A közvélekedés szerint a férfiak erotikus fantáziája sokkal élénkebb, mint a nőké. Hadd tegyem fel a költői kérdést: igaz ez?
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a két nem pornóhoz való viszonyát. Míg a férfiak legtöbbször a kemény pornót keresik, és főképp az aktusra fókuszálnak, addig a nőket inkább a romantikus, történeten alapuló úgynevezett szoft pornófilmek kötik le. Mondok egy szemléletes példát. Míg A szürke ötven árnyalata című bestseller népszerűségét sokan úgy értelmezték, hogy a nők valójában a kemény, alázós szextől boldogok, valójában azért volt akkora sikere a nők körében, mert a hősnőre rálelt a herceg. Mindkét nemnek vannak erotikus fantáziái, csak nagyon különböznek. Rendszerint álmainkban törnek elő, mivel alvás közben megszűnik az önkontroll, azaz kiiktatódnak a belénk nevelt erkölcsi gátak. A férfiak általában ismeretlen, anonim nőkről fantáziálnak, míg a nők inkább ismerősöket, konkrét személyeket helyeznek a különböző szerepekbe. Ami szintén fontos, hogy a női erotikus vágyak szinte mindig egy történetbe ágyazva jelennek meg.
A férfiak önkielégítés közben is szoktak fantáziálni…
Így van, és gyakran pornográf filmek kísértetében. És ezek sajnos szélsőségessé változtatják a férfiak szexuális fantáziáját, ami gyakran egy párkapcsolaton belül már nem is lesz megvalósítható. De térjünk még vissza a nemi különbségekre! Régebben azt gondoltuk, hogy a férfiak szinte egész éjjel merevednek, mi, lányok, meg csak szundikálunk. Mára a kutatások bebizonyították, hogy a nőknek ugyanúgy vannak erotikus álmai az alvás REM fázisában, és ugyanúgy szexuális izgalomba jönnek közben, mint a férfiak, de mivel nem ébredünk reggeli merevedéssel, ez elfedett marad. Mi több, a nők sokkal gyakrabban számolnak be arról, hogy álmukban orgazmust éltek át, míg a férfiakra az úgynevezett „nedves álmok” (magömléssel kísért fantázia) leginkább csak a serdülőkorban jellemzők. És akkor erre még hadd erősítsek rá azzal, hogy a nők nagyobb arányban képesek csupán az erotikus fantáziájuk által kielégülni, míg a férfiaknak ehhez rendszerint a kéz stimulációja szükséges.
Milyen hormon felel az erotikus fantáziákért?
A tesztoszteron, amiből a férfiak szervezetében sokkal több van. Hozzá kell tenni, ez a hormon a szexuális vágy és izgalom intenzitása mellett a fantáziáink elevenségét, élénkségét is fokozza. A kutatók szerint ez okozza azt, hogy a férfiak körében gyakoribbak a parafíliák (régebbi néven perverziók), valamint sokkal inkább érdeklődnek az olyan kalandok iránt, mint az édeshármas, a csoportos szex, a swinger, és általában véve jobban kedvelik a nagyobb szexuális változatosságot. Azt is le kell szögezni, hogy a férfiak sokkal tudatosabban használják a szexuális fantáziájukat. Hogy ennek aztán biológiai alapja van, vagy egyszerűen csak a nők szocializációjának a terméke, azaz neveltetésből adódó gátlás, nehéz lenne megmondani. Valószínűleg mindkettő szerepet játszik benne. Egy nő amúgy is nehezebben tud elvonatkoztatni a külvilág ezer más „zajától”, ezért lassabban vonódik be, oldódik fel a szexben. A férfiaknak ezzel szemben elegendő lehet egy kacér dekoltázs látványa, mivel elsősorban a vizuális ingerek indítják be a szexuális működésüket. Mindig megdöbbenek, hogy a nőknek mennyire nem jut eszükbe használni az erotikus fantáziáikat. Márpedig ez az aktus két pontján is nagyon fontos lenne. Az elején a bevonódásukat segítené, az orgazmus eléréséhez pedig pláne hasznos a szexuális fantáziák mozgósítása. A férfiak, ha érzik, hogy nem elég markáns az erekciójuk, ezt automatikusan megteszik, mert tudják, hogy fokozza az izgalmukat.
