Álmodozók: Magyar zsokélány a női arab lovas világbajnokságon

2014. január 13.
Álmodozók cikksorozatunkban olyan fiatalokat mutatunk be, akik különleges hivatást választva, nap mint nap megküzdenek az álmaikért.

Reggel ötkor kel, kimegy lovagolni, délre már az egyetemen van, hétvégén pedig versenyzik. A most 20 éves Bihari Alexandra zsoké, 2012-ben második lett a Női Amatőrlovas Európa-bajnokságon. Mindez már önmagában is történelmi siker, hiszen a 22 éve megrendezésre kerülő versenyen ő volt az első magyar versenyző, aki a dobogóra állhatott.

Néhány hónapja a H. H. Sheikha Fatima Női Arab Lovas Világbajnokság-sorozaton harmadik helyezést ért el. A magyar újságokban azonban ebből semmi sem jelent

Hogyan kerültél a lovaglással kapcsolatba?

Kilenc évesen kóstoltam bele, és már a kezdetektől imádtam. Ezt persze közöltem is a szüleimmel, akik nem örültek a hírnek, azt szerették volna, ha teniszező leszek. Teniszből azonban nem voltam nagy tehetség: a teniszütő rendszeresen kiesett a kezemből. Hamarosan ők is belátták, nincs mit tenni. A lovaglásban viszont megtaláltam önmagam. Tizenegy évesen már díjlovaglásban versenyeztem.

Mikor alakult át a kecses díjlovaglás a jóval komolyabb vágtákkal járó galoppá?

Mindig a nehezebben kezelhető lovakat szerettem, így bemutattak egy galopp lovakkal foglalkozó edzőnek. Már akkor beleszerettem a galoppba, amikor először kilovagoltunk. De azért nem ment zökkenőmentesen az átállás. A probléma ott kezdődött, amikor elkezdtünk vágtázni, és a ló jobbról, én meg balról akartam kikerülni a felénk száguldó lámpaoszlopot. A díjlovaglásnál azt tanultam, hogy ne hagyjam, hogy a ló döntsön helyettem. De amikor terepen vágtázunk, és egy veszélyes elemet kell kikerülni, akkor ezeket a telivéreket hagyni kell, hogy mehessenek a saját ösztöneik után. Végül itt is jobbról kerültünk. Ezt akkor jól a fejembe véstem, azóta nem volt ilyen félreértésem egyetlen „kollégával” sem. Teljesen más, amikor a szabad ég alatt lovagolsz, és más a fedett lovardában, a díjlovagló négyszögben. Terepen a fű alól bármikor kirepülhet egy fácán, vagy egy nyuszi elugrik, és a ló ettől megrémül. Ezeket a helyzeteket is meg kellett tanulnom kezelni, ami kezdetben, tizenhárom éves fejjel nem volt egyszerű.

Van kedvenc lovad?

Van egy ló, Művészlélek, három éve csak én versenyzek vele. Nekem ő a kedvencem. Nagyon jó összhangban vagyunk, már az első versenyünket megnyertük együtt. Mások nem szívesen versenyeznek vele, mert nagyon ideges, magas vérmérsékletű. De nekem hatalmas türelmem van.

Egy versenyen mennyi múlik a lovason, és mennyi a lovon?

Azt szokták mondani, hogy nyolcvan százalék a ló és húsz a zsoké, de abban a húsz százalékban benne van még a szerencse is. De komolyra fordítva szót, a húsz százalék annyit számít, hogy nem is gondolnánk. Nagyon könnyen el lehet szúrni egy versenyt. Eleinte én is sok hibát követtem el. De a hatodik versenyemet végül sikerült megnyernem.

Nemrég jöttél vissza Abu Dhabiból…

Igen. Abu Dhabi olyan, mintha egy mesében lenne az ember. Az összes épület csillog, a tenger kristálytiszta, és a felhőkarcolók szinte elvakítanak. Itt rendezték a Sheikha Fatima Női Arab Lovas Világbajnokság sorozat döntőjét, ahova engem nézőként hívtak el. A világbajnokág négy fordulóján vettem részt: Berlinben hetedik, Londonban és Los Angelesben ötödik, Franciaországban pedig harmadik lettem. Különleges élmény volt egy olyan versenysorozatban lovagolni, ahol a női egyenjogúságé a főszerep. Európában talán ez már elcsépelt frázisnak számít, de az arab világban nagyon is aktuális. Sheikha Fatima ennek a harcnak a szószólója, és minden évben megrendezi a VB-t, hogy a világ női zsokéinak lehetőséget adjon a bizonyításra.

Női zsokéként itthon is nehéz érvényesülni?

Szerencsére Magyarországon nincs semmilyen negatív megkülönböztetés. Sőt, én úgy veszem észre, hogy kezd elnőiesedni a szakma. Külföldön azért ez annyira nem jellemző. Itt a kezdőknek nagyon jó dolguk van, számtalan lehetőség adott a versenyzésre. Több amatőr verseny is van, ahol bemutatkozhatnak. Ez az elején eszméletlenül fontos.

Azt mondod, számtalan verseny van itthon, mégis elég keveset lehet hallani róluk.

Magyarországon még (vagy már) nincs meg a tisztelete ennek a sportnak. Pedig a lóversenyzés nagyon komoly múlttal rendelkezik, és persze az sem elhanyagolható, hogy nagyon látványos, megvan a maga hangulata. Míg Franciaországban számtalan lóversenypályát találunk, amit minden hétvégén emberek százai látogatnak, addig itthon csak egy van, a Kincsem Park. Egyszerűen nem értem, miért van az, hogy egy világbajnoki szintű versenysorozatban elért harmadik helyezés a kutyát sem érdekelte, a Marie Claire volt az első, aki megkeresett. A magyar zsokék tényleg jók, amatőr és profi szinten is, de az újságokban erről alig lehet olvasni. Számomra is az az új kihívás, hogy találjak egy szponzort, aki támogatni tud a versenyzésben. Szeretném megkapni a lehetőséget arra, hogy nemzetközi versenyeken bizonyíthassak, és egy kicsit én is növelhessem Magyarország hírnevét.