Többségünkben él valamiféle sztereotip elképzelés a gazdagokról – ha máshonnan nem, hát a filmekből. Lehetnek lekezelő modorúak márkajelzésekkel teletűzdelt, hivalkodó szettekben, de lehetnek könnyedek és elegánsak is. És időnként észre kell(ene) vennünk a tehetséget és a küzdelmet is a mesébe illő vagyonok mögött. Az anyagi jólétnek tehát megannyi arca él a fejünkben. De vajon hogy van ez a valóságban?
„A felső tízezer valóban egy sokarcú közeg, amely nagyon különböző közösségekből tevődik össze – szögezi le rögtön Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke. – Nem mindegy, hogy az egykori arisztokrácia leszármazottairól beszélünk, vagy azokról, akik kizárólag a saját szorgalmuknak és tehetségüknek köszönhetően lettek sikeresek, netán azokról, akik a politikai kapcsolataik révén gazdagodtak meg. Mindenesetre a felső tízezer tagjai nem a vagyoni helyzetük alapján alkotnak másokkal egy közösséget, hanem a közös élethelyzetük és élményeik alapján, amelyeknek a kiindulópontja a közös értékrend” – állítja a közgazdász, aki maga is egy ezeréves múlttal rendelkező történelmi-nemesi család leszármazottja. Tapasztalata szerint az elit különböző csoportjai között, a jelentős értékrendbeli különbségek miatt, meglehetősen nehéz – ha egyáltalán lehetséges – az átjárás.
Nyugalom és családnév
Hogy ki mit hoz magával, nemcsak a személyiségben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy ki hogyan bánik a pénzzel és a környezetével, véli Szalay-Berzeviczy Attila. „Vannak, akiknél a piaci teljesítmény és a nevük tisztaságának megőrzése sokkal fontosabb, mint a vagyonuk látványos gyarapítása. Ide tartoznak tipikusan azok, akik a legaktívabbak a társadalmi felelősségvállalásban, akik támogatják a tudományt, a kultúrát, a rászorulókat, vagy felkarolnak egy-egy fontos globális ügyet.” A volt tőzsdeelnök szerint ennek a körnek a tagjai tudják, hogy ők sok ember számára példaképek. Érezhető rajtuk a magabiztosság, és azon túl egyfajta belső nyugalom is. „Nekik nincs szükségük hivalkodásra, nincs mit kompenzálniuk, és nincs mitől félniük sem. Mindez annak a biztos tudatából ered, hogy ha holnapra a nevükön kívül semmijük nem maradna, a régi ismerősök ugyanúgy felvennék a telefont, mint azelőtt.”
Könnyen jött, könnyen megy?
„Ha felnőttként találkozol először a luxussal és a kényelemmel, kezdetben nagy valószínűséggel lesz egy úgynevezett »gentry« korszakod – ezt már Apró Anna kockázati tőkebefektető mondja. – Jó esetben azonban hamar lenyugszol, és elkezdesz azon gondolkodni, hogyan gyarapíthatnád inkább a vagyonodat.” Utóbbival kapcsolatban Szalay-Berzeviczy Attila véleménye az, hogy általában két-három generáción túl sehol nem sikerül egyben tartani a felhalmozott örökséget. Legfőképp azért, mert a könnyen jött pénz viszonylag könnyen szokott távozni is. Hacsak nem készíti fel a család az utódokat a vagyonosodással járó felelősségre és veszélyekre, vagy nem szabályozza előre szigorúan a pénzhez való hozzáférést.
De miért kellene a féktelen költekezésnek törvényszerűnek lennie? „Én sem kaptam meg automatikusan mindent gyerekkoromban, pedig jómódban éltünk – emlékszik vissza Blaskó Nikolett, az ACG Reklámügynökség alapító-tulajdonosa, ügyvezetője. – Ezért arra nevelem a gyerekeimet, hogy ha nagyon vágynak valamire, gyűjteniük kell a zsebpénzüket. A drága hobbik sem járnak automatikusan, a kötelességeket (például a tanulást) komolyan kell venniük. Az is evidencia, hogy megbecsüljük, amink van, és nem veszünk fölösleges dolgokat, ha pedig nincs már szükségünk valamire, elajándékozzuk. Kitartóan dolgozunk nap mint nap a céljainkért, és soha nem fordítjuk el a fejünket a rászorulóktól.” A reklámügynökség-tulajdonos úgy látja, ezeket az értékeket az eliten belül inkább a kisebbség képviseli. A többség a gyerekeket burokban tartja, csak az élet „shiny” oldalát mutatja nekik. Pedig nemcsak a csillogás létezik, hanem áldozatok, csalódások, veszteségek, olykor kudarcok is.”
Szerző: Bakóczy Szilvia Fotó: Getty Images
