A machiavellizmus és a pszichopátia mellett a nárcizmus a harmadik legsötétettbnek tartott személyiségjegy, melyet további alcsoportokba oszt a pszichológia. Míg a nyílt (vagy grandiózus) nárcisztikusok híján vannak az emberségnek és szerénységnek, hajlamosak az exhibicionizmusra, dominanciára törekszenek, addig a rejtett (vagy vulnerábilis) nárcisztikus emberek sebezhetőek ugyan, ám rendkívül önzők és figyelemre éhesek. A legfrissebb, European Psychiatry című tudományos szaklapban megjelent tanulmányban azt vizsgálták, mennyire hajlamosak a depresszióra a különböző típusú nárcisztikus emberek.
Miért létezik a nárcizmus?
A húszas éveikben járó kutatási alanyok közül azok, akikre inkább a nyílt nárcizmus volt jellemző, pszichológiailag sokkal ellenállóbbaknak bizonyultak a stresszel és depresszióval szemben. “Ha ezek a sötét személyiségjegyek társadalmilag mérgezőek, miért léteznek még mindig, sőt, miért vannak felemelkedőben?” – tette fel a kérdést a kutatás eredményeit látva Dr. Kostas A. Papageorgiou, a Belfasti Királyi Egyetem pszichológia professzora. “Lennie kell valamilyen pszichopatológiai értelemben vett előnynek a nárcizmusban” – tette hozzá, megválaszolva saját kérdését.
A sötét oldal pozitívuma
“A nárcizmus nem szép szó. Nem gondolunk sok jót arról az emberről, akit ezzel a tulajdonsággal írunk le. Ez a tanulmány viszont rámutat, hogy a nárcisztikus embereknek olyan mentális keménysége, magabiztossága és kitartása van, amely szükséges ahhoz, hogy feltaláljanak, alkossanak, vezessenek. Vannak, akik Steve Jobs-ot is ebbe a kategóriába sorolják például” – magyarázta Stephanie M. Kriesberg nárcizmusra szakosodott pszichológus.
Mások hibáztatása megvéd a depressziótól
Lehetséges magyarázat arra, miért ritka a depresszió a nárcisztikus emberek között, hogy ha kritizálják őket vagy hibáznak, dühöt tapasztalnak, és másokat hibáztatnak. “Ezek a reakciók megvédik őket a depresszió és kudarc élményétől. Sebezhető pontjaik is akadnak persze: rettegnek az izolációtól, mivel nem éreznek közösséget a többi emberrel. Az ilyen periódusaikban megtapasztalhatnak szomorúságot vagy depressziót, ám ez inkább önsajnálatban csapódik le náluk, és nem vezet klinikai depresszióhoz” – magyarázta a pszichológus.
Mit tehet a nem nárcisztikus ember?
Az átlagos, nem nárcisztikus ember is kiépítheti magában az ellenállóképességet a derpesszióval szemben. “Ha a nagy célok helyett apróbb, könnyebben elérhető dolgokat tűzünk ki magunk elé, például a sikerélményt erősítjük, kevesebb kudarcban lesz részünk” – javasolta Kriesberg. Gyakoroljuk a saját érzéseink, reakcióink felismerését, megfigyelését, azonosítsuk, mi fontos az életünkben, és kérdezzük meg magunktól, mik azok, amik segíthetnek, előrébb vihetnek.
Fotó: Unsplash
