Ki csap be kit?
Kiről szól a karácsony, róla, a szerettedről, vagy rólad? Rohansz, vásárolsz, tülekedsz, akarsz. Ez a szeretet ünnepe?
Miért csinálod ezt mégis évről évre?
Tavaly karácsonykor írtam egy hosszú levelet magamnak az idei ünnepre. Most vettem elő, sorokon keresztül ne csináld ezt, ne csináld amazt. Feljegyeztem pontosan, mi volt megterhelő és min változtassak.
Az egyik ilyen például, hogy én, aki lassan 25 éve vegetáriánus vagyok, minden évben százfogásos menüt főzök a családnak. Ráadásul egy valakit kifelejtve: önmagamat. Az asztalon ott gőzölög a halászlé, a rántott ponty és a sok minden más. Ahogy anyám főzött, amikor kicsik voltunk, ahogy nagyanyám főzte a karácsonyi menüt, amikor anyám kicsi volt. Nekem meg jut a köret. Jó, meg a savanyúság.
Mind mintákban vagyunk, mintákat követünk. És a minta karma. A karma pedig köt.
A hagyomány fontos, nem a hagyományok ellen vagyok, sőt. De érdemes felülvizsgálni legalább most a családi szokásokat, amik, mint egy program benned is futnak, sokszor nagyon megnehezítve az életedet.
Nagy elhatározást tettem, idén először magamra is fogok figyelni, mert nagyon fontos szeretni mindenki mást, de az egyik legfontosabb: jól szeretni önmagadat.
Ahhoz, hogy megtanuld szeretni önmagadat, egy nagyon fontos lépés, mégpedig az, hogy ne vállald túl magad. Semmilyen területen, se a főzésben, se anyagilag, se a dekorációban, sehogy se.
A jógában a legfontosabb, ami minden fölött áll: az ahimsza, hogy nem ártasz. És az első, hogy magadnak nem ártasz, mégpedig azzal, hogy megmaradsz annak, aki te tényleg vagy. És ez mindenre igaz. Csak annyit tegyél bele az ünnepekbe is, amennyit könnyedén és tényleg mélyen a szívedből bele tudsz tenni.
Ezért azt ajánlom neked és magamnak is az idén: ne halmozd el a másikat!
A jóga filozófiájában van egy fogalom: az aparigraha (अपरिग्रह). Jelentése a felhalmozástól való tartózkodás, hogy ne harácsolj, hogy ne a ragaszkodj túlzottan semmihez. Se a hagyományhoz, se a nagyvacsorához, se a sok ajándékhoz. Semmihez se ragaszkodj, csak azért mert azt addig úgy csináltad. Vizsgáld felül a vágyaidat! Ha betartod, boldog ember lehetsz. Ilyen egyszerű, szeretnéd?
A jóga azt mondja, ne vágyj többre, mint, amire szükséged van. Ne akarj mindig többet és többet. És ne adj többet, mint amid van. Ne költekezz ki. Ne vegyél fel például hitelt, ne kérj kölcsönt csak azért, mert karácsony van. Azért mert megveszel valamit részletre, nem azt jelenti, hogy a tiéd. Ne csapd be magad! Amit nem tudsz megvenni egyben, az azt jelenti, hogy nem kell még, hogy a tiéd legyen.
Gyakorolhatod a visszafogottságot, az önuralmat, az egyszerűséget – a karácsony erre remek lehetőség.
Szóval ne halmozz fel. De ne is halmozz el senkit, magadat se, ne ess túlzásokba, fogd vissza az étkezéseket. Nem kell a századik rúd bejgli. De nem kell az új tányérkészlet sem, és főleg nem kell a kerti manó, a vibráló műanyag fa. Hogy teljes fényben ússzon a ház vagy a lakás, arra sincs szükség. Ami sok, az karácsonykor különösen sok.
Legyél önmagad!
Ne erőszakolj senkire semmit. Olyat nem lehet, hogy azzal, hogy elhalmozod a másikat, ráerőszakolod a szeretetedet. Amit egész évben nem tettél meg, most nem pótolhatod egy este alatt.
Nem kell neki az újabb kacat, a fürdőköpeny, a pénztárca, a zokni. Nem kell a még egy. A még egy játék, a még egy ing, a még egy porfogó a polcra. A „jó lesz neki majd úgyis valamire” igazából nem jó neki semmire.
Te nem attól leszel fontos, hogy a másikat elhalmozod. Te valami egész mástól leszel érdemes a szeretetre.
Mindig kifutunk, mint az a bizonyos tej. Addig megyünk, amíg sok nem lesz. Pedig amíg anyagi javaktól függsz, nem érheted el a szellemi szabadságot, a boldog és kiegyensúlyozott életet.
A felhalmozás és mások elhalmozása hamis biztonságérzetet nyújt. Azt hiszed, van bőven, van elég. Pedig a „sok” csak látszólag teremt rendet, biztonságot benned és körülötted. Inkább elkendőz, pótol. A sok lom elrejti a valóságot. Sokszor a szeretetlenséget. A hiányt.
A jóga tehát visszafogás. Segít eldönteni, mi az, amire nincs szükség és mi az, amire viszont igen. A jóga tudatosságra nevel, segít lecsendesíteni az elmét, a gondolatokat, elsimítja az érzelmeket. Ha tudatos vagy, meg tudod vizsgálni a valós vágyakat, mi az, ami mögött igazság van, és mi az, ami hamis, ami árt. Ami hamis, az valamilyen módon később valahogy ártalmas lesz, szenvedést fog okozni. Észreveszed például, hogy a kincsből érdektelen tárgy lesz. Szemét. Fölösleg.
A fölösleg sehol se jó, sem a szekrényedben, sem a polcodon, sem a pincédben, sőt, leginkább magadon nem jó. Ne duzzaszd fel a másikat, sem magadat! Ami elsőre értékesnek tűnik, sokszor egyáltalán nem az.
Kinek akarsz megfelelni? Mielőtt beindul a költekezés vágya benned nézz magadba, miért van erre szükséged?
Ha neked túl sok van, adj inkább olyannak, akinek tényleg jól jönne. Adakozz. Az biztos felmelegíti a szívedet.
A szeretteidnek pedig ajándékozz inkább élményt. Az élmény örökre megmarad, a tárgyi világ ezzel szemben mulandó. Minden változás. Minden elromlik, elöregszik, elkallódik, elveszthetik. Semmi sem tart örökké, tartós boldogságot a tárgyak nem adhatnak. Viszont az élmény, az élmény örök.
Ne azonosítsd magad a tárgyakkal. Nem az autód, a házad, a cipőd, az órád, az ajándékod vagy. A boldogság benned van, minden, amire szükséged van, benned van.
Nem az határoz meg, hogy kinek mit veszel karácsonykor. Az határoz meg, hogy kit tudsz úgy átölelni, hogy az úgy igazán jólesik.
Mert az ölelés a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.
Boldog karácsonyt, nyugodt, szeretetteljes napokat!
Brávácz Alexandra, jógaoktató, az Útközben jóga szerzője
#aparigraha #nehalmozzfel #jógafilozófia #Patandzsali #jógaszútra
