Ahogy a szülőséghez, úgy a mozaikcsaládos léthez sincsen senkinek bevált receptje, nincs egy mindenkire érvényes használati utasítás az élet nagy könyvében. Laborczi Dóra ennek ellenére igyekezett érintettek és szakértők bevonásával kideríteni: milyen buktatói lehetnek a mozaikcsaláddá válás folyamatának, és hogyan kerülhetjük vagy oldhatjuk fel ezeket?
Definíció szerint a mozaikcsalád olyan életközösség, amelyben a felnőtt pár két tagjából legalább az egyiknek van előző kapcsolatból származó gyereke, aki valamilyen formában része ennek az életközösségnek. Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy a mozaikcsalád gyakran romokra épül, nagyban befolyásolhatják az előző kapcsolatban szerzett sérülések vagy el nem gyászolt, le nem zárt folyamatok, ahogyan a környezet, a tágabb család, az előző házastársak és – elsősorban – a gyerekek hozzáállása. Ahogy a válással, úgy a mozaikcsaládokkal kapcsolatban is sok előítélettel találkozhatunk, ezeket azonban nyílt és őszinte kommunikációval, a saját sérelmek, traumák feldolgozásával lehet oldani.
A gonosz mostoha szerepében
A legnagyobb tudatosság mellett is elképzelhető azonban olyan forgatókönyv, amelyben felbomolhat az új házasság. A negyvenes évei közepén járó Mária tizenkét évvel ezelőtt, akkor három és fél éves lányával együtt költözött össze nem sokkal korábban megözvegyült párjával és annak akkor ötéves, örökbe fogadott fiával. „A volt férjemmel nagy volt az összhang a kezdetektől fogva, igazi, váratlan szerelemként találtunk egymásra. Mivel a gyerekek nélkül nem is tudtunk találkozni, szinte azonnal családdá váltunk, gyors léptekben haladtunk – ma már látom, hogy talán túl gyorsan. A lányom első perctől nagyon jól kijött a nevelőapjával, a nevelt fiammal viszont kezdettől fogva voltak problémák (dühkitörések, bosszú), de azt gondoltam, hogy mindez a gyászfolyamat természetes része. Csakhogy ez a probléma aztán a házasságunk tíz évében végig fennmaradt, és alá is ásta a kapcsolatunkat.”
Mária szerint az is nagyon megnehezítheti a mozaikcsaládok életét, ha az egyik felet nem fogadja el a másik fél tágabb családja. „Nem tetszett nekik, hogy a fiuk gyerekes nővel jött össze. Mindig mindenkihez nekünk kellett alkalmazkodni – úgy, hogy nekünk volt a legbonyolultabb az életünk.” A kapcsolat felbomlásához nagyban hozzájárult, hogy az örökbe fogadott gyerek ebben az ellenséges légkörben a saját indulatait táplálhatta tovább apja új párjával szemben, viszont Mária szerint a kapcsolatnak az tett végleg keresztbe, hogy a párja nem állt ki mellette, nem szabott egyértelmű határokat a fia viselkedésének, ami aztán Mária lánya ellen is fordult, és így végül szétváltak útjaik. Házasságukból egy közös gyerek is született, aki jelenleg hétéves, első házasságából született lánya tizenöt, a nevelt fiú pedig tizenhat éves. Lánya a mai napig intenzívebb kapcsolatban van a korábbi nevelőapjával, mint a vér szerinti apjával. „Belekerültem a gonosz mostoha szerepébe, akaratom és minden igyekezetem, rengeteg fejlesztés, pár- és családterápia ellenére.” Mária úgy véli, a mozaikcsaládoknál a legnagyobb gond az, hogy ha valamelyik gyerek nem jön ki valamelyik szülővel, mert az az összes kapcsolatot megmérgezi, és ilyenkor csak az segíthet, hogyha a problémás gyereket kezelik és a szülők összetartanak.
Mária történetéből kirajzolódhatnak azok az akadályok, amelyek a mozaikcsaláddá válás folyamatában rizikók lehetnek: ismerjük-e kellőképpen párunk előtörténetét, gyászfolyamatát, életét, személyiségét, nevelési elveit, még mielőtt bevonnánk a gyerekeket is a közös jövő alakításába? Mit kezdjünk azzal, ha valamelyik gyerek nehéz eset? Mit kezdjünk azzal, ha olyan szerepben találjuk magunkat, ami nem komfortos számunkra?
Ne féljünk a gyerektől!
Dr. Szabó Melitta klinikai szakpszichológus-jelölt praxisa során számos mozaikcsaládot kísért már, és azt tapasztalja, a legnagyobb buktató az lehet, ha a szülők félnek a saját gyereküktől. Attól, hogy a gyerek szeretete elveszíthető, vagy attól, hogy traumatizálhatják a gyerekeket. A szakértő szerint a mai családokban általában megfigyelhető tendencia, hogy mindent a gyerek alá rendelnek a szülők, akár saját magukat is háttérbe szorítva, csak a gyerek igényei kerülnek előtérbe. „Elszigetelten élnek a családok, nincsenek közösségek, mindenki csak saját magára számíthat, így sokkal nagyobb hangsúlyt és sokszor felelősséget is kapnak a gyerekek, mint amennyit egyébként elbírnának.” Majd egy másik buktatót említ: ha a szülő nem biztos a helyzetében vagy az alakuló párkapcsolatban.
