„Most, hogy beszélünk róla, az jutott eszembe, hogy idén talán nem is megyek haza karácsonyozni.” A 28 éves Áron bizonytalanul a barátnőjére néz, aztán vállat von, és magának válaszol: „Persze úgyis megyünk, minden évben ez van.” Nem mintha Áron nem szeretné a karácsonyt, sőt az ünnepet kifejezetten várja: gyerekkori karácsonyairól szép emlékeket őriz, a jó ízléssel válogatott ünnepi dekorációt pedig már november végén elkezdi kirakni a lakásban. A gondok a szülei válása után kezdőtek, amikor a szűk családi karácsonyokat felváltották a mozaikcsalád rohanós ebédei és vacsorái, melyeket gyakran félidegenek mellett ülve kellett az ünnepi asztalnál elfogyasztania.
„A szüleim úgy 8-9 éve váltak el, azóta csak anyánál maradt meg az az igazi karácsonyi hangulat, ami régen a közös szentestéinket is jellemezte. Apukám ugyanis nem igazán ünnepli a karácsonyt. Amíg anyukámnak új férje nem lett, mindig az aktuális pasijával kellett töltenünk az ünnepet, ami elég kellemetlen volt az öcsémnek és nekem.”
De a helyzet akkor sem lett sokkal jobb, amikor Áron anyukája újra férjhez ment. Azóta a szentestéket az új férj családjával is együtt kell tölteni, akik ráadásul Lengyelországból származnak, így még nyelvi akadályok is nehezítik az amúgy sem igazán felszabadult beszélgetést. A sógorral, fogadott unokatestvérekkel és mindenki aktuális párjával együtt az ünnepi asztal inkább egy kellemetlen céges karácsony hangulatát idézi, mint egy meghitt családi ünneplését.
„Anyukám ilyenkor akarja bebizonyítani, hogy mennyire fontos neki a család. Szeretné megmutatni, hogy milyen jó anya, jó háziasszony. Nagyon meg akar felelni, de közben szétszakad, a feszültség rátelepszik a hangulatra, valahogy anya is mindig sírásközeli állapotba kerül.” Áronéknak mindig fejtörést okoz az is, hogy az új „rokonoknak” ajándékot vásároljanak, hiszen valójában nem ismerik őket. A közös karácsonyozások során sem sikerült szorosabbra fűzni a viszonyt, a kínos csendeket leginkább a háttérben szóló tévével próbálják kitölteni. „Nem szeretném idegenekkel tölteni az év legszebb napját, de nem tudok mit tenni, mert tudom, hogy anyukámnak fontos, hogy ott legyünk.”
Előszenteste és karácsonyi reggeli
Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológus a Mozaikcsalád Alapítvány megálmodója, a Mozaik a családom című könyv szerzője. Szerinte a moziakcsaládok esetében a kulcsszó a rugalmasság, hiszen anélkül szinte garantált, hogy születnek majd feszült helyzetek. Zsuzsa szerint fontos, hogy ne ijedjünk meg az elsőre talán kissé szokatlannak tűnő megoldásoktól sem: „Még egy hagyományos családban is nehéz megoldani, hogy mindenki összejöjjön szenteste, egy mozaikcsaládban azonban szinte elengedhetetlenek a kreatív megoldások. Lehet például előkarácsonyi bulit tartani 23-án vagy esetleg az amerikai szokást követve 24-én reggel ünnepelni valahol.”
Felmerülhet esetleg – feltételezve, hogy a tág mozaikcsalád minden tagja között jó a viszony –, hogy közös karácsonyt tartsunk, de a pszichológus szerint nem biztos, hogy ez annyira jó ötlet. A két oldalról összenyalábolt expartnerek és új párjaik tulajdonképpen idegenek egymásnak, arról nem is beszélve, hogy ilyen sok ember elvárásai ritkán simulnak tökéletesen egybe. „Nagyon idealisztikus azt gondolni, hogy tíz ember felhőtlenül, feszültségmentesen töltheti együtt a karácsonyt, ehhez azért ritka szerencse kell. És ha csak egyvalakiben is negatív érzések vannak, az már problémát jelenthet, hiszen egy ember feszültsége is képes megmérgezni a többiek hangulatát.” Arról nem is beszélve, hogy a közös ünnep a gyerekek fejében hamis újraegyesülési fantáziákat szülhet. Bogár Zsuzsa szerint a gyerekeknek (főleg a kicsiknek) tiszta, világos helyzetekre van szükségük: ha a szülők elváltak, akkor már külön élik meg a családi pillanataikat. Nekik sem jó, ha azt gondolják, hogy a karácsonyfa alatti meghittségben anyáék majd újra egymásra találnak.
