Budapesten, a Keletiben szállunk fel a kassai InterCityre. Töretlenül hiszünk a vonatozásban, mert időt ad nekünk a tényleges megérkezéshez. Útközben olvasgathatunk vagy filmet nézhetünk az úti célról. Palócföldön áthaladva, ha szerencsénk van, hallgathatjuk a csodás tájszólásban beszélgető útitársainkat, Miskolcot elhagyva pedig totálisan belassulhatunk a szerelvénnyel együtt, megfigyelhetjük az apró bakterházakat, az északi „hegyek” büszkeségét, az erdők-mezők és a helyiek nyugalmasan csordogáló életét. Éljen a slow tourism! Amikor olyan, mintha újra Miskolcra érkeznénk, azaz a vonat egy óriási panelerdőbe zakatol velünk, akkor értünk Kassa külvárosába. Nyugodjunk meg, a belváros nem ilyen lesz.
Horror és hype
Este érkeztünk, úgyhogy egyből romkocsmába indultunk, a Tabačka Kulturfabrik (Gorkého 2) felé vettük az irányt. Az egykori dohánygyár remek helyszín, mindig történik valami: vetítés, színház, koncert, talk. Évente állítólag hatszáz eseményt szerveznek. Mi egy tombolába keveredtünk, amelynek a végén a szlovák rádió még interjút is készített velünk – angolul beszélgettünk a szüleinkkel és nagyszüleinkkel való kapcsolatunkról. A nyitott konyhájú bisztrórészen ültünk piros műbőr fotelekben, elképesztő graffitik között, tokaji bort kortyoltunk és baba ganousht ettünk falafellel. A tombolanyertesek zöld ajándékokkal, hordozható mini fűszerkerttel, retró gyümölcskosárral sündörögtek el mellettünk.
Hazafelé menet sétánk díszleteit a telihold világította meg, a szálláson ezért kassai babonákról olvasgattam. Például a virkolákról vagy más néven varkolákról: „Félig ember, félig farkas. Késő éjszakákon kóborol elhagyott utakon és embervérre szomjazik. Ábrázatja rút, de az emberéhez hasonlít, sőt azt tartják róla, hogy valóban ember is, csak természete a farkasé. Igen hosszu életü, de sohasem hal meg a jámbor emberekhez hasonlóan, mindig öngyilkosság utján pusztul el. A mord tekintetü emberről ma is azt mondják: ugy néz, mint egy virkolák.” A farkasemberről tudósító könyv – a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Kassáról szóló része – 1896-ban jelent meg, ami azért megnyugtató érzés, valljuk be. Ahogy az is, hogy az esti kóborlás után olvastam e sorokat. Persze azért felkapcsolva hagytam a villanyt a fürdőszobában, hogy rettegés helyett aludni tudjak.
Korzózni szükséges
Reggel úgy döntöttünk, hogy elindulunk a napfényes Triesztbe. A főtérről nyíló kis utcában (Uršulínska 2) valóban Trieste névre hallgat egy kis kávézó. Pazar itáliai feketét mérnek, mennyei olasz sütiket árulnak (cannoli!), de van croissant is. A plafonon freskók, a hangulat dolce vita, a kiszolgálás gyors. Innen a piacra sétálunk, a közeli Domonkos térre (Dominikánske námestie). Célunk is van: friss gyümölcsöt veszünk a délelőtti kiadós mászkáláshoz. Mert a kassai polgártól, Márai Sándortól tudjuk, hogy szülővárosában korzózni kötelező. Piacozás után menjünk ki a főtérre, toronyiránt. Itt a dóm, azaz a Szent Erzsébet-főszékesegyház az igazodási pont tekintélyes méreteivel, mint Firenzében a katedrális vagy Párizsban a Sacré Cœur. Érdemes bekukkantani, és a kriptába is lemenni, virkolákok helyett II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona sírja előtt hajthatunk fejet. A Fő utca (Hlavná) a dóm két oldalán húzódik, orsó alakú és több mint egy kilométer hosszú. Muszáj rajta végigsétálni, mindkét oldalon, így megismerhetjük a város történelmét. Több száz év palotái mesélnek látványukkal, udvaraikkal, szobraikkal. Még csehszlovák szocreál épületet is találhatunk.
Kassa szívében járunk, minden kis utcába érdemes besompolyogni. Az Andrássy-palota oldalán (Hlavná – Biela sarok) például Éger Edit Éva emléktáblájára bukkanhatunk, akit tizenhat évesen innen hurcoltak el, Auschwitzban a halál angyalának nevezett Mengelének kellett táncolnia, és évtizedekbe került, míg saját emlékeinek koncentrációs táborából megszökhetett végre. A döntés című könyvét világszerte ismerik és olvassák. Egy másik utcában egy titkos szobrot nézhetünk meg, Esterházy Jánosét. A mártír grófot Szlovákiában még nem rehabilitálták, ezért a Csáky–Dessewffy-palota magánudvarában, kerítés mögött áll büsztje, név helyett is csak szám, a rabszáma van rajta. Ha megpihennénk vagy beszélgetnénk kicsit, akkor egy remek könyvesboltban, az Artforumban (Hlavná 87) megtehetjük. Laza, otthonos hangulatban, egy finom ital társaságában, egy repülő bicikli alatt olvasgathatunk.
Fotó: Getty Images
A teljes cikket keresd a Marie Claire 2024/2-es lapszámában!
