A 42 éves Zoltán az mondja, már vagy két évtizede nem ejt könnyeket. Érzékeny kisfiú volt, az állandó sírás miatt Kispataknak csúfolták, mígnem egyszer a hatodik osztályban néhány osztálytársa „úgy eltolta a falig”, hogy úgy döntött, leáll a sírással. „Nem akartam megadni az örömet nekik, és dühös voltam magamra a gyengeségért. Sajnos olyan jól sikerült az elhatározás, hogy később sem édesapám elvesztését, sem fájó szakításokat nem tudtam már megkönnyezni. Bevallom, már visszasírom a sírást” – meséli a hangmérnökként dolgozó férfi, aki théta healinggel és vizuális meditációk segítségével igyekszik oldani a visszafojtás miatt bebetonozódott blokkokat magában, de a sírás képességét egyelőre még nem sikerült újra előcsalnia.
„A fiúk nem sírnak”
Pedig a 21. század már megengedőbb, letűnőben vannak „a fiúk nem sírnak”, a katonadolog, és az ezekhez hasonló évszázados mantrák, és egyre természetesebb, hogy nem csak a csecsemőkkel, vagy a térdüket lehorzsoló, őszintén és teli torokból bömbölő óvodásokkal vagyunk elnézők. Vagyis, ha lassan is, de felismerjük: a sírás mindenkié, a sírás jó. A rutinos síró Anita még nincs 29 éves, de saját bevallása szerint már három „igazit” is alaposan meggyászolt. „Magas amplitúdón mozognak az érzelmeim, beleélem magam minden kis szerelembe, nagyot kreálok belőle, és nagyot is sírok, ha véget érnek. Semmi sem nyugtat meg úgy, mint egy mélyen átélt, katartikus sírás. Fárasztó, de szerintem mégis balzsam a léleknek. Ha nem is oldja meg a munkahelyi, magánéleti problémáimat, úgy érzem, mázsás súlyok esnek le ilyenkor a vállamról – vallja be a fotósként dolgozó lány, kitérve arra is, hogy náluk a könnyejtés családi tradíció. – Apukám is érzelmes típus, a ballagásaimat is finoman, de végigkönnyezte, az ovitól a felsőoktatásig, anyu pedig képes egy török sorozaton vagy a megható állatos videókon is úgy hüppögni, mintha temetésen lenne.”
Záporeső számokban
A sírás nem tartozik a legtöbbet analizált emberi reakciók közé, pedig egészen izgalmas kérdéseket vet fel. A csecsemőkori, főleg valamilyen kellemetlen élettani okból (éhség, fázás) történő még főleg könny nélkül történik, a későbbi, érzelmi okból kitörő sírásnál viszont már ejtünk bőven könnyeket is, fejtette ki Szabó Pál neurológus, pszichiáter a Klubrádió Galaxis kalauz című műsorában. Egyértelműen hasznos emberi tevékenységről van szó, legalábbis abból kiindulva, hogy hatással van a környezetre (egyfajta szükséget jelezve), ami pedig válaszreakcióként gondoskodást vált ki – ezért is maradhatott fenn az evolúció során. Azt a feltevést, miszerint a könnyek a stressz közben felgyülemlő káros anyagoktól szabadítják meg a szervezetünket, egyelőre még semmi sem igazolja, de a szakember a könnyek gyakoriságát tekintve elárulta, saját kutatási eredményeik azt mutatják, a nők négyszer annyit sírnak, részben biológiai tényezők (akár a nemi hormonok koncentrációja miatt), részben pedig a társadalmi tényezők miatt, mint a férfiak.
Bár míg Charles Darwin az érzelmi sírást 1872-ben egészen egyszerűen „indokolatlannak” nevezte, ehhez képest a modern kor emberének arcát meglepően sokszor áztatják könnyek. Ad Vingerhoets, a holland Tilburg Egyetem professzora, aki kutatásokat végzett és könyvet is írt a sírás témájában (Why Only Humans Weep), vizsgálataiból azt szűrte le, hogy a nők átlagosan 30–64 alkalommal, a férfiak pedig 6–17 alkalommal sírnak évente.
Váltsa ki szomorúság, megkönnyebbülés, harag, megbánás, bűntudat, boldogság vagy épp hála, a pityergéstől a zokogásig terjedő skálán elhelyezkedő, különböző intenzitású sírások igen eredményesnek bizonyulnak: az emberek 88,8 százaléka úgy érzi, stresszlevezető hatása van, 70 százalék nem is igyekszik titkolni a könnyeit. Ami pedig a helyszíneket illeti, a könnyhullatás 77 százaléka otthon, a négy fal közt zajlik, 15 százaléka a kocsiban. A sírások 39 százaléka estére esik, ha pedig már könnyekben törtünk ki, az esetek 20 százalékában ez fél óráig tart, de akár egy órán át is itathatjuk az egereket (8%).
Szerző: Sütő Emese Franciska
Fotó: Unsplash.com
