Datolyaszilvát mindenhová!
Harcz Endre a közösségi médiában egyik legaktívabb tanítómestere a datolyaszilvának vagy más néven kakinak. Testvérével, Balázzsal közösen létesítettek egy 1,7 hektáros ültetvényt, a sikert jelzi, hogy a szezonban tömegek járnak szedni a gyümölcsöt. Endre egy gyerekkori szomszédjánál, Varga Jánosnál, egy szőlőhegyen találkozott először a gyönyörű, narancssárga gyümölccsel 2005-ben. „Adta magát az ötlet, ha ott megérik, akkor miért ne lehetne több száz fát is ültetni belőle” – meséli Endre, és miközben beszélgetünk, serényen metszi a fákat. „Ezek a növények nálunk is megteremnek, csak szaktudás és megfelelő hely kell hozzá. A kertészetet már a menyasszonyommal közösen működtetjük. Mind többen kerestek meg, hogy a kaki gondozásáról érdeklődjenek, vásárolni is szerettek volna, így végül elkezdtem szaporítani” – teszi hozzá. Zalában nem volt túl erős a zöldség- és gyümölcstermesztés, épp ez motiválta Endrét, hogy bebizonyítsa, ott is lehetséges – bár az elmúlt évek tavaszi fagykárai komoly terméskiesést okoztak.
Közel ezer fájuk van, amelyek változatos mennyiségű gyümölcsöt adnak. Szedd magad rendszerben lehet náluk kakihoz jutni. És hogy milyen a jó gyümölcs? „Az értékesítésre termelt gyümölcs esetében fontos szempont a méret, de a hidegtűrőbb fajták termése sajnos kisebb. Endréék éveken át kísérleteztek, hogy melyik fajta lenne Zalában a legmegfelelőbb. „Sokan megkeresnek, hogy ők is szeretnének ültetvényt, de aztán kiderül, hogy mondjuk Tolnában egy völgyben laknak, így lebeszélem őket, még akkor is, ha évek óta nem volt igazán hideg a tél. Nálunk dombtetőn állnak, a nehéz hideg levegő pedig lehúzódik az alacsonyabb területekre. Mindig a termőhely kiválasztása a legfontosabb” – magyarázza Endre. A 4-9 éves fák bár már teremnek, még nem érik el a maximális terméshozamot. „Imádom a datolyaszilvát. Leszedjük október végén, és ha megfelelően tároljuk, hónapokig eláll. Volt olyan, hogy márciusra is maradt még pár szem.”
A minikivinek fagy kell, nem nap
Lakos Zoltán nem ősi kivitermesztő család tagja, de még csak nem is agrármérnök. Csupán beleszeretett a minikivibe, és úgy döntött, hogy ültet néhány fát. Mára már nyolc hektáron terül el az ültetvénye, és célja az, hogy megismertesse a magyarokkal, miért is jó a minikivi. „Sokan nem tudják, de a kivi egyáltalán nem déligyümölcs. Szibériából származik, a mocsaras fenyőerdők széléről. Ezért is érzi viszonylag jól magát nálunk, bár kicsit melege van. A miniknek ugyanis ötszáz órányi fagyra is szükségük van ahhoz, hogy jól fejlődjenek. A napfényt sem bírja úgy, mint a déligyümölcsök, épp az eredete miatt. Az igazi karrierjét akkor kezdte meg, amikor Szibériából Új-Zélandra került, majd pár évtizedes marketingnek köszönhetően világszerte elterjedt.” A szőrös kivi – ahogyan Zoltán a nagyobb fajtát nevezi – még népszerűbb lett, mert tartós, és a hajókra felpakolt kivi, mire átér az óceánon, pont megérik. Zoltán, egy építőipari cég vezetője 2016-ban vette meg az első kivijét. „Elültettem egy növényt, és nagyon ízletes kivi termett rajta. Azóta már 5000-6000 tövem van. Októberben érnek, teljesen vegyszermentesek. Szerencsére nem nagyon vannak kártevői, maximum a cserebogarak, de ha azokat elpusztítanám, azzal a katicabogarakat is megölném, azt meg nem szeretném” – meséli a Marie-Claire-nek.
A kivinek nem igazán van szakirodalma, a Varsói Egyetem egyik professzora foglalkozik vele behatóan. Ő nemesítette azt a Bingo nevű fajtát is, amelyre Zoltán is esküszik. Mivel a minikivi gyorsan romlik, ki kellett találni, hogy mit is lehet vele csinálni: Dabason befőtt, pálinka, likőr, ecet, bor is készül belőle. Zoltán most egy feldolgozó üzemet tervez, ahol a nem tökéletes szemeket hasznosíthatják. „A pálinkánk ezüstérmes lett egy versenyen, egy Michelin-csillagos séf pedig a tőlünk vett kivi savanyításával kísérletezik.” Zoltán kertje még nem termel bevételt, annál inkább mesél a szenvedélyéről: van mézbogyója, ezüst cseresznyéje, jujubája és indiai banánja is. Ezeket tavasszal és ősszel, nyílt napon mutatja meg az érdeklődőknek. És hogy mit szólt a család, amikor először hazatért az ültetvény ötletével? Erre csak ennyit válaszolt: „Maga mit szólt volna?”
Pisztácia a Káli-medencében
Az egész történet Badics László anyósával és a földjével kezdődött. Bár László mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, nem ezen a pályán haladt tovább, három humán diplomát szerzett, majd alapított egy kis nyomdát. A felesége négyhektárnyi földet kapott a magyar Toscanának is nevezett Káli-medencében, 100 kilométerre Szombathelytől, ahol laknak. A területen gabonát termesztett egy bérlő, László pedig gondolta, hogy ültet pár fát. „A bérlő idővel megunta a termelést, így rám szakadt a négy hektár.” Bár az eredeti terv kakiültetvény volt, el is ültettek belőle hatszáz tővel, de 2018-ban, egy -18 fokos tavaszi fagy következtében szinte az egész kifagyott. Ma már csak úgy másfél száz datolyaszilva fa áll, de sok közülük szépen terem.
Öt pisztáciacsemetét is szerzett nagy nehezen, ebből négy lány volt, négy fiú, de végül egy lány és két fiú élte túl az első és második telet. „Ma már 11-12 évesek a fák, most fordult a nőivarú pisztácia látványosan termőre. Lassú, nem kalandoroknak való növény” – tette hozzá. Azóta László már sok pisztáciafát telepített, több hullámban. Szeptemberben szüretelhető a csonthéjas termés. László gyümölcsarborétumot szeretne létrehozni, fügék, különleges mandulák és sárgabarackok, datolyaszilvák állnak a kertben, mára már csaknem négyszáz fajta gyümölcsfája van. „Ez egyelőre játék, csak nagyban, aminek két kimenetele lehet. Vagy egyszer eladjuk valakinek a birtokot, aki hozzám hasonlóan megszállott, vagy berobban, és folyton nagy termésünk lesz.” Bár Magyarország egyelőre nem lesz pisztácia-nagyhatalom, a Balaton-felvidék vulkanikus talaja jó eredményekkel kecsegtet, hasonló talajon terem a híres brontei pisztácia is Szicíliában. Előfordulhat akár az is, hogy néhány év múlva a híres mindszentkállai fagyizó köveskáli pisztáciából készíti majd a fagylaltot.
Szerző: Zimre Zsuzsa, Fotó: Getty Images
A cikk folytatását keresd a Marie Claire aktuális számában!
