A Nyersanyag című film főhőse, Tamás, a rendező és társai hamar elnyerik a diákok és szüleik bizalmát, ezzel párhuzamosan pedig gyorsan felismerik, hogy a faluban milyen nagy az elnyomás. Amikor kiderül, hogy a polgármester visszaél a hatalmával, a rendező úgy dönt, hogy az ő tetteiről forgat dokumentumfilmet. Jó szándéka ellenére sokakat veszélybe sodor, cselekedetei súlyos következményekkel járnak. A Tamást alakító Dér Zsolttal beszélgettünk.
Dér Zsolt
Szabadúszó színészként, filmesként hogy látod, milyen helyzetben vannak a magyar független filmek?
Magyarországon a film nem tud piaci alapon működni. Az állami támogatás megkerülhetetlen, nincs annyi fizető néző, amennyi profitalapúvá tehetné a mozizást, és nincs elég donor, aki a magánvagyonából finanszírozná az alkotásokat. Ebből a helyzetből organikusan kezdett kibontakozni a független, no budget filmezés, amelyet én a romantikája és a szépségei mellett veszélyesnek, megalázónak és fenntarthatatlannak látok. A színészek kiszolgáltatott és nehéz helyzetben vannak. Sokan nem jutnak el castingokra, vagy nem is értesülnek róluk. Nincs érdekvédelem. A színházakban egész évben rengeteget dolgoznak: reggeltől délután kettőig próbálnak, utána szinkronizálni mennek, hatra vissza a színházba, és máris este tíz óra van. Nyáron pedig próbálnak filmezni, de hogy milyen minőségű, stílusú filmet forgatnak, és abba valóban bele tudják-e tenni önmagukat, az már egy sokadrangú kérdés.
A Nyersanyag egy nagyon fontos etikai kérdést vet fel: beleavatkozhatunk-e jó szándékkal egy olyan rendszer működésébe, amelyet nem ismerünk igazán?
Mindannyian tehetünk önmagunkért és a környezetünkért. Viszont az, hogy nekem fehér budapesti értelmiségi férfiként van jogom azt gondolni, hogy annak a vidéki mélyszegénységben – vagy nem mélyszegénységben – élő, fehér vagy roma magyarnak az én segítségemre van szüksége, és hogy én tudom, mi kell neki, tévedés. Nagyon komplex rendszereket kell átalakítani az oktatásban és az egészségügyben ahhoz, hogy változás legyen. Ez rengeteg idő. Sok civil szervezet végez fontos munkát, de rossz és dilettáns a támogatási rendszer, és végül a politikai akarat felülírja a valódi cselekvést. Végtelenül szomorú, hogy ez a segítség talán csak a következő generációban lesz észlelhető. Hiszen, ha valaki gyerekkorában nem kap megfelelő figyelmet, szeretetet, időt és törődést, akkor felnőttként, stresszes helyzetben azonnal a legmélyebb rétegekben elraktározott mintákhoz, megoldásokhoz fog nyúlni. Ezeket későbbi edukációval felülírni nagyon nehéz. És ez mindannyiunkkal így van.
Dér Zsolt a film egyik jelenetében
Te mit tettél volna másképp, mint Tamás?
Úgy nem segíthetünk, ahogy Tamás tette. Ezernyi határt lépett át. A dokumentumfilmes etika egy nagyon vékony, ugyanakkor mély tartomány. Sok hatalmi pozícióban lévő emberhez hasonlóan Tamásban sem tudatosulnak a céljai, és hogy valójában mit miért tesz. Más ember, mint akinek látszani szeretne.
Szerinted a művészetnek feladata, hogy felkaroljon szociális problémákat?
Régi kérdés, hogy a művészetnek elefántcsonttoronyban, elvont esztétikai rendszer szerint kell működnie, vagy legyen részvételen alapuló, esetleg l’art pour l’art. Én azt látom, hogy a mai kortárs színház egy ideje nem tudja, miként újítsa meg a saját gondolkodását, kultúrkörét, közönségét. Sokan keresik a módját, hogyan juttathatják el a művészetet azokhoz, akik nem részesülnek a magyar kultúrából. Nagyon szeretem azokat a formációkat, amelyek próbálnak aktívan közel kerülni a társadalomhoz, és azon dolgoznak, hogy új utakat, értelmet találjanak a művészetnek – ilyen például a MáSzínház. Mindemellett rajongója vagyok az exhibíciónak, a trashnek, az önmagáért való művészetnek is. Aminek viszont nem, az az álszociális nívóban tetszelgő működési forma, ami tulajdonképpen csak újratermeli önmagát.
Szabó Stefi és Dér Zsolt a Nyersanyagban
A Nyersanyag azért is különleges, mert a profik mellett amatőr színészekkel és civilekkel is dolgoztatok.
A polgármester lányát alakító Szabó Stefi már a castingon döbbenetes teljesítményt nyújtott. A Bikát játszó Radics Tamás, Cseli civil. Az egyik próbán ő állt be helyettem, és kiderült, hogy fotografikus memóriája van: elindult a jelenet, lökte a szöveget, lenyűgöző volt. Szukonyik Noémi, aki Irént formálja meg, színészként is dolgozik, igazán érzékeny partner volt. Féltem attól, hogy működni fog-e, de Martin nagyon jó módszereket dolgozott ki arra, hogyan lehet amatőr, alternatív színészekkel együtt dolgozni úgy, hogy ne sérüljön az integritásuk és a személyiségük, miközben a forgatási időbe is beleférünk.
Milyen projekteken dolgozol most?
Dolgozom egy politikai-népi horror-szappanopera filmterven, és az indulás kapujában vagyunk a nonprofit alapon működő Mindenki Mozijával. A Mozinettől térítésmentesen megkaptuk az összes filmjüket, hogy moziminőségben ingyenes vetítési lehetőséget biztosítsunk szociális, kulturális vagy más szempontból rászoruló embereknek – mindez az Itt és Most közösségi csapat segítségével valósul meg a Ráday utcában. Hosszú távú tervünk egy saját épületkomplexum, amelyet szociális, medikális és kulturális térré szeretnénk alakítani. Egyelőre ennyit mondhatok erről a projektről, de örömmel várjuk civil szervezetek megkeresését e-mailen, telefonon vagy élőben, ha moziznának.
Fotó: Varsics Péter
Az interjú a Marie Claire 2024/1-es lapszámában jelent meg!
Címlap 2024/1
