Mindig próbálunk kedvesek lenni, nem akarunk senkinek gondot okozni, inkább mindent magunk oldunk meg, és ha mások felajánlják segítségüket, gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy nem köszönöm. Változtassunk ezen idén karácsonykor, és ha valaki jószándékkal fordul felénk, mondjunk mindig igent!
Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, valóban képesek vagyunk egyedül is megoldani, véghezvinni, elintézni a dolgokat, néha nem árt kinyitni az ajtót, hiszen a jószándék és segítőkészség hihetetlenül erősíti a kapcsolatot a családtagjainkkal, munkatársainkkal, barátainkkal. Próbáljuk ki, mi történik, ha idén karácsonykor igent mondunk mindenkinek, aki segítséget ajánl a napi teendőkben!
Ha hagyjuk másoknak, hogy segítsenek nekünk, az nem csak a világgal és az emberekkel szembeni védekezés falát segít lebontani. Azokkal is jót teszünk, akik felajánlották segítségüket. Ha valaki kedves gesztust tesz felénk, az elfogadás egy apró, ám egyáltalán nem elhanyagolható módja annak, hogy szavak nélkül mondjuk el a másik embernek, fontos számunkra és számít nekünk. És miről szól a karácsony, ha nem erről?
És hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Hagyjuk például a nagyszülőknek, hogy tolják a babakocsit az autóhoz. Hadd töltsék a lehető legtöbb időt az unokájukkal. Még az a pár perc is nagy ajándék, különösen nekik. Hagyjuk a gyerekeinknek, hogy segítsenek felaprítani az ebédhez valót vagy szaggatni a süteményt. Gyorsabban készen lennénk enélkül, ám ezzel érzik ők is, hogy részei a családnak. Engedjük a félénk tinédzsernek, hogy ő tálaljon a konyhában, míg a vendégsereg a szobában van. Azzal, hogy elfoglalhatja magát, segítünk neki, hogy a társaság miatt érzett szorongása oldódjon.
Forrás: Apartment Therapy
Fotó: Unsplash
