„Megbántam, hogy szánalomból szexeltem vele” – szex udvariasságból?

2020. szeptember 21.
A sajnálat messze nem toplistás ok egy kiadós szeretkezésre, de tény, hogy a szánalomszex műfaja igenis létezik. Sorra vettük, mi minden hozhat egy nőt olyan helyzetbe, hogy akár vágy nélkül, de mindenfajta külső kényszer ellenére belemenjen egy szexuális együttlétbe.

Igen színes, izgalmas terep a lepedőakrobatika – nemcsak a gyakorlati részét tekintve, de mint tudományosan vizsgálható terület is. Szinte végtelen számú aspektust kínál a pszichológiai kutatásokra, elemzésekre, amelyek között ott szerepel az elsőre talán kevésbé sokrétűnek tűnő „miért?” kérdéskör is. Pedig szex kapcsán – a hétköznapi életben megszokott szenvedély-szerelem-gyereknemzés háromszögön túl – meglepően sokféle indíttatásról beszélhetünk. A szexuális motivációk sorában olyan nagy örökzöldeket találhatunk, mint a szimpla hódítás öröme, az önbizalomnövelés, a stresszcsökkentés, a pénzszerzés vagy akár a valamilyen – többnyire karrier – téren történő előrejutás lehetősége.

Ezt olvastad már?

A Why Women Have Sex (Miért szexelnek a nők) című könyvében Cindy Meston klinikai szakpszichológus és David Buss evolúciós pszichológus komoly háttérelemzést és kutatást követően összesen 237 különböző okot sorolt fel, köztük a szánalomból vagy együttérzésből történő együttléteket is – angolul pity sex. Önmagában persze ez nem vadonatúj felfedezés. Pity Sex néven még alternatív rockbanda is pengeti a húrokat, számos nő pedig maga is megtapasztalta ezt a jelenséget élete során – legyen szó állandó partnerről vagy egy futókalandról.

Szánalom vagy jótékonyság?

„Én az egyetemen sajnáltam meg az egyik barátunkat. Nem nézett ki rosszul, de valahogy olyan szerencsétlen volt csajozás terén. Könnyen lefagyott, vagyis inkább lebénult a nők társaságában, és a srácok bár bírták, állandóan cikizték, amiért nem húzta a strigulákat a hódítások után. Nem volt mit. Egy koleszos bulin, pár vörösboros kólától felszabadulva úgy gondoltam, segítek rajta, még ha nem is az esetem. Rettentően izgult, bénázott, így főleg én vezettem, igazítottam ki a mozdulatait. Mondanom sem kell, részemről nem volt egy nagy élmény, de végül is nem bántam meg – meséli a ma már negyvenes éveiben járó Rita, aki szerint fiatalkori, bevállalósabb énje részéről ez inkább jótékonysági akció volt, sem mint szánalom szex. – Ma már nem tenném meg, de akkor – az aktus szomorúságán túl – volt némi diadalérzet is bennem, hogy növeltem egy nagyon gátlásos srác önbizalmát.”

szanalom-szex

Anettnek ennél lényegesen keserűbb a szájízzel gondol vissza az esetre. „Talán azért is, mert nem volt olyan rég, alig öt éve. Egy online társkeresőn ismertem meg, és csak a lassan alakuló első randi előtt nyögte ki, hogy egy születési rendellenesség miatt bottal jár. Ezen a ponton szégyelltem volna nem randizni, ahol végül még ittam is, majd hagytam magam sodródni az eseményekkel. Jó kislány akartam lenni, és gondoltam, végül is csak egy szex. Ám a kisujjnyi méretű péniszét meglátva már tényleg megnyomtam volna a stopgombot, csak fogalmam sem volt, hogyan lehet ebből kifarolni úgy, hogy ne bántsam meg.” A ma 36 éves könyvelő azt mondja, ez élete egyik nagy, traumatikus tanulsága volt. Jelenleg pszichológus segítségével dolgozik azon, hogy a nemet mondás képességét elsajátítsa a maga érdekében. „Azzal, hogy őt nem akartam megbántani, magamon ejtettem elég mély sebet, és sokáig rágondolni sem tudtam arra az estére.”

A cikk folytatását és Román Boglárka szexterapeuta tanácsait a Marie Claire októberi számában tudod elolvasni!