Koncos Zoltán és Foki Izabella különleges története is, mint megannyi különleges történet, egyszerűen indult. Mindketten nagyon szerették a csokit, és épp ideje volt kitörniük a több évnyi, multinál eltöltött SAP-tanácsadói munka mókuskerekéből. Iza a munkája mellett minden különösebb terv nélkül elvégzett egy bonbonkészítő tanfolyamot. Hazavitte az ott készült édességeket, mire Zoli annyit mondott: „Jó volna, ha mindig lenne itthon ilyen.” Végül 2011-ben közösen vállalkozásba fogtak, és megalapították a Fertő tó közelében fekvő Albertkázmérpusztán a ChocoCard manufaktúrát. Ma már több tucat nemzetközi díj bizonyítja, hogy jól döntöttek, de a kezdeti évek nem voltak épp könnyűek. Minden segítség nélkül próbáltak beletanulni a csokoládékészítés folyamataiba, igyekeztek finomságokat készíteni azokból a pasztillákból, amelyeket a nagy forgalmazóktól vásároltak. „Nyilván az a legjobb, mondogattuk akkoriban, fel sem merült bennünk, hogy ökológiai, etikai és minőségi szempontból is aggályos lehet ezeknek a nagyvállalatoknak a kínálata – kezd bele Iza. – Négy évvel később azonban már világos volt, hogy Európán kívül kellene olyan megoldást találnunk az alapanyag beszerzésénél, ami a lelkiismeretünket sem terheli.”
Rátaláltak Nicaraguára
2015-öt írunk, amikor úgy döntenek, nekivágnak, felkeresnek egy kakaóültetvényt, hogy az onnan beszerzett babból készítsenek majd csokoládét itthon. Először a közép-amerikai Costa Ricába utaztak egy barátjuk invitálására, de úgy alakult, hogy mire kiértek, a barátjuk sem volt épp az országban, és kedvükre való ültetvényt sem találtak. Zoli még ott kiguglizott egy újabb úti célt, az ország északi szomszédját, Nicaraguát. Hajón, majd buszon utazva jutottak el Matagalpa közelében a Cacao Bisiesto farmra, ahol az egyik tulajdonossal, az elkötelezett amerikai családapával, Gifforddal hamar megtalálták a hangot. „Azért kis szerencsénk is volt – teszi hozzá szerényen Zoli –, mert épp szezonon kívül jártunk nála, üresen álltak a raktárai, így nem is tudtunk mit megnézni, megkóstolni. De Giff olyan szimpatikus volt, hogy bátran belevágtunk a közös együttműködésbe, megrendeltük tőle az első szállítmányt, és nem is csalódtunk.”
Klímaváltozás, tőzsdespekuláció
Azt azért tudni kell, hogy az elmúlt tizenegy évben abban a térségben is jelentős kihívások elé állította a helyieket az éghajlatváltozás. Korábban Nicaraguában egyáltalán nem szorultak rá az öntözésre, most ellenben a farm kilencven százalékát folyamatosan el kell látni vízzel, és az csak szerencse kérdése, hogy a Bisiesto ültetvény közelében épp van egy folyó. „A kiszámíthatatlan esős évszak miatt jellemzővé vált, hogy a szezon eleje és vége is elhúzódik, így a szüret pontos idejét sem lehet meghatározni, és ez költségtöbblettel jár – elemzi Zoltán a kérésemre az utóbbi évek kakaóbab áremelkedésének az okait. – Ha kevés eső esik, az hatással van a virágzásra és a kakaótermés növekedésére is. A termések ilyenkor kisebb, laposabb babszemeket rejtenek, de ezeket is ugyanúgy le kell szüretelni. A piacon viszont kevesebbet érnek. A természetes gondokhoz adódott azután még egy kis tőzsdei spekuláció is.” A házaspár szerint azért nem kell lemondanunk majd a csokiról és kakaóról tíz év múlva sem, inkább arra számítanak, hogy a termelés jobban el fog oszlani a kontinensek között. Jelenleg a kakaó közel hetven százaléka Nyugat-Afrikában terem.
Etikus csokik
„Időközben másfajta problémákkal is szembesültünk, nem csak a kiszámíthatatlan időjárás okozott fejtörést – veszi át a szót Iza. – Ahogy beleástuk magunkat a folyamatokba, rájöttünk, hogy a nyugat-afrikai termelés etikai problémákat is felvet, mert nemcsak, hogy illegális erdőirtás folyik ezeken a területeken a nagyüzemi gazdálkodás érdekében, de a farmokon gyerekeket is dolgoztatnak.” Zoli felindultsággal a hangjában folytatja, és megkérdőjelezhetetlen, hogy a házaspár érti, mit jelent a társadalmi felelősségvállalás: „Legalább odáig el kellene jutnia a világnak a 21. században, hogy a Maliból elrabolt gyerekeket ne dolgoztassák Ghánában és Elefántcsontparton!” Ami biztos, hogy az Afrika nyugati partjairól származó alapanyagot felvásárló, termeltető cégek úgy értékesítik a kakaóbabot, hogy mi az üzletekben lévő csomagolásról már biztosan ne tudjuk visszakövetni az eredetét. Érdemesebb tehát Közép- és Dél-Amerikából származó kakaóbabból készült csokoládét, édességeket vásárolni.
Fotó: Bácsi Róbert László
