Hámori Zsuzsa: Látni szeretném, hol terem, amit megeszek

2014. szeptember 08.
Hámori Zsuzsa egy digitális ügynökség stratégiai vezetőjeként arra tanítja ügyfeleit, hogy napi szinten aknázzák ki az internet nyújtotta lehetőségeket. Saját életében viszont hiányérzete volt, mert hiába keresgélt a neten, majd hiába költözött vidékre, nem találta meg a közvetlen környezetében a családja egészséges táplálkozásához szükséges alapanyagokat. Egy szerencsés ötlet segítette a megoldáshoz: egy virtuális tér, ahol másoknak is tud segíteni.

Hogyan jött a 30km ötlete?

Mióta gyerekeim vannak, küldetésemnek érzem, hogy családommal minél egészségesebb életet éljek. Kénytelen voltam azonban rájönni, hogy ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Elköltöztünk például vidékre, ahol tisztább a levegő, és ha magunk számára termeljük az élelmiszereket, sokkal egészségesebben lehet étkezni is. Nekünk viszont a férjemmel, napi sok óra munka után, nem jutott időnk kertészkedésre vagy állattenyésztésre. Így lettem végül tagja egy helyi kertészetnek, ami azt jelenti, hogy be kell fizetni előre egy félévre vagy évre a tagdíjat, és hetente kapunk egy kosarat az éppen termő idény zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ezt mindannyian kedveltük, de még többet szerettünk volna: nem szupermarketből származó húsokat, szörpöket, tisztító szereket vásárolni.

Mi a baj a szupermarketekkel?

Volt egy meghatározó élményem az egyik nagyáruházban: olcsó narancsot lehetett kapni, vödörben. Én lelkesen pakolni kezdtem, amikor odajött hozzám egy pár, és megkérdezte, tudom-e, hogy mit pakolok. Persze, mondtam, narancsot, a gyerekeknek. Erre ők azt válaszolták, hogy nem ajánlják, mert ezek a narancsok egészségre ártalmas vegyszerrel vannak kezelve. Nézzem csak meg, rá is van írva a ládára, mivel kezelték őket. Felírtam, megnéztem otthon, és valóban, rákot okozó, az egészséget súlyosan károsító, erős vegyszer volt, ami utólag belegondolva nem csoda, hiszen koraéretten leszedik, messzi országokból ide utaztatják őket, majd ezeknek a gyümölcsöknek utólag meg kell érnie, ráadásul szépen kell mutatnia a boltban. Természetesen az áruházakban is megtalálhatók a helyi termelők árui is, de nehéz megkülönböztetni, mit tartalmaz egy-egy láda. Ha jobban belegondolunk, a minőségi termékeket előállító kistermelők sem árban, sem a boltba kerülés utáni megjelenésben nem tudnak versenyezni a tömegtermékek előállítóival. Egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném látni, honnan származik, amit megvásárolok.

Az igény megfogalmazódott benned. De hogyan találtál partnerekre a megvalósításban?

Érdekes, hogy az erős küldetéstudat önmagában képes összehozni és össze is tartani embereket. A virtuális megoldás ötlete az egyik tulajdonostársamtól származott, aki internetes projektek megvalósításával foglalkozott, és régóta dédelgette magában ezt a gondolatot. Később bekapcsolódott egy, már évek óta nagyon tudatosan táplálkozó és vásárló, egyébként a civil életben HR-es barátnőm is. Ő már egy ideje a „helyi kosár” kezdeményezés tagja volt, ami azt jelentette, hogy a tagok egy excel táblába beírják az igényeiket, és egy valaki tartja a kapcsolatot a helyi termelőkkel. Ez kicsit hasonlított a mi ötletünkhöz, de csak egy szűk kör értesülhetett róla, mind a termelők, mind a vásárlók oldaláról. Hármunkból állt fel tehát a kis csapat, és néhány, nagyon inspiráló beszélgetés után megszületett a 30km. Azóta is igaz, hogy azokkal tudunk jól együttműködni, akár alvállalkozók formájában, akik hasonló értékeket vallanak magukénak, és így nem csak egy elvégzendő feladatot látnak az alkalmazásban, hanem valóban szívükön viselik a sorsunkat.

A 30 km jelszava: A világ globális, az élet lokális! Mit jelent ez tulajdonképpen?

