kisbaba elejtésével, megsérülésével, fulladásával kapcsolatos, illetve azzal, hogy ha másra bízzák a gyereket, baja esik, de ennél jóval extrémebb képzetek is felmerülnek: „Mi van, ha a férjem pedofil, és bántalmazza őt.” „Komolyan rettegtem attól, hogy a tápszer, amivel etetem, méreg. Úgy értem, valódi méreg.” Az üzenőfalra írt történetek némelyike annyira vad, hogy kitaláltnak is hihetnénk – ha nem suhant volna át hasonló gondolat a saját agyunkon. Az anyák egy másik része attól retteg, hogy nem elég jó vagy épelméjű ahhoz, hogy felnevelje a gyerekét, és hogy jobban tenné, ha másra bízná őt.
Az Instagrammon terjedő illusztrációk segítségével a projekt ugyanakkor olyan, szokványosnak mondható gondolatokat is beemel, mint a legegyszerűbb szülői választásaink és döntéseink kétségbeesett, mély megkérdőjelezése. Úgy mint: otthon szüljek vagy császármetszéssel, szoptassak vagy tápszert adjak, bölcsődébe adjam, vagy én vigyázzak rá az első három évben, nézhet-e tévét, ehet-e cukrot, stb. Élcelődik azon a hétköznapi jelenségen is, hogy a frissen szült, hiperérzékeny anya a legegyszerűbb megjegyzést is bírálatnak veszi, és egy egyszerű kérdés nyomán is extrém kétségei támadnak, hogy kompetens-e a babája ellátásában, nem veszélyezteti-e az életét, mert otthon hagyta azt a bizonyos plusz kardigánt. Ahogyan mankót nyújt például a segítségkéréshez is, és ahhoz, hogy saját magunk előtt is kimondjuk, mire lenne szükségünk – az élet más területein is jól jönne egy ilyen munkafüzet, nem?
Az anyák pont olyanok, mint a kamaszok, csak mindig mosolyogniuk kell
Hogy mi a különbség az anyává válás és a kamaszodás között? A hormonok megvadulnak, megnő a testünk, teljesen más lesz a hajunk, a bőrünk, elveszítjük a kontrollt az érzéseink felett, össze vagyunk zavarodva. Csak míg a pubertás kellemetlenségeit mindenki elismeri, a várandós, újdonsült anyáktól azt várjuk el, hogy felhőtlenül boldogok és elégedettek legyenek, miközben nagyobb felelősség és feladat nyomja a vállukat, mint valaha.
Dana Raphael amerikai antropológus a hetvenes években írta le az angol adolescence (– serdülőkor) mintájára a matrescence fogalmát, utalva arra, hogy a nők az anyává válás folyamatában igen hasonló fizikai, hormonális és pszichés átalakuláson mennek keresztül, mint a felnőtté válás során a kamaszok. Gondolatait most Alexandra Sacks reproduktív pszichiáter népszerűsíti, erről szóló TED talkját eddig több mint másfél millióan látták. Sacks beszámol arról, hogy nők százai keresik meg anyasággal kapcsolatos csalódásaikról beszámolva: nem erre számítottak, a feladat nehezebb, mint gondolták, nem érzik magukat sikeresnek. A vágyott beteljesedés várat magára. Ám míg a nők 85-90 százaléka mégsem mutatja a klinikai depresszió tüneteit az anyasághoz kapcsolódóan, negatív érzéseik, szorongásaik nagyon is valódiak.
A #speakthesecret fontos üzenete, hogy a posztpartum stressz szindróma jóval komplexebb tüneteket és érzéseket foglal magában, mint a szülést követő néhány nap levertsége. Attól még, hogy egy anya melegítőben, zsíros hajjal jár-kel, kialvatlan és semmire nincs ideje, még nem feltétlenül szorong, ugyanakkor a látszólag tökéletesen helytálló nők is lehetnek depressziósak, csak éppen a feladataik ellátásához sokkal több energiára van szükségük, mint egészséges társaiknak. Ha valaki nem is depressziós, még lehetnek erős szorongásos élményei a szülőséghez kapcsolódóan. Elsősorban női összefogásra buzdítanak, és arra, hogy találjuk meg azt a női közösséget, amelyben az anyasághoz kapcsolódó pozitív és negatív élményekről egyaránt lehet beszélni.
És hogy mit tanácsolnak a szakemberek, mit tegyünk, ha a környezetünkben szülés utáni depresszióval küzd valaki? Elsősorban vegyük mélységesen komolyan. A támogatásban kulcsfontosságú a jó párkapcsolat, de kiemelt szereplő az újdonsült anya saját édesanyja és a vele közeli kapcsolatban lévő nők, női közösségek. Közelítsünk felé empátiával és ha jólesik, humorral, ahogyan a #speakthesecret kampányhoz csatlakozó nők és férfiak is teszik.
Szerző: Kovács Kata
Fotó: Instagram