Az orgazmusról jut eszembe. Nancy Friday már 1973-ban írt egy könyvet Női szexuális ábrándok címmel, aztán húsz évvel később egy másikat a Nők a csúcsont. Mindkettő felszabadítóan hatott a nőkre, segített oldani az évszázadokon keresztül beléjük nevelt szexuális elfojtásokat, a bűntudatot. De az meglepett, hogy az első kötetben milyen sok megerőszakolós fantáziakép fordul elő. Mi lehet az oka? Anyáink alávetett létével szembesítenek?
Vagy éppen egy gyermekkori filmélménnyel. A kislányoknak az ilyen megerőszakolós filmjelenetek mélyen beéghetnek az idegrendszerükbe. Az egyik lánynak például, aki hozzám járt, vaginizmusa volt, ami annyit jelent, hogy a medencefenék- és a hüvelyizmai görcsösen összehúzódtak már a behatolás gondolatától is. Holott nem volt e mögött semmilyen korábbi fájdalomélmény. Viszont látott ötévesen egy születésről szóló dokumentumfilmet a maga véres valóságában, amelynek a végén meghalt a szülő nő, így félelemkeltővé vált számára a szexualitás. A kislányok többsége egyébként sem tapasztal a filmekben szép, egészséges szexjelenetet, mert szinte kizárólag erőszakos, illetve megerőszakolásos közösüléseket mutatnak be. Ha ekkor lát először szexet, s hozza izgalomba, akkor a későbbiekben is ez lehet számára az izgalom kiváltója.
Friday második monológgyűjteményének fantáziái már sokkal színesebbek. Öntudatosabb, felszabadultabb nőkre vallanak. Rengeteg olyan erotikus fantáziát is olvashatunk közöttük, amelyek abszolút megélhetők lennének. A mi hedonista kultúránkban – talán korlátozottabban, mint a hetvenes években, de annál cizelláltabban – tér is nyílna ehhez.
Ez így van. Bár én azt mondom, ezek a lehetőségek régebben is megvoltak, csak ma már sokkal szabadabban beszélünk róluk. De legalábbis nem titkolózunk úgy, mint a nagyszüleink idejében. Elég csupán Casanovát vagy de Sade márkit említeni, de mondhattam volna Boccaccio Dekameron című ókori erotikus novellagyűjteményét is. Nincs új a nap alatt. Ma azonban a világháló révén megélhetjük azt is, hogy nem vagyunk egyedül az ilyen jellegű fantáziáinkkal. Sőt, az internet lehetőséget nyújt arra is, hogy összekapcsolódjunk azokkal, akik ebből a szempontból hasonlóak hozzánk.
Mi befolyásolja azt, hogy milyen jellegű szexuális fantáziáink alakulnak ki felnőtt korunkra?
Egy csecsemő tiszta lappal indul, az ösztön ugyan már ott szunnyad benne, de a lapot a gyermekkori tapasztalatok fogják teleírni. Én mindig meg szoktam kérdezni a klienseimet, mi volt az első olyan élmény, látvány, amit szexuálisként azonosítottak. Egy idősebb hölgy például az angol kisasszonyokhoz járt iskolába, de máig azokat a mondatokat idézi fel az orgazmus pillanataiban, amit 13 évesen hallott. Egy építkezés mellett sétált, és a munkások olyan pikáns, piszkos beszólásokat intéztek felé, amelyekbe belepirult ugyan, de máig izgalomba hozzák. A történet azért is tanulságos, mert kiderül belőle, hogy vágyfokozó fantázia nem csak pozitív, hanem negatív tartalmú is lehet. Mondok még példát. Egy lányt serdülőként folyton megaláztak a zuhanyzóban más lányok. Máig az a szexuális fantáziája, hogy lányok bántalmazzák. Egy fiatal nőnek a bátyját verték rendszeresen a szülei, míg ő a másik szobában szorongott, és önnyugtatásként maszturbált. Felnőttként aztán azt várta el a párjától, hogy bántalmazza őt együttlét közben. Ezen esetekben a kulcs a szorongáskeltő, feszült állapot, amely erotikus inger jelenlétében szexuális izgalommá, illetve fantáziává alakulhat át.
Olvastad már?
Szex helyett szundi? A pandaszindróma
Olyan jó összebújni a kanapén, de ha többre nem támad igényünk, akkor olyanokká válhatunk, mint a pandák. Ők, amilyen cukik párban, legalább annyira lusták is, mert nehezen tudják a komolyabb akcióhoz szükséges energiát összegyűjteni. Mit tegyünk, hogy ne így legyen?Lehet, hogy a BDSM egy gyerekkori fixálódásból ered?