„Ha a szülő szorong, azt a gyerek érezni fogja. A gyerekek érzik az energiákat, így azt is, hogy feszültség van a levegőben. Ha a szülő nem biztos a saját szerepében, ne várjuk, hogy a gyerekkel minden rendben legyen.”
Mindemellett nem kell ahhoz semmilyen extrém eset, hogy elfogadjuk: minden gyerek más, ahogy az sem mindegy, milyen életkorban van az új partner bevezetésekor, milyen alapra érkezik meg az új kapcsolat. Egy válás romjaira vagy feldolgozott, elgyászolt, nyitott térbe? Ám minden tényezőt figyelembe véve is vannak olyan gyerekek, akik könnyebben adaptálódnak az új helyzetekhez, így akár egy új családi élethez, és vannak, akiknek több idő kell. Dr. Szabó Melitta szerint a mozaikcsaláddá válás állomásainak döntéseit (Lehet-e anyának párja? Mikor költözzünk össze? Alkalmas-e a partnerem a családi életre?) nem szabad a gyerekekre bízni, hiszen ez nekik túlzó teher és túlzó felelősség. Az évek óta egyszülős családokban élő gyerekek esetében óhatatlanul is parentifikálódhatnak, azaz felnőtt szerepbe kerülhetnek a nagyobb gyerekek, így részükről rivalizálás, féltékenység is megjelenhet. Megkeserítheti az új pár helyzetét, hogyha az egyik gyerek ellenáll, folyamatosan beszólogat, ám a szakértő azzal biztat, hogy ezen kellő kitartással és rugalmassággal túl lehet jutni. „Ilyenkor nem a szakítás a megoldás, mert azzal hosszú távon a gyereknek is rosszat teszünk. Minden változás nehéz. Ha egy munkahelyen vagy egy család életébe új szereplők kerülnek be, elkezdődik egy tesztelési időszak (Hol vannak a határok? Mennyit bír el ez a rendszer? Mennyit bírnak el a szülők? Mennyire stabil, érett ez a kapcsolat?). Ha azonban a helyzet négy-hat hónap alatt nem rendeződik, érdemes a folyamatba gyermekpszichológust vagy családterapeutát bevonni.”
Sosem lesz már romantikus lányregény, mégis működhet
Sikertörténetek is vannak bőven, ám ezekből is az derül ki, hogy terápiás segítséggel puhább lehet a landolása az új szereplőknek egy-egy családba. A most harminchét éves Bianka életéből 2021 augusztusában szállt ki a volt férje, miután összeszűrte a levet a recepciósával. Ekkor az ikreik kétévesek voltak. Bianka a barátai unszolására 2021 októberében felment az egyik társkereső appra, majd egy hét után rátalált a mostani párjára, akit rengeteg telefonos beszélgetés, majd néhány találkozó után decemberben mutatott be az ikreknek. „A párom az első perctől megértette, hogy ez a randizási folyamat nem olyan lesz, mint egy szingli csajjal. A találkozóink során is azt éreztem, hogy nagyon komolyak a szándékai. Az ismerkedés során rendszeresen pszichológus tanácsát is kértem, aki segített abban, hogyan építsük fel a gyerekekkel ezt az új kapcsolatot. Kivártuk, hogy az ikrek kérdezzék meg, hogy mikor alszik nálunk a párom, erre aztán néhány hét után sor is került.” Bianka 2022 májusában költözött össze az új párjával, akit az ikrek Fafunak neveztek el. 2022 decemberében összeházasodtak, és októberre várják közös gyermeküket. „A mozaikcsaládos ismerkedés sosem lesz romantikus lányregény, nyilván nekünk is vannak problémáink. A mindennapjainkat meghatározza a mozaikcsaládos élet, sokat olvasunk és tájékozódunk a témában. Próbáljuk pszichológussal segíteni ezt a folyamatot, az ikreknek és nekem is kellett a támogatás a válás után. A családunk mára viszont olyan, mintha egy átlagos kis család életét élnénk – azzal a különbséggel, hogy kéthetente hétvégén az ikrek mennek az apukájukhoz.” Bianka a vér szerinti édesapával való kapcsolatot is próbálja erősíteni: „Képeket mutatok nekik, hogy lássák, ez az ő történetük is: ilyen volt, amikor apával együtt volt még anya, majd anya megismerte Fafut, és így boldog anya – beszélünk a fájó dolgokról, de próbáljuk pozitívra kihozni a történetet, hogy az apaképük se sérüljön.”
Bár sokszor úgy tűnik, hogy túl nagy áldozattal jár egy-egy ilyen folyamat, és nem lehet mindig minden szereplő számára jó döntést hozni, családban élni hosszú távon mégis jobb és erősebb alapot jelent, mint egyedül. Ha új mozaikcsaládos identitás, rendszerek, rituálék alakulnak ki, ha biztos a felnőttek kapcsolata egymással és saját gyerekeikkel, akkor jó eséllyel megszülethet a mozaikcsalád olyan minőségben is, amire a neve is utal: amiben minden darab és minden szereplő a helyére tud kerülni, amibe mindenki beleadhatja a maga egyedi színét és formáját, amitől egyedi lesz az összkép.
Szöveg: Laborczi Dóra Fotó: Getty Images
Gyurkó Szilvia tanácsait a Marie Claire 2024/5-ös lapszámában elolvashatod!
