Itt az év vége, érdemes most végre tényleg pontot tenni arra, amire kell, amit már régóta halogatsz.
Miért nem tudod megtenni? Mi az, amibe igazából kapaszkodsz? Ki az, aki ilyenkor tulajdonképpen benned kapaszkodik? Ha valamibe kapaszkodsz, az fáj, ha engedni kell, az olyan, mint, amikor a ragtapasz tépi le a bőrt, attól félsz, még nagyobb sebet ejt. Ha valami fáj, akkor pedig szenvedést okoz.
Minél jobban nem engeded és szorítod, annál jobban fáj. Szorítod, szorítod, ami ráadásul rengeteg energiát igényel, iszonyú fárasztó. A szorításhoz sokkal több energia kell mint, az elengedéshez. Az elengedés egy kilégzés. Az elengedés egy szárnycsapás. Az elengedés egyetlen egy lehelet, egy pillanat.
A kapaszkodás viszont hosszadalmas és fáradtságos, fájdalmas kötés. Ha kötésben vagy, nem tudsz szabad lenni. Bezárod magad. Közben az elengedést akarni sem lehet. Hiába állsz egy helyben és toporzékolsz, hogy márpedig te azonnal, és máris, az elengedés nem így megy. Az elengedés egy szilárd elhatározás, egy belátás által meghozott döntés.
Aki nem tud elengedni, nem él a jelenben, rágódik a múlton és aggódik a jövő miatt.
Vissza a jelenbe
A jóga hozhat egy belátást. Mert a jóga a jelen, a jelenlét. A jógi tudja, hogy minden mindig folyamatos változásban van, minden történés. Életed, mint a folyóban a víz úgy kanyarog, szüntelenül folyik. Soha nem tudsz örökre megfogni semmit és megtartani senkit. Semmit és senkit sem tudsz igazán birtokolni. Semmi és senki sem örökre a tiéd. A változás ténye a biztonságérzetedet kezdi ki. A vízbe viszont nem tudsz kapaszkodni, mindig ki fog csúszni a kezeid közül. Te pedig elmerülsz. Egyre mélyebbre.
A fellélegzés, a szabadság ott kezdődik, hogy a jelenbe hozod magad. Az elengedés ott kezdődik, hogy csak a jelenre koncentrálsz. Elengedni szabadság. A szabadság viszont sokaknak félelmetes. Inkább kötöd magad a másikhoz, mert azt már ismered. A rossz érzés, a szenvedés lehet, hogy jó, mert legalább érzés. Ha érzel, azt hiszed, élsz. Ez a becsapás, itt vágod át magad. Neked nem erre az érzelemre van szükséged! A nem elengedés viszont folyamatos feszültségben tart. Lehet, megéri neked ezt a feszültséget fenntartani köztetek, lehet, hogy neked ez is elég. Legalább vágyakozhatsz. A vágy megmarad, a semmi helyett látszólag van valami. Önbecsapás. Szoros kapcsolatot lehet fenntartani a másikkal pusztán a vágyakozás által. A nem elengedés függés. Olyan függőség, mint bármilyen más függőség. A függés szenvedély, a szenvedély viszont magában hordozza a szenvedést.
Miért félsz a jelentől?
Ha nem engedsz el, akkor a jelentől szaladsz el. Miért nem nézel szembe vele, miért nem éled meg? Mi van a jelenben? Harag? Bánat? Félelem? Szégyen?
Tudnod kell, hogy a múltat tényleg nem tudod megváltoztatni. Ha önigazolást keresel, teljesen fölöslegesen fáradozol. Ha nem tudsz elengedni, azon dolgozol állandóan, hogy megváltoztasd a múltat. Pedig ez képtelenség. A múlt nem múlik el, amíg őszintén kapcsolatba nem kerülsz vele.
Találj vissza önmagadhoz!
Te a másik ember viselkedését, érzelmeit, érzéseit akarod irányítani. Pedig egy kapcsolatban te egyetlen dolgot, vagyis valakit irányíthatsz: önmagadat.
Akinek nem kellek, azt nem tudom elengedni. Ez az ego játszmája.