Könnyen előfordulhat. Nem hazudik A szürke ötven árnyalatában a szerző, amikor azt írja, pszichológiailag teljesen megalapozottan, hogy a főhősnek, Christian Greynek borzalmas gyerekkora volt. Az aztán, hogy valakiből egy ilyen élmény hatására alávetett, tehát szubmisszív, mazochista vagy domináns, azaz uralkodó fél lesz-e, már részben a személyisége, részben a későbbiekben átélt élmények függvénye. Az erős bűntudatban nevelés gyakran a büntetés utáni vágyat eredményezi, hiszen így tud a személy vezekelni. De említhetném a gyerekkorban látott erőszakos közösülésről szóló filmjeleneteket is, amelyekről már volt szó. Ezek persze az évek során a feledés homályába vesznek, ám ha véletlenül a felszínre lökődnek, akkor tudatosodnak és vággyá formálódnak. Nem annyira fiatal korban szokott ez megtörténni, mert akkor még túl sok inger, újdonság éri az embert, mint például a szerelem élménye, hanem amikor már alábbhagy a szenvedély. Leginkább a középkorúaknál törnek elő a fantáziák, különösen a nők esetében, akik kevésbé a pornófilmekből merítkeznek.
Ennek a cikknek a kedvéért elmentem egy budapesti fétis partira, úgy hívják, Fétis Freedom. Nyugat-Európában óriási divat. Az volt a benyomásom, hogy túlnyomórészt jól szituált párok vesznek rajta részt, 30-és 50 év között.
Utóbbi pontosan azt támasztja alá, amit az imént mondtam, hiszen ebben a korban tudatosodnak a szexuális ábrándok, és felvállalni is többnyire csak ilyenkor merik őket az emberek. De több oka is lehet annak, miért pont ezeket a szemlátomást jó anyagi körülmények között élő párokat láttad ott. Először is az átlagtól eltérő szexuális fantáziákat, például a BDSM-et, a kikötözős szexet megélők között inkább értelmiségieket, magasan iskolázott embereket találunk. Ők azok, akik úgy érnek el sok mindent, jutnak fel a karrierük csúcsára, hogy eközben rengeteg bennük az elfojtás, a nevelésük általában szigorú, korlátozó, és számtalan elvárásnak kell megfelelniük. És hát a sok legátoltságból lesz a legnagyobb robbanás. Egyszer csak kiengedik a szellemet a palackból. A legnagyobb vonzereje ezeknek a kluboknak éppen az, hogy előítéletmentesek, azért mennek oda az emberek, mert képesek elfogadni az övéktől eltérő szexuális fantáziákat, és őket is fenntartás nélkül elfogadják. Azt vesznek fel, amit akarnak, és bizonyos keretek, szabályok között megélhetik a szexuális szabadságot és az erotikus vágyaikat.
Az imént a parafília, azaz szexuális perverzió kifejezést használtad. Mégis, mi számít normálisnak? Lehet bármire azt mondani, hogy nem normális, ami az emberből ösztönösen előtör?
Jó kérdés, hiszen ami az egyik kultúrában elfogadott, az a másikban esetleg mélyen elítélendő. Afrika egyes országaiban például ma is dívik a fáraói körülmetélés, ami azt jelenti, hogy a kislányok teljes nemi szervét kimetszik. A rítus a férfit szolgálja, hogy biztos lehessen benne, hogy a lányt szűzen veszi feleségül, valamint azt követően is minden alkalommal, amikor a nász előtt felvágott varrat közösüléskor újra vérzik, bizonyítja a feleség érintetlenségét. A kínai nők mára betiltott lótuszlábához hasonlóan a férfi szexuális izgalmát fokozza a nő ilyen fajta kiszolgáltatottsága, korlátozása. Mi ez, ha nem perverzió? Ott viszont kulturális tradíciónak számít, jóllehet a világszervezetek folyamatosan tiltakoznak e barbár szokás ellen. Nehéz ezért a pontos meghatározás. Leginkább úgy írható le, hogy nem számít parafíliának az, ami kölcsönös beleegyezéssel történik – itt azonnal kiesnek az állatok, a halottak és a gyerekek –, valamint sem testileg, sem lelkileg sem károsítja egyik felet sem, és az adott társadalom is elfogadja a szexuális viselkedést.
A swinger klubba járás, ahol számtalan elfojtott erotikus fantázia valósággá válhat, ezek szerint nem számít perverziónak.
