A legtöbb ember legalább egyszer az életben beleszalad olyan munkahelybe, ahol rossz főnök keze alatt kell dolgoznia. A nárcisztikus főnök azonban több ennél, semmivel össze nem hasonlítható módon okoz fejfájást munkatársainak.
Az egyik legrosszabb következménye annak, ha nárcisztikus a főnökünk, hogy az önbizalmunkat teljesen aláássa a hibáink folyamatos hangoztatása és képességeink lebecsülése. Ők mindig tökéletesek, mi csak rosszul csinálhatunk bármit. Könnyen folyamatos készültségi állapotot eredményezhet az, ha meg kell birkóznunk ezzel nap mint nap.
Fontos megjegyezni, hogy a nárcizmus egy spektrum. Az, hogy a főnökünk néha csak magára gondol, nem feltétlenül teszi őt nárcisztikussá. “Egy egészséges adag nárcizmus azt jelenti, hogy valakinek kellő önbizalma és önbecsülése van. Ez normális, nem patologikus személyiség” – mondta Marie-Line Germain, aki a Nyugat-Karolinai Egyetemen oktat vezetést és humán erőforrás tanulmányokat, és a nárcisztikus vezetőről írt könyvet. “Másrészről az extrém nárcisztikus jegyeket viselő embereknek muszáj folyton a világ közepének érezniük magukat, ami egy munkahelyen teljesen lerombolhatja a szervezetet, a szervezeti kultúrát, a dolgozók munkamorálját.”
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott irányelvek szerint a nárcisztikus személyiségzavar tünetei közé a nagyság és önmaguk fontosságának érzete, a tökéletességről és felsőbbrendűségről való fantáziák, a különlegesség és egyediség érzete, az imádat és figyelem iránti igény tartozik, emellett az ilyen emberek bármire feljogosítva érzik magukat és hajlamosak másokat kihasználni. Természetesen az egészségügyi szakemberek dolga diagnózist felállítani, ám egy munkahelyen segíthet, ha tudjuk, hogyan működnek az ilyen főnökök.
Vagy velük, vagy ellenük
Nincs középút a nárcisztikus főnökök szerint, abszolútumokban gondolkodnak: vagy az ellenségük vagyunk, vagy a szövetségesük. “Ha úgy érzik, hogy becsaptuk őket, szövetségesből átkerülünk a másik táborba” – mondta Germain. “Azon a napon, amikor ellenségekké válunk, mindent megtesznek, hogy megsemmisítsenek.”
Elbűvölnek és csapdát állítanak
Amikor egy új munkahelyen elkezdünk egy nárcisztikus főnökkel dolgozni, gyakran elbűvöl a karizmájuk, a nagylelkűségüktől úgy érezhetjük, mi vagyunk a világ közepe. Ám a hangulatuk gyorsan megváltozik, ha úgy érzik, más világnézetet vallunk vagy szóvá tesszük nem helyénvaló viselkedésüket. Legrosszabb esetben izolálnak minket vagy elérik, hogy úgy érezzük, tőlük függ a munkánk, mi pedig a munkánktól függünk. “A manipuláció része a működésüknek, a hatalom, státusz megtartásának” – mondta Germain.
Sosem vallanák be, hogy tévedtek
A nárcisztikus főnökök mindent megtesznek, hogy ne legyenek elszámoltathatók, a kritikát és vereséget pedig alkatilag képtelenek elfogadni. “Mivel ők tökéletesek, bevallani egy hibát lehetetlen számukra. Ez összetörné az önbizalmukat. Amiből elég kevés van nekik meglepő módon” – magyarázta Germain.
Azt láthatjuk, hogy a főnök az alkalmazottakat hibáztatja a saját hibájáért is, miközben nekik semmi szerepük nem volt benne. Amikor pedig szembeszállnak vele, a főnökök asztalt borítanak és eljátsszák az áldozatot, hogy mindenki más hibásnak érezze magát, csak ő nem. “Hazugnak hívnak, azt mondják, baj van a fejünkkel, mi vagyunk a hibásak, sosem ők. Másra vetítik ki a saját hibáikat” – mondta Germain.