Miért ragaszkodsz mégis, ha nem kellesz? Lehet, hogy ez egy gyerekkori trauma miatt van. Vizsgáld meg. Ha a szüleid elutasítottak, ha nem úgy szerettek, ahogy neked az jó lett volna, akkor ez az érzés lesz az ismerős érzés. Az pedig nem ismerős, hogy milyen jól szeretve lenni. Nagyon értékessé válhat ilyenkor az ember, akinek nehéz megszerezni a szeretetét. Túlértékeled? Nézd meg.
Sokszor nem is az emberhez ragaszkodsz, hanem a kapcsolathoz. Ahhoz a helyzethez, amiben szükség van rád. Mert, ha a másiknak szüksége van rád, akkor te értékes vagy. Ha értékes vagy szerethető vagy. Ronda egy játszmája ez az elmének. Amikor a másik azt mutatja, hogy ő valójában megvan egész jól nélküled az nagyon bántó az ego számára. Az ego ragaszkodik, nem te. A lélek mindig szabad, kötöttségektől mentes. Sérthetetlen, nincs szüksége senkire.
Meg se kérdezed, hogy a másik elég jó-e neked. Tényleg ő-e az, az ember, akire te mindig is vágytál. Aki épít. Aki mellett szabad lehetsz. Aki segít önmagaddá válni. Gondolkodj el azon, hogy a másik valójában miért kell.
Az összetört szív jó, azt jelenti, képes vagy érezni. Viszont az elmében kell elengedni. Az elme pedig megértésre játszik. Értelemre. Ért az elme. Ami hasznos arra hajlandó. Ez a ráció. Ha a fájdalom értelmet nyer, akkor történik meg az elengedés. Mi az, amit nyerhetsz a fájdalom, a szenvedés által és azt is vizsgáld meg, mit nyerhetnél az elengedés által, ezeket keresd meg.
Emlékek fogságában
Az elengedésben arra készülsz, hogy valamit vagy valakit megölj magadban, ami a te részed. Amivel, vagy akivel azonosítod magad. Ezért nehéz. Fizikai emléket akarsz kitörölni. A testben, a sejtjeidben benne van az a bizonyos emlék. Mindened emlékszik. A részeddé vált. Amit énnek hívunk, azok az emlékek. Az emlékeket pedig nem lehet kitörölni, mert az emlék energia. Az energia pedig, mint tudjuk, nem vész el. Soha. Legfeljebb átalakul.
Az emberek, akik egymás testét, pénzét, érzéseit használták, egymással megosztották, egymás között azokat cserélték, azok, akik egy térben éltek, lélegeztek, ettek, aludtak, azok otthagyják azon a helyen és a másikban az energiáikat. Ezért nem tudsz például sokáig olyan helyre menni, ahol voltál a másikkal. Te egy emlékköteg vagy.
A jóga a kulcs. Abban segít, hogy irányítani tudd magad. Hogy az elmédet, a fókuszt azon tartsd, amin te akarod és addig, amíg te akarod. A jóga a benned lévő energiák irányítása.
A haragod fontos. A szomorúságod kell. A hangod számít. A szíved ártatlan. Értékes vagy. Itt az ideje, hogy visszatérj önmagadhoz. Megbocsátani magadnak kell, nem a másiknak.
Az érzelmi sértettséged jogos, de sohase várj ebben külső megerősítést. Ne várd soha, hogy a másik bocsánatot kérjen!
Mindannyian éltünk át traumákat, szakításokat, vagy gyászoltunk el elhunytat. Az, hogy kibeszéled, vagy, hogy gyógyszert szedsz, egyáltalán nem, vagy csak időszakosan lehet segítség, nem a teljes megoldó képlet. Nincs olyan csodagyógyszer, ami megcsinálná helyetted a munkát.
Tánc, önvizsgálat, alkotás, meditáció, jóga, együttlét a hasonló gondolkodásúkkal, jó társaság, aktív életmód – ezek a gyógyszerek. Kezdj el egy olyan tevékenységet, ahol te teremtesz, ahol te leszel a fontos mások életében, például önkénteskedj, ossz ételt, mesélj, segíts azoknak, akik fizikai fájdalmat vagy szükséget élnek át, aki lehet, nagyobb bajban vannak, mint te.
Kezdd az új évet tiszta lappal!
Indulj újra! Indítsd újra!
Engedd el!
Brávácz Alexandra jógaoktató, az Útközben jóga szerzője
Fotó: Getty Images
