A pihenőév hagyományai egészen az ősidőkig nyúlnak vissza, már a Bibliában olvashatunk arról, hogy bizonyos időközönként nemcsak a földnek, hanem bizony az embernek is jár a hosszú pihenés. Tudományos körökben a Harvard Egyetem volt az első, amely 1880-ban bevezette az úgynevezett sabbatical policyt, míg az üzleti életben először a McDonald’s ajánlott hosszabb szabadságot az alkalmazottaknak – a gyorsétteremlánc példáját ma már az amerikai cégek 14 százaléka követi. Az I am my job szállóigével egyre többen mennek szembe a hírességek közül is. Például J. K. Rowling, Ryan Reynolds, valamint Emma Watson, aki a pihenés mellett a feminizmus jelenségét akarta tanulmányozni. Természetesen a hosszú szabadság egyáltalán nem csak a sztárok privilégiuma.
Csend és fontos kérdések
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány tanácsadója és a Rám is gondoljatok című könyv szerzője 2020 végén döntött a visszavonulás mellett. Perfekcionizmussal átszőtt munkamániájáról azóta is kendőzetlen őszinteséggel beszél. „Rengeteg sikert könyvelhettem el akkoriban. Az alapítvány öt év alatt felkerült a gyermekjogok nemzetközi térképére, megjelent az első könyvem, a nevem pedig itthon szinte összeforrt a gyermekjogokkal – meséli. – Mindennek azonban komoly ára volt. Naponta 13-14 órát dolgoztam, állandó készenlétben voltam, fel sem merült bennem, hogy máshogy is élhetnék. Úgy éreztem, elhasználódtam, a testem elfáradt, a lelkem kiégett, lassan szinte már levegőt sem kapok.” Szüksége volt arra, hogy mentesüljön minden külső elvárástól, és hogy több időt töltsön a szeretteivel. Az átállás azonban korántsem volt zökkenőmentes. „Ma már tudom, ahogy a döntés sem egyik pillanatról a másikra születik meg, nem lehet elvárni azt sem, hogy azonnal minden jóra forduljon. Amikor hirtelen rám zuhant a korlátlan szabadidő, ott álltam egy sor kérdéssel magamról, az anyaságomról és a munkával kapcsolatos függésemről, ráadásul mindazokkal a hordalékokkal, amelyek korábban felhalmozódtak. Fél év után éreztem úgy, hogy túl vagyok a nehezén.”
Szilvia egy év után visszament dolgozni, igaz, nem teljes állásban. Jelenleg második könyvét írja, hogy rendszerezze mindazt a tudást, amelyet gyermekjogászként összegyűjtött. „Sok új szokásomat megőriztem, a közösségimédia-platformokon például továbbra sem vagyok jelen. Átértékeltem a siker fogalmát, már nem akarom mindenáron megváltani a világot. Újdonság az is, hogy képes vagyok egy-egy felkérésre lelkiismeret-furdalás nélkül nemet mondani.”
„A pihenőév mögött sokszor a kiégés tünetei állnak – mondja Szalay Ágnes pszichológus, a Grow Csoport tanácsadó cég munkatársa és az Éppen jókor című könyv szerzője. – Az érintett motiválatlan és folyamatosan fáradt, úgy érzi, nem azt az életet éli, amiről álmodott, akkor sem, ha mások szemében sikeresnek számít. A hangulatát a kedvetlenség, a munkához való hozzáállását pedig a cinizmus jellemzi. Ha a tünetek tartósan fennállnak, mindenképp érdemes szakemberrel utánajárni, hol veszett el a korábbi lelkesedés, és hogyan lehetne azt újra megtalálni. Hasznos lehet feltenni magunknak a kérdéseket: ki vagyok valójában én? Mi kell ahhoz, hogy átkalibráljam magam? Visszatérhetek a jelenlegi munkahelyemre, de immár teljesen új hozzáállással?”
Szerző: Bakóczy Szilvia Fotó: Getty Images
A cikk folytatását keresd a Marie Claire Mindfulness különszámában!