Rengeteg mozaikcsaládban merül fel az Áron által leírt helyzet is, amikor idegenekkel kell tölteni az ünnepet. Bogár Zsuzsa szerint fontos, hogy feltegyük a kérdést: ki is a családunk? Nemcsak karácsonykor, hanem az év minden napján. „Ha nagyobb a gyerek, amikor mozaikcsaládba kerül, nem feltétlenül tekinti már a családjának a szülő új partnerét. Ilyenkor érdemes lehet szűkebb körben ünnepelni, ha van rá mód, hiszen ezek a szituációk szinte mindig feszültségeket szülnek.”
A szeretet ünnepe
A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es adatai 150.000 mozaikcsaládot számláltak Magyarországon, ez a szám azóta minden bizonnyal emelkedett. Rengeteg családnak kell tehát extra figyelemmel szerveznie és menedzselnie az ünnepi szezont. A pszichológus szerint a mozaikcsaládok életében egyébként is nagyon fontos a kommunikáció, hogy mindenki merjen beszélni az igényeiről és érzéseiről. Emellett akármilyen merevnek is tűnik, igenis szükség van a közös megegyezésen nyugvó szabályok kialakítására. És ahogyan már rögtön az elején hangsúlyozta, jó adag nyitottságra: „Azt szoktam javasolni, hogy mindenki tegya fel magának a kérdést: mi a fontosabb, hogy nyugodtan, boldogan éljük meg a karácsonyt mondjuk december 26-án, vagy hogy csakazértis szenteste ünnepeljünk, de morogva, befeszülve? Szerintem egyértelmű, hogy az utóbbi senkinek sem lesz jó.”
A szeretet ünnepén elvileg az lenne az első, hogy senkinek se kelljen feszengenie. A mozaikcsaládok.hu oldalán mégis rengeteg kommentelő panaszkodik az eltérő szokásokról, nem kedvelt rokonokról, ajándékvásárlási dilemmákról és makacskodó exekről. Egy 62 éves nagymama nem szívesen venne ajándékot fia új felesége három gyerekének, de azért olyan is van, akinek közös zenéléssel sikerült összehoznia a fogadott testvéreket. Jól látszik, hogy a nyitottság általában jó eredményre vezet, bár nem mindig könnyű, ha az egyik család síelne, a másik pedig közös bejglisütést szeretne tartani – ahogyan erre egy mozaikcsaládban élő anyuka panaszkodik az oldalon.
Mivel ezek a helyzetek a felnőtteknek is sok fejtörést okoznak, felmerülhet bennük, hogy jószándéktól vezérelve és a döntéskényszertől való szabadulás reményében a gyerekekre bíznánk a dolgot. De a kicsik számára ez borzasztóan megterhelő lehet. „Ilyen helyzetben a szülők közös egyetértésen alapuló döntésének kell érvényesülnie. Nekik kell megértetniük a gyerekekkel, hogy jó lesz nekik. Nem ruházhatunk rájuk ilyen nehéz döntéseket, mert ezek súlyos terhet jelentenek.”
Persze nem mindig lehet megoldani, hogy mindenki boldog legyen. Áronhoz hasonlóan valószínűleg sokaknak kell beérniük az ideálistól elég távoli karácsonyozással. A pszichológus szerint ilyen helyzetekben az átkeretezés pszichológiai módszerét érdemes használni, vagyis megpróbálni megtalálni a jót a rossz helyzetekben. „Meg kell próbálni áthelyezni a fókuszt, például ahelyett, hogy mindig arra figyelünk, hogy ott van valaki, akivel nem szívesen töltjük az időnket, koncentráljunk arra, milyen finom az ünnepi vacsora. Ha csak a zavaró tényezőkre fókuszálunk, magunk alatt vágjuk a fát.”
Már Áron is beletörődött a helyzetbe, most inkább azt várja, hogy megteremthesse saját ünnepét, ami jobban hasonlít majd ahhoz, ami gyerekkori emlékeiben él: „Azért várom már, hogy gyerekünk legyen, hogy inkább hárman, itthon karácsonyozhassunk. Hiányoznak a régi ünnepek, és remélem, hogy képesek leszünk visszahozni a saját családunkba azt a hangulatot.”
A cikk a Marie Claire 2019-es január-februári számában jelent meg.
Illusztráció: Kránicz Dorottya
