2015-ben berlini múzeumokban ingyenes tárlatvezetői képzéseket indítottak szíriai és iraki menekülteknek. Ők és az évek során hozzájuk csatlakozott több tucat bevándorló azóta is anyanyelvi vezetéseket tart arab nyelvű sorstársainak. A projekt a Multaka nevet kapta, a szó arabul azt jelenti, fórum, találkozási pont, a múzeum pedig pont az a hely, ahol a legkönnyebben találkozhatnak a különböző kultúrák és emberek. A Multaka program bölcsője a Pergamon Múzeum volt, azon belül is a muzulmán, zsidó és keresztény régészeti leleteket bemutató Iszlám Művészetek Múzeuma, illetve a Mezopotámiából, Asszíriából és Anatóliából származó, több ezer éves kultúrtörténeti emlékeket őrző Elő-ázsiai Múzeum.
Az ide betérő közel-keleti menekülteknek a gyűjtemények a szeretett hazájukat idézik meg: „Szíria az otthonom – meséli a magyar Marie Claire-nek Kefah Ali Deeb szír képzőművész és író, aki az elsők között csatlakozott a programhoz. – A jelenlegi politikai rendszer ellen voltam, ezért letartóztattak és megfenyegettek. Arra kényszerültem, hogy elmeneküljek, mert nem találtam békét a saját hazámban. Az Elő-ázsiai Múzeum lett a munkahelyem, mert ez a hely a damaszkuszi Nemzeti Múzeumra emlékeztet, ahol nap mint nap megfordultam. Az itt bemutatott kultúrának én is része vagyok. Miután 2015-ben Németországba érkeztem, mindennél jobban vágytam rá, hogy szírekkel is kapcsolatban maradhassak. A Multaka révén ez megvalósult, és ez sokat segített abban, hogy megtaláljam a helyem az új környezetben.”
Kefah Ali Deeb
Személyes történetek
A német főváros szívében működő Pergamon Múzeumban egy bevándorló azt láthatja, hogy hazája kulturális kincseit itt tisztelik, óvják, sőt a csodájára járnak. Ez büszkeséget ébreszthet bennük a saját múltjuk, kultúrájuk iránt, és segíthet az önbecsülésük megerősítésében. „Eleinte nagyon sokan sírtak a tárlatvezetéseimen – emlékszik vissza Kefah. – Mélyen megérintette őket, hogy Szíriából származó tárgyak között lépkedünk. Néhányan azt is mondták, hogy a múzeumban érzik az otthonuk illatát. Az első, rendkívül érzelemdús évek után viszont megnyugodtak a látogatóink, és elkezdték más aspektusból is nézni a műemlékeket.”
Az interaktív tárlatvezetéseknek ugyanis közösségépítő hatásuk is van, a menekültek egy-egy tárgy kapcsán megosztják egymással a saját történeteiket: „Előfordul, hogy olyan területekről jönnek emberek, ahonnan egy-egy kiállított tárgy is származik, ők pedig természetesen el akarják mesélni, hogy mit tudnak róla. Legtöbbször persze olyasmit, ami a helyi emlékezetből és legendákból táplálkozik, valami személyeset.” A tárlatvezetés elvileg egyórás, de Kefah még sosem végzett két óránál hamarabb. „Mindenki el akarja mondani, hogy mit gondol és érez, én pedig szeretem őket hallgatni.”
Fotó: Maximilian Gödecke / Staatliche Museen berlin /Museum für Islamische Kunst, Lena Kern, Pitt rivers Musem
A teljes cikket elolvashatod a Marie Claire 2024/1-es lapszámában!
