Napsütésről álmodtunk, és olyan új felfedezésekről, amelyek feltöltenek és új lendülettel indítanak útra 2022 felé. Európa térképét nézegetve, meleget és viszonylag egyszerű utazást keresve az olasz csizma sarkára, a kevésbé ismert Puglia tartományra esett a választásunk. Meglepett, hogy még a Toszkánában élő rokonaink sem jártak korábban erre, Róma, Firenze, Nápoly vagy Szicília mindig előrébb kerül a sorban, ha itáliai vakációt tervezget az ember. Pedig Pugliában is bőségesen megtaláljuk mindazt, amiért Olaszországot annyira szeretjük.
Télen kardigánban
December végén egészen más arcát mutatja a táj, mint a forró nyári szezonban. A nappalok rövidebbek ugyan, de nem tapossák egymást a turisták, és mindig van szabad asztal az étteremben. Tavaszias időben fedezhetjük fel a környék látnivalóit, és a tengerbe ugyan ilyenkor csak a legbátrabbak merészkednek be, de mi így is áldásként éltük meg a 15-20 fokos nappalokat, ahogy blúzban, kardigánban, estefelé kiskabátban sétálgattunk.
A repülő Puglia fővárosába, Bariba repített bennünket, ahol ebben az évszakban (is) kötelező látnivaló a Szent Miklós püspök csontjait őrző bazilika. A 3–4. században élt jótevő szent életéről számos legenda született, ezek alapján alakult ki az évszázadok során a mai Mikulás figurája. Az egyik történet szerint Miklós önzetlenül megosztotta a vagyonát, aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon át, titokban dobta a szegények házába.
Ha nosztalgiát érzünk a Vörösmarty tér mézeskalácsillatú miliője iránt, irány a közeli Piazza del Ferrarese, ilyenkor itt is karácsonyi vásárt tartanak. Mi a férjemmel, Bálinttal azt terveztük, hogy beülünk inkább egy könnyű olasz ebédre. Tévedtünk. Beültünk ugyan, de két óra evés után be kellett vallanunk a pincérnek, hogy a menü hátralévő részét már nem fogjuk tudni megenni. A tíz különböző tányéron felszolgált mozzarellából, kagylóból, olívabogyóból és sós falatokból álló antipasti után még épp csak megérkezett a primi piatti, vagyis az első fogás, a secondiról és a dolcéról még szó sem volt…
A puccétól a trullóig
A Baritól negyven kilométerre fekvő Monopoli talán a legkedvesebb tengerparti városom lett az út során. Szuper, egy kis sikátorban, óriáskaktuszok között megbújó Airbnb-szállásunk volt. A ház úgy négy méter széles lehetett, cserében viszont négyszintes. Minden emeleten egy külön helyiség: lent aromaterápiás fürdőszoba, majd felfelé haladva egy háló, egy konyha és nappali, végül egy tengerre nyíló tetőterasz. A főbejárat felett Szűz Mária a kis Jézust ölelte magához egy freskón.
Hajnalban hatalmas élmény volt megcsodálni a kék csónakokkal tarkított kikötőt, ahogy épp visszatérnek a nyílt tengerről a halászhajók. Innen pár lépésre, a Via Santa Maria és Via Orazio Comes sarkán találtunk egy vendéglőt, amely azután monopoli napjaink keretét adta. Korán reggel itt ettünk mindenféle finomsággal megtöltött, pitaszerű pugliai zsemlét (pucce), és itt lazítottunk a nap végén a helyi fiatalok és egy pohár bor társaságában.
Ha Puglia igazi szimbólumát keresnénk, minden bizonnyal a trullo volna az, a középkori, sajátos kőkupolában végződő kis parasztkunyhó. Ma leginkább boltokat, egyedi hangulatú szállásokat találunk bennük. A legtöbb és legszebb trullót Alberobello városában csodálhatjuk meg. Érdemes szürkület közeledtével érkezni, így még napsütésben, nyitva is láthatunk kunyhókat, sötétedéskor pedig már a karácsonyi díszkivilágításban andaloghatunk közöttük. Mi egy robusztus diótörő figurát is felfedeztünk, amely a magasból fürkészte a kupolák tetejét és a kifüggesztett, világító motívumokat.
Fotó és szöveg: Pályi Zsófia
