Egy borús napon, de rekkenő hőségben igyekszünk a ghánai fővárosban, Accrában található Poqua Poqu divatmárka stúdiójába. A lépcsőn egy fiatal gyakornok, a félénk mosolyú, de közvetlen Pamela Afatsawo fogad. Gyönyörű, légies ruhában van, amelyet ő maga készített, elegáns tűsarkút és hosszú bubifrizurát visel. Miközben első nemzetközi divatfotózására készül, időt szakít rá, hogy meséljen nekünk: „Nekem megváltoztatta az egész életemet. Azelőtt reménytelenül, bármiféle biztatás nélkül éltem. Édesanyámat iskolás koromban veszítettem el, éppen, amikor befejeztem a tanulást, és utána már senki sem támogatott. A divatot mindig szenvedélyesen szerettem, ezért sorsfordítónak nevezhetjük, hogy rátaláltam a Fashion Expressions projektre.” Az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) stratégiai partnerségi részlegének vezetője, Mariarosa Cutillo így fogalmaz: „Olyan programot szerettünk volna kidolgozni, amely egyesíti az UNFPA célkitűzéseit és a Prada divatvilágban betöltött vezető szerepe adta lehetőségeket, vagyis a divaton keresztül elérni és motiválni veszélyeztetett nőket és lányokat.”
A Poqua Poqu egy tágas helyiségben működik, mindenütt varró- és szabóasztalok, a falakon színes, részleteikben is alaposan kidolgozott ruhák lógnak. Elismert divatház, amelyet teljes egészében nők irányítanak. Az alapító és vezető tervező Pokua Poku-Mouhtiseb nemrég meghalt a szülése közben, így Pamela most az élete egy másik fontos anyafiguráját is gyászolja. A régió számos országához hasonlóan Ghána is szenved az agyelszívás hatásaitól, attól, hogy a szakképzett egészségügyi személyzet, például a szülésznők Európába vagy Amerikába vándorolnak, és így még a sikeres, független nők, mint amilyen Pokua is volt, áldozatul eshetnek a meggyengült egészségügyi rendszernek. Nagyon szerették a munkatársai, így a mai, a fotózás miatt amúgy izgalmas napot egyfajta szomorúság lengi be. Ahogy a férje, Rida elmagyarázza: „Pokuának gyönyörű lelke volt. Mint nő mindig is hitt magában, és szerette volna elérni, hogy a lányok a tudásuknak, a szakértelmüknek köszönhetően képesek legyenek ételt tenni a családjuk asztalára.”
A Prada és az ENSZ ghánai nőket segítő projektje
Épp ez a Fashion Expressions program értelme. Ahogy Emmily Naphambo, az UNFPA Ghana Country Office helyettes képviselője mondja: „A mi dolgunk, hogy senkit se hagyjunk elveszni. De a fiatal lányokra tényleg nem gondol senki sem, rettenetesen sebezhetőek. Némelyikük a szüleit veszítette el, némelyikük tinédzserként lett anyává. Általában többféle bántalmazás áldozatai. A legtöbben a vidéki Ghánából vándorolnak a nagyvárosba, Accrába, lehetőségeket, munkát keresnek. És nagyon nehéz helyeken találják magukat megélhetés után kutatva, az utcákon, a piacokon.”
A térképre mutat: „Ghána északi régiója, közel a Burkina Fasó-i határhoz, az ország legszegényebb vidéke. Itt érződnek leginkább a klímaváltozás hatásai is: nincs többé víz, vagy épp ellenkezőleg, áradások sújtják a területet, egyre nehezebb a gazdálkodás. Északon jellemző a többnejűség is. De ha egy lány, mondjuk, a negyedik feleség, akkor a férfinak már nem feltétlenül van pénze arra, hogy az ő gyerekeit is etesse. Így a nő dolga, hogy megtalálja a módot a gyerekei ellátására.” Mesél a lányokkal zsúfolásig tömött buszokról, ahogy északról délre tartanak a lehetőségek után kutatva. A közvetlenségük és az a tény, hogy egyedül utaznak, az emberkereskedők elsődleges célpontjává teszi őket. Ha nem ismernek valakit a városban, és nincs hol megállapodniuk, hamar beborulhat számukra az ég, és kilátástalannak érezhetik a helyzetüket. Emmily Naphambo megerősíti: „Az önrendelkezés és a segítség, a bátorítás hiányában a nők igen könnyen nemi erőszak áldozatává is válhatnak.”
