Nem csak a zuhany alatt hajlamos az ember dalra fakadni. A hálószobában, gardróbban vagy főzőcskézés közben is azon kaphatjuk magunkat, hogy már kedvenc számunkat dúdoljuk vagy éppen hangosan áriázunk.
A meleg víz csodája?
A zuhany alatt állva egyedül, elzárva a külvilág minden zavaró tényezőjétől, kellemes meleg vizet folyatva magunkra az agyunkban felszabadul a boldogságért és kellemes közérzetért felelős hormon, a dopamin, ami olyan vidám hangulatba hoz minket, mintha a fellegek felett járnánk. Amikor éneklünk, több oxigénre van szüksége a szervezetnek, ami javítja a vérkeringést. A légzésünk pedig pont olyan mintázatú közben, mint meditációkor. Ezek a testi tényezők megmagyarázzák, miért fakadunk dalra. Ám miért folytatjuk az éneklést?
Ideális akusztika
A zuhanyfülke nagyon hasonlít egy egyszerű, ám remekül működő lemezstúdióhoz. A csempék nem nyelik el hangot, ami azt jelenti, hogy a dallamok visszaverődnek a falról, ez pedig teltebbé és mélyebbé teszi a hangunkat, mintha a nappaliban vagy az autóban énekelnénk. Nem csoda, ha fokozzuk a hangerőt és élvezzük hallani a saját énekünket, így újabb és újabb dalok kerülhetnek a repertoárunkba.
Ráadásul a zuhany alatt nem kell figyelő tekintetektől tartanunk. Szappanozás közben mindig ugyanazokat énekeljük, így gondolkodás és tudatosság nélküli ez a tevékenység. Emiatt felszabadultabban éneklünk, nem kell emlékeznünk a pontos dalszövegre, bármit énekelhetünk a dallamra, úgysem veszi észre senki. A zuhany alatti éneklés tehát nem véletlen esemény. Biokémiai, pszichológiai és akusztikai körülmények tökéletes együttállása teremti meg a tökéletes atmoszférát a nem feltétlenül tökéletes, ám annál felszabadultabb előadáshoz.
Forrás: Mental Floss
Fotó: Unsplash
