2021 decemberében az ENSZ erős jelzést fogalmazott meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentésére alapozva: a globális hőmérséklet a következő két évtizedben valószínűleg 1,5 Celsius-fokkal emelkedik majd, amely meghaladja a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben meghatározott, a klímakatasztrófa kockázatának csökkentése szempontjából kritikusan fontosnak tartott küszöbértéket.
Eközben Móni és Feri azon vitatkozik, hogy miért kell a szelektív gyűjtőbe dobni az üvegeket, úgyis olyan keveset termelnek, hogy az a mennyiség nem számít. „Tőlünk elég messze van az üveggyűjtő, és mivel keveset iszunk, én inkább a kukába dobnám. Ehelyett évente egyszer elvisszük a visszaváltóba” – meséli Móni, hozzátéve, hogy Feri már az előző albérletből is elhozta a dolgokat, hogy majd az újban szelektálják, és megfelelő hulladékudvarba viszik, de nem, ez azóta sem történt meg. Így Móni néha ki-kidob valamit. „Nem gondolnám, hogy bármi is múlna ezen, az akkumulátorgyárak ezerszer ennyi szemetet termelnek, rengeteg vizet használnak fel, a hulladékok ártalmatlanításáról nem is beszélve. Azt is látom, hogy mennyire nem veszik komolyan az emberek a szelektív gyűjtést, a társasházban, ahol élünk, az összes kukát kommunálisként használják, bár van persze néhány rendes lakó is. A probléma maximum évente egyszer, a lakógyűlésen kerül szóba, illetve valaki néha kiír egy papírt, hogy ejnye-bejnye.”
Móniéknál tudatosabbnak tűnik a néhány éve Ausztriába költözött Barnabás. Hat órát kell vonatoznia Budapestig – beleértve az átszállásokat is –, és bár a repülő olcsóbb lenne, nem akar rá felülni. „Otthon is szelektíven gyűjtöttük a szemetet, eljártunk a hulladékudvarba, úgy éreztem, megtettük, amit lehet, de amikor kiköltöztünk ide, a környezettudatos életmód egy egészen más szintjét ismertük meg. Az osztrákok nagyon odafigyelnek a dolgokra, és ez nem csak a hulladékkezelésben nyilvánul meg. Az éttermek és a szálláshelyek lehetőleg helyi gazdáktól vásárolnak alapanyagokat, és erre büszkék is. Igyekeznek csökkenteni az autóhasználatot, az állam pedig erőteljesen támogatja a vasutat. A közösségi közlekedés nem túl jó a falvakban, viszont eszméletlen bérletkonstrukciókat találnak ki – ilyen például a Klimaticket, ami nekem 821 euró egy évre, és az összes tömegközlekedési eszközt használhatom vele Ausztriában. Azért vezették be, hogy elérjék a párizsi klímacélt.”
Barnabás azt mondja, hogy a vonatok kényelmesek, gyorsak, halkak és a legtöbbször pontosak. „A barátnőm nem érti, miért vonatozunk, ha egy óra alatt hazaérnénk repülővel, de szerintem sokkal jobb a vasút. Itt tényleg igyekeznek szemléletet formálni, és nemcsak a fiatalok heppje, hogy minden külön kukába kerüljön, hanem a faluban élő idős néni is épp úgy gyűjti a szemetet, mint mi. A falunknak 721 lakosa van. Annak ellenére, hogy ilyen kis település, van közösségi komposztáló és hulladékudvar is. Az étteremben szintén van komposztáló, így a szerves hulladék nagy része eleve oda kerül. A napelem errefelé szinte alapfelszerelés, és pont most lesz egy tájékoztató arról a helyi vendéglátósoknak, hogyan tudnak költséghatékony módon leválni a fosszilis tüzelőkről, azaz az olajról és a gázról. Hogy vitatkozunk-e a közlekedésen a párommal? Néha igen, én sötétzöldebb vagyok, mint ő, de itt nem is igen lehet másképp tenni, szinte mindenki odateszi magát, így már kisgyerekként is evidenciává válik az egész.”
És épp ez az, amitől sokan megijednek, teljesen jogosan, és érzik úgy, hogy a gyerekvállalás már nem fér bele.
A Morgan Stanley elemzői 2021 júliusában azt írták, hogy „az éghajlatváltozással kapcsolatos félelmek miatt a gyerekvállalástól való tartózkodás mozgalma egyre nő, és gyorsabban hat a termékenységi rátákra, mint bármely korábbi trend a termékenység csökkenése terén”. Érvelésük alátámasztására felmérésekre, tudományos kutatásokra és Google-adatokra hivatkoztak, amelyek szerint az éghajlatváltozás közvetlenül és közvetve is felgyorsítja a termékenységi ráta csökkenését. A Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy az Egyesült Államokban a szélsőséges hőségeket követő kilenc hónapban csökken a születések száma.
Egyesek azért döntenek úgy, hogy nem vállalnak gyereket, mert attól tartanak, hogy ezzel felerősítik a globális felmelegedést. Egy 2017-ben, az IOPscience folyóiratban közzétett svéd tanulmányban az áll, hogy a fejlett országokban évente körülbelül 58,6 tonna szén-dioxidot lehetne spórolni, ha családonként eggyel kevesebb gyereket vállalnának. Összehasonlításképp: lemondani egy tengerentúli járatot 1,6, húsevőből vegetáriánussá válni évi 0,8 tonna szén-dioxid-megtakarítást jelenthet.
Sokakat megdöbbent, de valóban terjed az irányzat, amelynek követői klímavédelmi okokból nem vállalnak gyereket. Az ipari forradalom előtti időszak óta a bolygó közel 1,2 Celsius-fokkal melegedett, köszönhetően az emberiség által kitermelt és elégetett fosszilis tüzelőanyagoknak, amelyek rengeteg szén-dioxidot juttattak a légkörbe. Ezzel egyidejűleg a világ népessége tovább nőtt. 1960-ban már hárommilliárd ember élt a földön, 2022-ben ez a szám elérte a nyolcmilliárdot. A fejlett országokban a lakosság szénlábnyoma (a kibocsátás osztva a lakosság számával) 14 tonna körül mozog évente, de a harmadik világ országai közé sorolt Indiában ez mindössze 1,77 tonna. Nem véletlen, hogy az USA-ban felütötte a fejét az irányzat, amely a klímaváltozás és a környezetvédelem miatt fogja vissza a gyerekvállalást – ezt a célt tűzte ki az Egyesült Királyságban létrejött szerveződés, a BirthStrikers is, és Magyarországon is vannak, akik hasonlóan gondolkodnak.
Szöveg: Zimre Zsuzsa Fotó: Getty Images
