Eszter, ti Sárával a Cabin Pressure-rel debütáltatok rendezőként, mi volt az első: a közös munka ötlete, a műfaj vagy a téma iránti elköteleződés?
Nagy Eszter: Amikor megismertük Heni történetét, legalább fél éve beszélgettünk már Sárival arról, hogy jó lenne együtt dolgozni. Olyan filmet szerettünk volna csinálni, amelyhez mindketten tudunk érzelmileg kapcsolódni. Heniről egy Barcelonában élő barátnőm mesélt. Azonnal tudtuk, hogy ez a bátorság és elszántság, amit ő képvisel, kell nekünk. Mert a sodródás és a bizonytalanság sokszor oda vezet, hogy valaki akaratán kívül lemarad a gyerekvállalásról.
Czira Sára, Kis Heni, Nagy Eszter és Patricia D’Intino
Czira Sára: Heni történetét több szempontból is a magunkénak éreztük. Mindketten találkoztunk azzal a társadalmi nyomással, amikor folyamatosan csak a gyerekvállalásról kérdezgetnek. Mivel mi viszonylag későn szültünk, pontosan tudtuk azt is, mit érezhetett Heni, amikor harmincöt évesen még nem volt gyereke. Egyébként nemcsak elsőfilmes rendezőként nyertünk rengeteget ezzel a filmmel, hanem magánemberként is, mert az alkotás során – gyakorlatilag észrevétlenül – a saját küzdelmeinket is feldolgoztuk.
Én úgy látom, hogy számos magas társadalmi státuszú nőt ér meglepetésként, hogy harmincöt fölött természetes úton már nem tud teherbe esni.
Kiss Heni: Igen, ráadásul kevesen tudják azt is, hogy a mesterséges megtermékenyítés sem feltétlenül vezet sikerhez negyvenhez közeledve. Kirívó esetnek számít, ha valakinél ez elsőre összejön.
Nagy Eszter: Többféle nyomás nehezedik ma a nőkre. Egyrészt többségük vágyik családra, gyerekre, van tehát egy komoly belső indíttatás. Ehhez jön a társadalmi elvárás, valamint a fertility fog (szó szerinti fordításban termékenységi köd – a szerk.), amiért a média felelős. Gondoljunk csak bele, hány történetet olvasunk negyven, olykor ötven pluszos nők sikeres gyerekvállalásáról, mintha különösebb rizikó nélkül ki lehetne tolni a döntést.
Coparenting
A társszülőség (coparenting) olyan vállaltan nem szerelmi kapcsolat, amelyben a felek a gyerekvállalásra „szerződnek” – akár írásban is. Legtöbbször nem élnek közös háztartásban, bár ez alól vannak kivételek. Ez az alternatív családi minta eleinte az Egyesült Államokban, azon belül is a melegközösségekben lett népszerű. Az elmúlt bő tíz évben azonban egyre többen választják heteroszexuális szinglik, Európában is.
Heni, fel tudod idézni a pillanatot, amikor megfogalmazódott benned, hogy befejezed a klasszikus párkeresést, és a mesterséges megtermékenyítés mellett döntesz szülőtárssal vagy egyedülálló nőként?
Kiss Heni: Tisztán él bennem az a kép, amikor a spanyol klinikán elhangzik, hogy a harmincötödik életév egy nőnél komoly biológiai fordulópontot jelent. Akkor döntöttem el, hogy ha nem találok szülőtársat, belevágok egyedül, mert sohasem volt opció, hogy ne legyen gyerekem.
Czira Sára: Mi ezen a ponton kapcsolódtunk be Heni életébe. Emlékszem, május volt, Heni pedig szeptemberig adott magának határidőt az apa személyének megtalálásához. Nagyon elszánt volt, szerintem ezért is alakulhatott minden a tervei szerint.
Kiss Heni: Hónapokig keresgéltem az ismerettségi körben, eredménytelenül. Andrejjel végül egy közös ismerősünk hozott össze Spanyolországban. Szimpatikusnak találtam, szórakoztatónak, kedvesnek, a szexuális orientációja pedig egyáltalán nem okozott semmilyen rossz érzést. Legjobban az imponált, hogy ő is elszántan vágyott gyerekre, és mellesleg ehhez volt kialakult egzisztenciája is.
Czira Sára: Érdekes volt rendezőként kívülről látnunk, hogy Heni és Andrej egyszerre kerültek abba a tudatállapotba, hogy nagyon szeretnének gyereket, és úgy érzik, a koruk miatt már nincs mire várni.
A film számos pillanata szól a női lélek sebezhetőségéről. Heni, amikor például elsírod magad azon, hogy a legtöbb párkapcsolatod ugyanoda fut ki, vagy amikor szülés után Andrej kiborít a ridegségével. Utólag nem bántad meg a kitárulkozást?
Kiss Heni: Évekig készült a film, a rendezők a forgatások idejére gyakorlatilag beköltöztek a lakásomba. Olyan támogatás és megértés vett körbe a filmkészítés során, hogy egyetlen pillanatát sem bántam meg a jeleneteknek. A síráshoz nekem amúgy is természetes viszonyulásom van, könnyen elsírom magam, és emiatt sosincs bennem szégyenérzés.
Sára, titeket melyik rész érintett meg a legjobban?
Czira Sára: Én Heninél sokkal zárkózottabb vagyok, és végtelenül felnézek rá azért, ahogy fogta magát, és a döntésével odaállt a konzervatív szemléletű családja elé. Nagyon jó, ha valaki ennyire bátor ebben is, ha képes a transzparenciára a számára fontos emberek előtt.
