„Három napig az a fotó volt a mindenem” – mondja Ákos anyukája. A kisfiú 12 évvel ezelőtt 28 hétre, 1150 grammal született a gyöngyösi kórházban. A Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat dolgozói – közismert nevükön „a cernysek” a folyosón várták, hogy a világrajövetele után rögtön a szállításhoz szükséges inkubátorba tegyék az újszülöttet, de addig nem indultak el vele a fővárosi klinikára, amíg az édesanyát ki nem tolták a műtőből, hogy megnézhesse, megérinthesse a kisbabáját. Akkor kapta Rita azt a polaroid fotót is, amelyet minden általuk szállított csecsemőről elkészítenek. Hogy valahogy mégis „ott lehessen” az édesanyával a kisbaba, amíg újra találkoznak, hogy felfoghassa: tényleg világra hozta a gyereket, aki most egy koraszülött osztályon vár rá. Erőt merítsen, és felkészüljön a találkozóra. Mert az ő ereje a babáét is megsokszorozza.
Koraszülött a mellkason
A koraszülöttmentők 25 évvel ezelőtt vezették be az általuk ellátott, szállított gyerekek fotózását, amely az érzelmi jelenléttel történő ellátás protokolljának a része. Ez alatt a negyed évszázad alatt körülbelül húszezer ilyen, helyben előhívott kép készült. Hogy miért van szükség arra, hogy a sokszor egy tenyérben elférő és rossz állapotban lévő kisbabákat lefényképezzék?
„A koraszülöttmentésben nagy jelentősége van a stresszoldásnak, az alapítványunk folyamatosan keresi ehhez a lehetséges eszközöket – magyarázza dr. Kőhalmi Ferenc orvos, aki pont 25 éve tagja a cernys csapatnak, és maga is több száz ilyen képet készített. – Mi még az életveszélyben lévő gyerekeket is lefényképezzük. Ezekkel a fotókkal is segíteni próbálunk a szülőknek, hogy sikerüljön feldolgozni mindazt, ami velük történik. Van, hogy napokig nem látják a koraszülött osztályokra kerülő gyerekeket a rémálomszerű események után. A kép sokszor annak is a bizonyítéka, hogy a kisbaba tényleg megszületett, ilyen állapotban még ezt is nehéz elhinni.”
Az ellátáson túl nem csak a fotóval segítik az újszülötteket és a szülőket, hogy közösen túl juthassanak a nehéz helyzeteken. A ma már érettségi előtt álló, és japán szakra készülő Laura az édesanya rejtett toxémiája miatt a vártnál egy hónappal korábban született. A kislány lila volt, nem szopott, a harmadik napra kiszáradt. „Ketten jöttek a Cernytől, hogy átvigyék egy másik kórházba, ahol van koraszülött-intenzívosztály. Az maradt meg a leginkább, hogy míg a kórházi dolgozók közül senki nem mondott nekem semmit, ők nagyon megnyugtatóan beszéltek hozzám. Megvizsgálták Laurát, és belerakták az inkubátorba, amelynek volt egy lyuk a tetején. Azt mondták, hogy nyúljak be, simogassam meg a babát. Megkaptam a fotót is, hogy amíg utánuk tudok menni, legyen nekem ott valami Laurából” – idézi fel Szilvia.
Hajdú D. András képei élőben a PICi Kiállítás – Óriás Hősök című kiállításon, Magyarország első koraszülés és koraszülöttség témájú szabadtéri tárlatán lesznek megtekinthetők 2021. november 3. és 30. között a Várkert Bazárban. Az érzékenyítő, figyelemfelhívó program a KORE (Koraszülöttekért Országos Egyesület) és a Várkert Bazár együttműködésében valósul meg, a belépés ingyenes.
„Sok mindenben úttörők voltunk itthon, és kezdetben sokan idegenkedtek a módszereinktől – mondja dr. Kőhalmi Ferenc. – Gyakorlatunkat azonban mára már a pszichológiai szakirodalom is kezdi visszaigazolni. Az ELTE Affektív Pszichológia Tanszékén külön foglalkoznak azzal, hogy milyen módokon lehet érzelmileg támogatni a koraszülöttek felépülését. Egyre természetesebbé válik, hogy a koraszülöttet is rátesszük az édesanya mellére, vagy ha ő rossz állapotban van, akkor az apa mellkasára, hogy mindenféle módon próbáljuk biztosítani a baba és szülők közötti korai kötődés mielőbbi kialakulását.”
Ma már nem úgynevezett polaroid fényképek készülnek, hanem a Polaroid cég készülékével valódi digitális fotók, amelyeket azonnal ki lehet nyomtatni. Az így készült képek sokkal jobb minőségűek. Viszont elmaradt az a „rituálé”, ahogy várják a kép megszáradását, és drukkolnak, hogy jó minőségű legyen. Pár éve pedig már nemcsak a babákat, hanem a szülőket is lefényképezik – ez az újszülötteknek szánt ajándék, és egy újabb eszköz a szülők lelki támogatására. „A fotókon a szülők mosolya önmagukat is bátorítja” – magyarázza az orvos, akinek az egyik első kivonulásán készült fotó egy különleges kapcsolat kezdetének az emléke is.
Bettina és Aletta édesanyja egy napig csak ezen a fotón látta a lányait
Pont olyan élénk és jókedélyű gyerek Bettina és Aletta is, mint a legtöbb tízéves. Talán csak annyiban térnek el az átlagostól, hogy mindig ketten vannak – az ikerpár egy osztályba jár, közösek a hobbijaik (a cserkészet, a lovaglás, a kempó), és még a legjobb barátnőkön is békésen megosztoznak. A lányok 34 hétre születtek, Aletta természetes úton, Bettina 19 perccel később, császármetszéssel – a cernysek már vártak rájuk a folyosón, hogy átvigyék őket a Péterfy Kórház koraszülött-intenzívosztályára, ahol három hetet töltöttek. „Mielőtt elindultak, megvárták, hogy felébredjek, rám tették a kicsiket, és odaadták a róluk készült fotót – meséli a lányok édesanyja, Erika. – Volt egy nap, amikor csak az a fotó volt nekem, nagy becsben tartom azóta is. Jól gondolták, hogy szükség van rá. Örökre megőrizzük.”
Fotó: Hajdú D. András Szerző: Kertész Anna