Ellopják az ötleteinket
A nárcisztikus főnökök tökéletes ötlettolvajok. Mivel azt hiszik magukról, hogy tökéletesek, emiatt gyakran felhatalmazva érzik magukat arra, hogy egyszerűen elvegyék a dolgozóik ötleteit és úgy adják elő, mintha a sajátjuk lenne, mit sem törődve etikával és morállal. Ez számukra csupán egy dolog, ami ahhoz kell, hogy a csúcson maradjanak. “Ha ők a vezérigazgatók egy cégnél, egyfajta elvárás, hogy csapatmunkában dolgozzanak. Ami számukra egyet jelent azzal, hogy mások ötleteit használják sajátjukként.”
Sosem adják vissza a szívességet
Ha azt gondoljuk, lehet kölcsönösségen alapuló viszony köztünk és a nárcisztikus főnök között, tévedünk. A főnökünk szívességet kér tőlünk, ám sosem adja vissza, mert egyszerűen ő a főnök.
Zéró empátia és szóbeli bántalmazás
Nem hibázhatunk, ha egy nárcisztikus főnökkel dolgozunk, akiben egyszerűen az empátia csírája sincs meg, hogy valamennyire a helyünkbe képzelje magát. “Próbáljuk meg elmagyarázni, miért késtünk valamilyen határidővel vagy miért hibáztunk. A válasz csak annyi, jobban kellett volna csinálnunk. Nincs megértés, nem számít, mi zajlik a háttérben, az a lényeg, hogy teljesítsünk úgy, ahogy ő elvárja. Tökéletesen.”
Az ilyen főnökök Germain szerint gyakran bántalmazzák, sértegetik szóban dolgozóikat, megjegyzéseket tesznek fizikai megjelenésükre vagy érzelmi állapotukra, esetleg intelligenciájukra. “Olyanokat mondanak, mint például te jó ég, mennyire gyenge vagy.”
Mit tehetünk ellene?
Ébernek kell lennünk, ha egy nárcisztikus főnök mellett találjuk magunkat. Roppant kimerítő lehet egy ilyen ember keze alatt dolgozni, ám nem reménytelen megküzdeni ezzel a helyzettel.
Dokumentáljunk mindent. Minden beszélgetést vegyünk fel és készítsünk írásos jegyezeteket, amivel alá tudjuk támasztani saját igazunkat, ha a jövőben jogi lépésekre kényszerülünk a főnökünkkel szemben.
Lehetőleg ne beszélgessünk vele kettesben. Célszerű mindig vinnünk magunkkal valakit a megbeszélésekre, a levelezésekben pedig másolatban csatolni másik kollégákat. Ha van tanúnk vagy bizonyítékunk, nehezebb lesz ránk kennie a felelősséget.
Nézzük más perspektívából a kritikát. A nárcisztikus főnök sikerének egyik oka, ha mások sikertelennek érzik magukat. Emiatt jó, ha van olyan személy, akiben bízunk a munka világán kívül és ítélkezés nélkül hallgat meg minket.
Erősítsük meg a munkahelyi kapcsolatainkat. Mivel a nárcisztikus főnökök azon dolgoznak, hogy azt higgyük, ők mindennek az alfája és omegája, segíthet, ha fektetünk egy kis energiát a kapcsolatépítésbe rajtuk kívül is a munkahelyen.
Lépjünk ki. Ha elértük a tűréshatárunkat és képtelenek vagyunk tovább elviselni, ahogy a főnökünk bánik velünk, a felmondás az, ami az egyetlen lehetőség arra, hogy megóvjuk a saját józan eszünket. “Az átmeneti munkanélküliség is kisebb ár, mint amit a tovább maradással fizetnünk kellene.”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
