Borbély Alexandra és Pálmai Anna barátsága

Ez az interjú úgy készült, hogy a két színésznő több történetet is úgy kezdett, hogy a lelkemre kötötte, ezt ne írjam bele. Ha felhatalmazást kaptam volna, hogy minden sztorit leírjak, a most következő oldalakból hónapokig táplálkozhatna a bulvársajtó. Mégis jobb így. Mert így szaftos pletykák helyett két nő egymás iránti szeretete, támogatása, de legfőképpen emberi mivolta mutatkozik meg. Mellébeszélés nélkül.

Borbély Alexandra és Pálmai Anna

Emlékeztek arra, amikor életetekben először találkoztatok?

Szandra: Én igen, bár lehet, hogy neked nem ez jut eszedbe.

Anna: Szerintem tudom, mire gondolsz.

Szandra: Tényleg?

Anna: A Merlinre!

Szandra: Igen! Volt valami előadás, már nem emlékszem, melyik, de én egy osztálytársaddal voltam ott, akivel épp ismerkedő fázisban voltunk. Odamentem hozzád, és azt mondtam: „Ne haragudj, hogy idejöttem, csak el kell mondanom, hogy annyira szép vagy, hogy én még ilyet nem láttam.” Valami ilyesmit mondtam. De még nem is voltam főiskolás, akkor még te jártál Máté Gábor osztályába.

Anna: Ez az első találkozás bennem is megmaradt, és nekem is az volt az első gondolatom, hogy „de szép ez a lány”!

Ezek szerint rögtön tetszettetek egymásnak.

Anna: Nekem szerelem volt első látásra! Megcsapott az érzés, hogy ez az ember fontos lesz az életemben. Megkerülhetetlen jelenség volt már akkor is, amikor odakerült szakmai gyakorlatra a Katona József Színházba. Tulajdonképpen karmagyorsítás volt vele találkozni. Mind a kettőnknek voltak zűrös szerelmi ügyei, és nagyon vágytam a bizalmára, amiben ezeket ki lehet beszélni.

Szandra: Engem rákényszerített, hogy most azonnal mondjak el neki mindent. Rákérdezett egy névre, és addig ment, amíg színt nem vallottam.

Anna: Megkérdeztem, hogy szerelmes-e egy bizonyos férfibe, ő azt mondta, nem. Ebből persze rögtön tudtam, hogy igen.

Volt olyan közös élményetek az elején, amelyből tudtátok, hogy ez életre szóló barátság lesz?

Szandra: Amikor Jordán Adél és Rezes Judit terhes lett, minket hívtak beugrani. Anna kapta meg Adél, én pedig Anna szerepét A szerelem diadalában, amit Ascher Tamás rendezett. Ráadásul az első előadásunk nem az évad elején volt szeptemberben, hanem augusztusban Szentendrén. Alig ismertük egymást, de együtt mentünk HÉV-vel.

Anna: Akkor még ott laktam az Árpád fejedelem útján, feljöttél hozzám, átöltöztél, és emlékszem, akkor is arra gondoltam, milyen szép vagy!

Szandra: Ne, ezt most már ki kell húzni! De a lényeg, hogy ott voltál a halálugrásomnál. Nekem az, hogy a Katonában nyáron az ő saját szerepét vele egy színpadon, Ascher Tamás rendezésében játszom, felfoghatatlan volt. Emlékszem, járkáltunk a takarásban, és arra gondoltam, én most meg fogok halni, annyira nehéz feladat. És ő ott volt. Ez nagyon mély kötelék.

Akkor még ennyire te voltál a rangidős, Anna?

Anna: Igen, én négy évvel előbb végeztem, de ez a pár év nem jelent köztünk semmit, sőt! Szandra bizonyos helyzetekben érettebb és bölcsebb, mint én. Sokszor ő az, akinek jobban működik az iránytűje, mint az enyém. Ezzel együtt tudja, hogy nem viselem jól, ha nem vagyok szabadon hagyva, szóval mértékkel nyomaszt, ha különbözik is a véleményünk valamiben. Jól hatunk egymásra, azt hiszem.

Szandra: Bennünk olyan személyiségek találkoztak, amelyek nagyon mások, de sokat tudnak egymástól tanulni, fejleszteni, vagy pont lazítani a másikon.

Anna: Van ebben egy kis horoszkópügy is. Szandra testvére, Dominika, Vízöntő…

Szandra: …és Anna is, ezért ez nekem nagyon otthonos.

Anna: Édesanyám pedig Szűz, ahogyan Szandra is, szóval mély ismereteink vannak ezekről a csillagjegyekről. Sokszor megfigyelhető, hogy ugyanazoktól a dolgoktól mászik falra tőlem, mint a testvérétől, és ugyanannyira ismer, elnéz vagy rálegyint bizonyos dolgokra. Én pedig sokszor fedeztem fel az anyámat Szandra karakterében. A Szűzről azt mondják, nagyon beosztja az életét, pontosan tudja, mit, mikor és hogyan szeretne, és ha a terveit megzavarják, akkor összeomlik. Ja, és vele pontosnak kell lenni. Szandrával többször volt olyan kellemetlen helyzetem, hogy megbeszéltünk egy időpontot, én pedig késtem húsz perceket, fél órákat. Ő meg azt mondta, többet nem fog rám várni. Vagy megérkezem pontosan, vagy hagyjuk.

Szandra: Közben egyébként sokat lazultam, mert sikerült három olyan emberrel összehozni az életem, aki nem így működik. Dominika, a húgom napokat is tud késni. Anna, bár sokat fejlődött, azért amikor azt írja, hatkor ott lesz, tudom, hogy háromnegyed hét előtt valószínűleg nem fog megérkezni. És itt van Nagy Ervin (Szandra férje – a szerk.), aki szintén heteket tud késni.

Anna: Visszatérve a Szűzre, éles korlátok közé szorítja magát, majd ezt az egészet áthúzza, és azt mondja, most még sincs kedve ehhez. De csak akkor, ha ő akarja. Engem ez sokszor szórakoztat. Nagyon tudok nevetni a Szandrán!

Szandra: Anna a legviccesebb ember az életemben. Nem lehet rá sokáig haragudni, mert úgyis benyom valami hülyeséget. Szerintem neki régóta és gyorsan kéne csinálnia egy standupot, mert zsigeri benne mások megnevettetése.

Anna: Igen, és szeretem is Szandrát megnevettetni. Elég sokat utaztunk már együtt életünkben, és minden utazásról van olyan emlékem, hogy valahol négykézlábra ereszkedve röhögünk.

Szerző: Lami Juli