A szülők, ahogy a legtöbb ember a digitális korban, könyörtelen fotográfusok. Egy percre sem tesszük le a kameránkat és minden pillanatot rögzítünk, többezer képet készítve gyermekünkről. Ám néha megszólal a vészcsengő a fejünkben: tényleg ennyi képet kell készítenünk? Hogyan használjam fel őket? A gyermekem tudatosabbá válik a világ felé ettől, vagy épp ellenkezőleg, jobban értékeli majd a fotókat a tapasztalásoknál? A szakemberek megnyugtatnak. A több ezer kép és videó készítése nem feltétlenül hat a gyermek tudatára, az viszont sokkal jobban számít, hogyan állnak a szülők a gyermek fotózásához, illetve milyen kontextusban osztják meg ezeket a felvételeket.
Ne váljon függőséggé
“Természetes, hogy a gyermekek szeretnének magukról képeket látni, emiatt nem kell aggódni” – szögezte le Philippe Rochat, az Emory Egyetem gyermekpszichológia professzora. Rengeteg képet készítünk, és a gyerekek rengeteg képet látnak magukról és másokról.
“Lassítani lehet ezt a trendet, de megállítani nem” – tette hozzá a professzor, aki azt tanácsolja a szülőknek, hogy arra figyeljenek, hogy ne váljon rögeszmévé a fotózás. Mondják el a gyerekeknek, hogyan és miért fotózunk. Ahelyett, hogy megtiltanánk például a szelfizést a kicsiknek, készítsünk közös képet. “Ez remek alkalmat teremt arra is, hogy beszélgessünk a fotózásról, a képekről és arról, hogy másokra milyen hatással lehet a fotónk” – javasolta a pszichológia professzor.
Azon sem árt elgondolkodni, kiről is szól valójában a folyamatos dokumentálás. “Sok esetben nem is a gyerek áll a középpontjában, hanem a szülő. Át kell gondolni, hogy mennyiben reklámozzuk saját magunkat és szülőségünk nagyszerűségét a gyerekeink fotóin keresztül” – figyelmeztetett Dr. Rochat.
Segítsük elő az egészséges énképet
Egy 2018-as tanulmány szerint a gyermekek először 14 hónapos koruk körül kezdenek el törődni mások véleményével. Folyamatosan kommunikálunk másokkal, ennek alapján dől el, mi az értékes, tetszetős, szerethető. “A gyermekek már egészen kicsi korban mások értékítélete alapján módosítják viselkedésüket, cselekedeteiket” – hívta fel rá a figyelmet Sara Botto pszichológus, a kutatás vezetője. Ennek ismeretében kijelenthetjük, hogy a fotózás önmagában veszélytelen, ám ha a szülők szóban vagy a közösségi oldalakon arra használják a képeket, hogy megmutassák a gyerekük ruháit vagy véleményezik a külsejét, akkor azt kommunikálják a gyerek felé, hogy ezek a fontosak azokon a fotókon. Ezért nagyon lényeges, hogy tudatában legyünk az üzeneteinknek, átgondoljuk posztolás előtt, vajon ez a gyermekünkben hogyan csapódik le.
Tiszteljük a kicsik privátszféráját
Mind a való életben, mind a közösségi oldalakon rendkívül fontos, hogy tiszteljük a gyermekeink magánszféráját. “A gyermekeknek roppant fontos a saját, privát terük. Például vegyük komolyan, ha egy gyermek azt kéri, hogy ne készítsünk róla fotót. Valószínűleg tolakodónak érzi a kamerát abban a pillanatban, és ezt tiszteljük, ahogy mi magunk is elvárnánk fordított esetben” – mondta Tonya Rooney gyermekpszichológus.
Kezdetben a gyermekek valószínűleg roppant érdekesnek találják a róluk készült képeket, ám ahogy egyre idősebbek lesznek, meg kell birkózniuk majd a közösségi oldalakon az évek során róluk felgyűlt fotóállománnyal, melyek közül sokat bizonyára úgy ítélnek meg, hogy jobb lenne, ha sosem látott volna napvilágot.
A gyermekek, ahogy a felnőttek, önálló lények, önérzetük és önértékelésük napról napra fejlődik, alakul. Ha észben tartjuk ezt, és nem passzív, privát szféra nélküli személyként tekintünk a gyermekeinkre, sokkal átgondoltabban dokumentálhatjuk és oszthatjuk meg életük eseményeit.
Forrás: The Telegraph
Fotó: Unsplash