Nagy Eszter: Engem is ez a „nagymamás” rész érintett meg a legjobban. Amikor Heni hazamegy a falujába bejelenteni a családjának, hogy gyereket vállal egy szinte idegen férfival, és ezen a ponton elsírja magát, az amúgy kemény nagymama pedig szintén küzd a könnyeivel.
Kiss Heni: Tegyük hozzá, hogy anyukámon kívül senkinek nem mondtam el, hogy Andrej meleg, de talán ennyi titkolózás még belefér.
Engem nagyon meglepett, hogy Heni és Andrej között pontosan ugyanolyan párkapcsolati dinamikák zajlanak, mint egy házasságban, holott ők mindössze szülőként társai egymásnak. Nem sokkal a szülés után például Heni elsírja magát, amiért nem kap Andrejtől elég pozitív visszajelzést.
Nagy Eszter: Az, hogy Heni és Andrej kapcsolata a normál párkapcsolatok problémáit hozta, mindannyiunkat meglepett. Mi is arra számítottunk, hogy Heninek könnyebb lesz meghúznia a határait, hiszen bármikor azt mondhatta Andrejnek, kérlek, most menj haza.
Kiss Heni: Biztosan van oka, hogy olyan szülőtársat választottam, akitől nem záporoznak felém az elismerések. A mai napig örülnék Andrej pozitív visszajelzéseinek, mégis inkább egy húzd meg, ereszd meg dinamikában vagyunk. Természetesen ez részben rólam szól, de egyrészt folyamatosan dolgozom ezen, másrészt próbálok Andrejjel kapcsolatban arra koncentrálni, amire szerződtünk. Különösen mivel tökéletes apja Leónak. Ehhez képest minden más mellékes lehet.
Heni, köztetek Andrejjal részletes jogi szerződés is született, ami sok mindent szabályoz, például Andrej évekig csakis a te jelenlétedben vihette a fiatokat bárhova. Ez elegendő garanciát jelentett neked a jövővel kapcsolatban?
Kiss Heni: Igen. Ebből a szempontból szerintem kifejezetten előny, hogy nem élünk szerelmi kapcsolatban. Mert így nem áll fenn a veszély, hogy annyira megbántsuk egymást, hogy sértettség, netán bosszú miatt a bíróságon kössünk ki.
Andrej ma már házas, egy francia férfi a párja. Leo négyéves, környezete szerint boldog, kiegyensúlyozott, vagány kiskölyök, mellesleg négy nyelven beszél. Heni, te még mindig Barcelonában élsz, nem messze Andrejtől, Leo az ideje nagy részét veled tölti. Mennyire vagy elégedett?
Kiss Heni: A nehézségek ellenére elégedett vagyok. Szerettem volna, ha szerető, támogató apukája van a gyerekemnek, és közösen neveljük őt, ez pedig maximálisan teljesül. Egyedül azért van bennem egy kis elégedetlenség, mert még mindig nehezen kezelem a társszülőség konfliktusait. Szerencsére idővel ez egyre könnyebb, mert mindketten fejlődünk ebben is.
Teltházas bemutatók vannak a hátatok mögött, a film fogadtatása egyértelműen pozitív, de vannak, akik azt mondják: nem helyes, hogy egy Cabin Pressure megint szembe megy a mai magyar mainstream értékrenddel.
Nagy Eszter: Több irányból is lehet támadni a filmet, de mi nem szeretnénk azt üzenni, hogy egyedül a gyerekszülés ad értelmet a női létnek, és azt sem, hogy az alternatív családmintáké a jövő. Mindössze egy létező másik utat szerettünk volna bemutatni.
Czira Sára: A filmnek semmiképp nem célja, hogy megkérdőjelezzen bármilyen klasszikus családmodellt. De ismerjük el: számtalan életút létezik, és vannak élethelyzetek, ahol a döntéseink szabadságát igenis muszáj tágabban értelmezni a megszokottnál.
Patricia D’Intino (producer, Good Kids Productions)
„Ez a film nagyon fontos témát dolgoz fel, a hangulata pedig – szemben a dokumentumfilmeknél gyakran megszokott nehéz, nyomasztó hangvétellel – pozitív és felemelő. Egy olyan nőről szól, akinek a sorsa sokak számára lehet ismerős. Mert adott egy nő, aki ismerkedik, dolgozik magán, keresi a párját, keresi az útját, majd ahelyett, hogy megvárná, amíg kifut az időből, kezébe veszi a sorsát. Egy ideig várja, hogy elkezdődjön az élete, majd rájön, hogy »hiszen az már régen elkezdődött«, ezért aktív szereplővé kell válnia, mielőtt késő lenne. De ugyanennyire szól a női erőről is, arról az alkotói közösségről (a szinte teljes egészében női stáb és a főszereplő között kialakult szoros szövetségről, a bizalomról, a támogatói légkörről), amely ennek a produkciónak kapcsán született, és amelynek az esszenciája szerintünk rengeteget tett hozzá a Cabin Pressure intimitásához, érzékenységéhez.”
A Cabin Pressure című dokumentumfilm öt év alatt készült el az HBO és a Kinomoto koprodukciójában. A 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatkozott be a hazai közönségnek, a dokumentumfilm vetítésének következő időpontja 2024. december 18. 20:30 a Toldi moziban. A dokumantumfilm 2025. február 14-től lesz látható a Max felületén.
Fotó: Kurucz Árpád
A cikk a Marie Claire 2024/8-as lapszámban jelent meg!