A Prada és az ENSZ ghánai nőket segítő projektje
Itt jön a képbe az International Needs Ghana (INGH) mint a Prada és az UNFPA partnerségét egyengető civil szervezet. Cromwell Awadey ügyvezető igazgató elmondja, hogyan bővült az eredeti célkitűzésük – választási lehetőséget adni lányoknak és fiatal nőknek, ezáltal véget vetni a gyerekházasságoknak – az iskolába járás szorgalmazásával, amely az emancipáció egyik eszköze. „A szegénység kiszolgáltatottá teszi a lányokat. Otthagyják az iskolát, néha csupán a menstruációs szegénység okán. Sok család számára, ha egy lány férjhez megy vagy útra kel, az azt jelenti, hogy egy szájjal kevesebbet kell etetni. A fiúkat viszont mindenáron iskolába akarják adni, azt gondolva, hogy ő eredményesebb lesz. Amire valójában semmi bizonyíték nincs…”
Az INGH képzési központot nyitott a Volta régióban, ahol az iskolából kimaradt fiatal nők befejezhetik a tanulmányaikat és szakmát is tanulhatnak. Itt indult a Fashion Expressions program is: hat hónap alatt végigveszik a lányokkal a divatszakma minden lépését – szabás, varrás, skiccelés, tervezés. A tanfolyam végén záró divatbemutatót tartanak, a tanulók megcsillanthatják a frissen elsajátított tudásukat és bemutathatják akár a legőrültebb vagy a legszebb ötleteiket is. Az igazgató így emlékszik vissza: „Mindannyian hittünk a tehetségükben, de a lányok így is megleptek bennünket, büszkék voltunk rájuk. Rengeteg tehetség veszik el a lehetőségek hiánya miatt. Csupán némi segítségre, biztatásra van szükségük.” Emmily Naphambo hozzáteszi: „Azok a lányok, akik befejezik a programot, egészen mások, mint akikkel a projekt elején találkoztunk…”
Lokális divatkultúra
Arra a kérdésre, hogy a Prada részvétele vonzerőt jelentett-e a pénztelen, de a divatot lelkesen követő résztvevőknek, azt válaszolja, hogy Ghánának meglehetősen lokális a divatkultúrája, a helyiek bíznak a saját stílusérzékükben, és az olyan tervezők, mint Pokua Poku, a maguk jogán váltak híressé. Amikor azonban a program a posztgraduális részéhez érkezett, és a lányoknak gyakornoki helyeket kerestek elismert műhelyeknél, nos, a Prada név hallatán megnyíltak az ajtók. Emmily Naphambo hatalmas mosollyal az arcán meséli: „A márkák, ahol szóba jöhetett a szakmai gyakorlat lehetősége, ismerik az olasz divatházat. Amikor megkerestük őket, így reagáltak: »Te jó ég, ha a Prada hisz ezekben a lányokban, mi, ghánaiak miért ne tennénk?«” Felébredtek. A projekt láttán a helyi divatmárkák is késztetést éreztek arra, hogy többet tegyenek a lányokért itt, a hazájukban.
Ugyanezt a lelkesedést tapasztaltuk a G G Bespoke férfiruha brandnél, ahol a megkapó mosolyú, kislányos, de huszonkilenc éves Melody Dekator tölti a gyakorlatát. Ghánában abszolút hagyományos módon válik szét a férfiak és a nők öltözködése, Melody különlegesség a helyi divatpalettán, mert saját magának férfiruhák ihlette öltözékeket készít. „Azt üzenem a világnak, hogy ilyen ruhákat korántsem csak férfiak viselhetnek, hanem például én is. Hogy a divat fejlődik. Én elég későn hallottam a Fashion Expressionsről. Valaki mondta, hogy lányokat keresnek divatképzésre. Mindig is ez érdekelt, de a program akkor már elindult. Amikor odaértem, már megvolt a csoport, de én beviharzottam, és utolsó emberként csatlakoztam hozzájuk.”
Szöveg: Galia Loupan Magyar szöveg: Lukács Zsolt Fotó: Rachel Seid
