…de írhatnám azt is, hogy aki fiatalon tart. Van ugyanis otthon egy kései Z generációs tinédzserem. Egy tizenöt éves, okos, tudatos, érzelmileg intelligens, a lehetőségeit mindig hosszasan mérlegelő kamasz fiam, akitől, amióta csak a világra jött, folyamatosan tanulok. Magamról, az életről, a türelemről (a hosszas mérlegelések okán, amelyek néha azért próbára tesznek) és egy egészen másként működő és gondolkodó közösségről. Mellette lehetek teljesen másként szülő, mint az enyémek voltak.
Természetemből adódóan törekszem az empátiára, a nyitottságra és az érzelmek kifejezésére, de arra általa jöttem rá, hogy mindezeket a skilleket ne csak másoknál alkalmazzam. Hiszen az talán még inkább fontosabb, hogy önmagunk felé is empátiával forduljunk, és hogy ér saját magunkat a legjobban szeretni. Lássuk be, a mi korosztályunk ebben azért nem túl erős.
Lelkileg megterhelő, nehéz szituációkban egyszerűen csak odalök egy mondatot, amin azután fél napot mélázhatok. Mint egy jó terapeuta, tükröt tart, ha csinálhatnék valamit jobban is, vagy épp bátorít, ha arra van szükségem – és mintha ilyenkor egy pillanatra megfordulnának a szerepek. A kedvencem, bár sok hasonlóan ütős mondata van a hétköznapokban is, amikor egy elég kemény helyzetben annyit mondott: „Miért foglalkozol ezzel? Tudod, hogy megérdemled!” Én pedig próbálom felvenni a ritmust: a Spotify-listám tele van Azahriah-, Pogány Induló- és Beton.Hofi -dalokkal, amelyeket a kocsiban együtt hallgatunk, tiktokozom és (még) elmehetek vele koncertekre is. Azért néha túllövök a célon – szerinte. Például amikor akaratlanul is a Z generáció szlengjeit használom: „Ne haragudj meg, elég modern kismami vagy (mert így hív, mióta jócskán lehagyott centikben), de a flexelni szó a te szádból is elég boomer!”
Pedig most egy kicsit flexelni fogok! Büszke vagyok rá, hogy megszületett a Z generációra fókuszáló lapszámunk, hogy ennek a korosztálynak az egyik legnagyobb ikonja, Azahriah – kilépve a komfortzónájából – egy női magazin címlapján és egy igazán mély interjúban fedi fel újabb rétegeit, hogy Fotóriportunkban bemutathatunk hat fiatal tehetséget. Izgalmas volt kilépni a szokásos kereteink közül, tizen-huszonévesekkel körülvenni magunkat, velük dolgozni, fotózni, interjúzni – vagy éppen a fejükkel gondolkodni. És ahogy a Z generáció is teszi folyamatosan: kicsit újradefiniálni a Marie Claire-t.
Fotó: Földi Ádám Styling: Balogh Viktória Smink: Tamás Anita Haj: Kozma Nobert Ruha: Kata Szegedi
A friss Marie Claire-t keressétek az újságárusoknál!
Címlapfotó: Martin Wanda Styling: Balogh Viktória Smink: Belovai Nóra Haj: Barsi Balázs Pulóver, nadrág és tornacipő: Dolce Gabbana, Off White és Balenciaga – Heaven Budapest Helyszín: W Budapest