„Nem vagyok biztos benne, hogy a kijárási korlátozások vagy a koronavírus miatti stressz okozza, de sokkal többet beszélek magamban mostanában” – írta Twitterén Emily Atack brit színésznő és előadó, aki nincs ezzel egyedül a szakemberek szerint.
Otthonunk nyugalmában és mások ítéletétől és előítéletétől távol, egyre többen vallják be furcsa szokásaikat: magukban beszélnek, hangosabban énekelnek a zuhanyban, vagy kiélik excentrikus öltözködési hajlamaikat, amelyet az irodában sosem mertek volna, vagy a dress code miatt nem tehettek meg. Több pszichológus is megerősítette a Guardiannek, hogy a kijárási korlátozások alatt felerősödött az emberekben a hajlam a különc viselkedés megélésére, amely a napi rutinban és a nem hagyományos érdeklődési körök felfedezésében is megnyilvánul.
Kellenek az ingerek
A szakemberek szerint az excentrikus viselkedés a szellemi és fizikai ingerek iránti igény megnyilvánulása lehet, amelyet korábban a munka és a társasági élet biztosított, ám most ezek az ingerforrások hiányoznak. Emellett mint megküzdési stratégia is működhetnek, amely a pandémia miatti stresszre adott válasz lehet.
„A különc viselkedés annak a következménye, hogy kevesebb olyan ember van a környezetünkben, akik ítélkeznének a viselkedésünk, megjelenésünk felett. Az irodában, munkahelyen bizonyos írott és íratlan elvárások visszatartanak minket ettől. Ám otthon nincs senki, aki ellenőrizné vagy kiegyensúlyozná a személyiségünk excentrikus elágazásait. Nincs, ami visszatartson minket” – magyarázta dr. Sally Austen pszichológus.
Olvastad már?
A hatás lehet pozitív
„Ez jótékony hatású is lehet: sokkal jobban megismerhetjük magunkat. Az egyetlen kockázat, ha ez az önfelfedezés túl messzire megy, vagy túlságosan félre visz. Amikor valami újat próbálunk ki, kérdezzük meg magunktól: ez egy kedves, különc dolog, vagy árt másoknak vagy saját magunknak?” – javasolta a szakember.
Az online szerencsejáték megszállottjává válni teljesen más dolog, mint Barry White karácsonyi dalait énekelni munka közben, ahogy a torkunkon kifér.
Egy 58 éves cégvezető például minden madárnak nevett adott a márciusi karantén alatt, ami a kertjébe látogatott rendszeresen a madáretetőhöz. „A két rozsdafarkú volt Robi és Rita, a cinkék Cili, Cirill és Cecil. És ott voltak a verebek, de belőlük olyan sok volt, hogy nem találtam annyi V-betűs nevet.”
Volt, aki viszont a munkaruházat fogalmát definiálta újra önmagának. „Úgy gondoltam, hogy a karácsonyi pulcsim többet érdemel évi néhány napnál – mondta egy 30 éves programozó. – Emellett jobban szeretek rövidnadrágot hordani, így márciustól novemberig rövidgatyában és a karácsonyi pulcsimban töltöttem a napok nagy részét, leszámítva a legmelegebb nyári heteket.”
Megmarad a különcség?
„Az embereknek hirtelen, mindenfajta figyelmeztetés nélkül kellett válaszolniuk az életükben és az életstílusukban bekövetkező erőteljes változásra – mondta dr. Gavin Morgan, a Brit Pszichológusok Társaságának elnökhelyettese, a fejlődéslélektan szakértője. – Könnyű belátni, ez hogyan vezet ahhoz, hogy teljesen új, saját magunkra szabott új rutinokat és technikákat kellett kitalálnunk az unalom elűzésére, az érdeklődés fenttartására. Az embernek lételeme, hogy folyamatosan érjék az ignerek, amelyeket korábban a környezetünkből kaptunk. Ezek most elmaradtak, így az excentrikus viselkedéssel kell stimulálni az agyat.”
Hasonlóan vélekedik dr. Abigail San klinikai pszichológus is, kiegészítve azzal, hogy „nincs szubjektív ellenőrzés afelett, milyennek mutatkozunk, ennek következményeként az emberek olyat is megtesznek, amit máskor nem.”
De mi lesz a következménye a jövőre nézve? Hogyan kellene kezelnünk a különcségeinket, újonnan kialakult furcsa szokásainkat, amelyeket felfedezünk magunkon? A Bradford Egyetem pszichológus kutatója, Simon Gelsthorpe szerint az új szokások új érzéseket válthatnak ki, így mindenképp érdemes felfedezni őket és saját magunkat. „Ugyanakkor hátrébb léphetünk egy lépést, és feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miről szól valójában.”
Olvass tovább!
Forrás: The Guardian
Fotó: Unsplash