Nem, az inkább egy szexuális szokás vagy gyakorlat. Feltéve persze, hogy a pár mindkét tagja szívesen megy. De ha már egyiküknek bűntudata van, vagy szégyelli magát miatta, megkérdőjelezhető, nem tett-e a másik lelki erőszakot rajta. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a swingerezés leginkább a férfiak álma. Ugyanígy tipikus, vágyott fantáziájuk az édeshármas, azaz az egyszerre két nővel való szeretkezés is. Ahogy pornót is kétszer annyi férfi néz, mint nő. Mert mi a pornó? Egyfajta kukkolás. Talán ezért is egyre nagyobb az igény a swinger klubok, illetve a partnercserés szex iránt. Hasonlóan a pornófilmek termelték ki a maszkokban, extrém környezetben (pl. a falon átkandikáló falloszok) és kiegészítőkben való szexuális aktusokat is, ami nélkül ezen fantáziák nem jelentek volna meg.
Lehet veszélyes is a swinger? A párkapcsolatra gondolok.
Igen. Sokan ugyanis hajlamosak elfelejteni, hogy a képzelet az nem a valóság. Teljesen más, ha szex közben közösen felépítünk egy szexuális fantáziaképet, és ezzel egymás vágyát húzzuk fel, mint a valóságban való megélése. A swinger ebből a szempontból egy kötéltánc. Mondok egy példát. A férfi erőltette, majd meg is szervezte a párcserét, aztán amikor látta a feleségét egy másik férfival szeretkezni, teljesen kiborult. El is váltak. Ugyanígy egy pár sokáig fantáziált szex közben az édeshármasról, majd amikor a férfi ezen felbuzdulva elkezdte az életben is megszervezni ezt, majdnem ráment a kapcsolatuk. Mert más elképzelni valamit, és más a valóságban látni, megélni. Fontos előtte tudatosítani magunkban és meghúzni a határt: mi az, amit még el tudok fogadni a páromtól, és mi az, amit nem. És még így sincs rá garancia, hogy nem történik „baleset”. Körülbelül a párok egyharmada tudja ezt a helyzetet kezelni. Akadnak aztán olyan párok is, akik elmennek ugyan a klubba, de csak vágygerjesztőnek használják, amit ott látnak, és csupán egymással szeretkeznek. Az is előfordul, hogy csak a férfi megy bele a játékba, a feleség vagy nem vágyik rá, vagy a férfi nem viselné azt el.
Ha már itt tartunk, miért nem tud az emberek többsége játékot látni a szexben? Főleg a nők. Hiszen az ókori keleten ez volt a világ legtermészetesebb dolga. Olyan híres könyvek születtek belőle, mint például a Kámaszútra.
Először is fontos, hogy ne keverjük össze a játékosságot a perverziókkal. Tény, hogy kislányok esetében erőteljesebb a tiltás a neveltetés során. Egy kisfiú mindig legálisan babrálhatja a kukiját, az olyan „pasis”, míg egy kislány esetében menten szörnyülködik a környezete, ha hozzáér a puncijához. Nyilván oka is volt a történelem során, hogy egy kislányt jobban óvott a környezete, hiszen a következményeket sokkal inkább a nők viselték: a terhességet és a „szégyent”. A keresztény erkölcs is inkább a tilalmakat hangsúlyozta, emellett ma is gyakran találkozom ilyen több generációs mondatokkal: „Te jó ég! Hogy tudod azt az ocsmány dolgot még élvezni is?!” (Mármint a szexet.)
Eljutottunk a végső, címben feltett kérdésünkhöz: ki kell-e élnünk a szexuális fantáziáinkat?
A nagy részét kiélhetjük, hiszen a tilalmak többsége megszűnt. Kérdés, hogy a partnerünk számára is elfogadhatóak-e a mi fantáziáink, s ugyanez igaz fordítva is. A szex a felnőttek játéka. A játék pedig felszabadít, könnyűvé tesz, feltölt. Egy ausztrál vizsgálat szerint azok a férfiak, akiket a párjuk olykor meglep bizonyos szerepjátékokkal (pl. titkárnős, ápolós kosztümök), jóval elégedettebbek a szexuális életükkel és a párkapcsolatukkal. Persze nem feltétlenül szükséges ehhez speciális öltözet, hiszen ne feledjük, a legfontosabb erogén zónánk az agyunk, ami folyamatosan előhívható erotikus fantáziát kínál bárhol, bármikor!
Szerző: Koronczay Lilla, a cikk a Nők Lapja Psziché 2020/1 számában jelent meg Fotó: Csányi István, Getty Images