A 30km.hu portál és a 30km mobilalkalmazás létrehozásának alapvetően két célja van: egyrészt, hogy a teljes magyar lakosságnak lehetősége legyen könnyen és gyorsan, nem mellékesen versenyképes árakon a helyben termelt friss, egészséges, magyar élelmiszerekhez hozzájutni, másrészt a kis- és helyi termelőket nagyobb, és hosszú távon kiszámíthatóbb piachoz juttatni, ezzel is biztosítva a megélhetésüket. Az alkalmazás úgy működik, hogy egy gyors regisztrációt követően a vevő kiválasztja, hogy mit szeretne megvásárolni, és a rendszer azonnal megmutatja neki, hogy a 30km-es körzetén belül hol találhat olyan termelőt, ahonnan a keresett termék beszerezhető, akivel a kapcsolatot is azonnal fel tudja venni az alkalmazáson keresztül, és tud rendelni, vagy akár személyesen elmenni, körülnézni, kóstolni. Csoportos vásárlásra is van lehetőség, így spórolni is lehet például a szállítási díjon, vagy alkudni az áron. Illetve a vásárlók értékelni tudják az egyes termelőket, egymást segítve ezzel a választásban. Így tehát az egyre globalizálódó világunk technológiáját használjuk arra, hogy a legkisebb, lokális környezetünkben megtaláljuk a számunkra fontos alapanyagokat, termékeket.

Honnan volt pénzetek a megvalósításra? Mindenki a saját zsebébe nyúlt?

Szerencsére az Európai Unió támogatja az ehhez hasonló innovatív megoldásokat. Mi egy regionális pályázaton indultunk. Mivel azonnal láttuk, hogy a tervünk minden szempontból illeszkedik a kiíráshoz, mindenféle külső segítség nélkül elindultunk, és meg is kaptuk azt a forrást, amelyből meg tudtuk valósítani a fejlesztést.

Hogyan találjátok meg a termelőket és a vásárlókat?

Egy hónapja indult az éles rendszer, jelenleg közel 50 termelő van az adatbázisunkban, akiket agrárszervezeteken keresztül, vagy internetes rákereséssel találtuk meg, de volt, akivel egy termelői vásáron kezdtünk beszélgetni. Mivel eddig főleg piacon árultak, vagy helyi kereskedő egységeknek adtak el, esetleg saját weboldalukon keresztül értékesítették a termékeiket, szinte mindenki pozitívan áll a kezdeményezésünkhöz. A vásárlók esetében magunk sem tudjuk, honnan jönnek, mert még nem igazán hirdettünk, de már közel ezer regisztrált felhasználóval rendelkezünk. Elsősorban a Facebook-oldalról, valamint maguktól a termelőktől értesülhetnek a kezdeményezésről. Tervezzük, hogy ha a regisztrált termelők száma eléri a százat, akkor PR kampány indítunk. Ez sokkal költséghatékonyabb lesz, mintha saját zsebből, magukat kellene hirdetniük.

Ha jól gondolom, ez a kezdeményezés valójában egy startup. Mostanában nagyon divatos ez a vállalkozási forma, de mi a titka a fennmaradásának?

Elindultunk a Climate-KIC Clean Launchpad 2014 startup versenyén, ami európai szinten próbál teret biztosítani olyan innovációs ötleteknek, amely ökológiai jelentőséggel is bírnak. Ez egy nemzetközi verseny, először országos döntők vannak, onnan lehet továbbjutni nemzetközi szintre. A magyarországi megmérettetésre nyolc ötlet került be, akik közül az egyik mi voltunk. A program keretében egy intenzív tréninget kaptunk, ami abban segített nekünk, hogy üzletileg is működőképesek legyük.

Ha megvalósul az álmotok és saját vállalkozásotok lesz, akkor feladjátok a jelenlegi munkátokat?

Egyelőre nem gondolkozunk ennyire előre. Most úgy látjuk, a jelen felállásban is működik a dolog. A gyerekek születése óta félállásban dolgozom, keresem az egyensúlyt munka és magánélet között. Most, hogy nőnek a gyerekek, belefér, hogy a kenyérkereset mellett egy kicsit az álmaimmal is foglalkozzam. Mi hárman menet közben ismertük meg igazán egymás személyiségét, vannak kisebb súrlódások, de a küldetéstudat valahogy mindig összetart. Ha valamelyikünknek a munkája mellett éppen kevesebb az ideje, a többiek szó nélkül helyettesítik. A feszültségeket is azonnal megbeszéljük, nem kell a hierarchiától tartanunk. Ugyanez az alkalmazotti világban nem működne.