„Hol vannak a gyerekek mindenek felett álló jogai?”

2017. május 23. |

A Magyar Helsinki Bizottság az UNICEF Magyarországgal közösen mutatta be friss tanulmányát, amely a Magyarországra érkező menedékkérő gyermekek helyzetével foglalkozik. A nemrégiben életbe léptett szigorítások után a helyzet még aggasztóbb, mint korábban.

Korábban mi is írtunk a kísérő nélküli kiskorúak magyarországi sorsáról – akkor nagyjából körbejártuk, milyen kilátásai vannak a hazánkba érkező, kísérő nélküli kiskorúaknak, mi történik velük, ha átlépik az országhatárt, milyen ellátás várja őket Fóton, és ki segít nekik a menekültügyi eljárás során a magyar bíróságon. Ez tavaly decemberben volt, azóta rengeteget változott a helyzet, sajnálatos módon egyáltalán nem a jó irányba.

A Magyar Helsinki Bizottság az UNICEF Magyarországgal együttműködve mutatta be Foszladozó védőháló – Menedékkérő gyermekek Magyarországon (2017) című tanulmányát, ami elsősorban a nemrégiben bevezetett törvényi változtatások apropóján vizsgálta a menedékkérő gyermekek helyzetét. A március 28-án bevezetett módosításokat az úgynevezett „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre” hivatkozva rendelték el, a szigorítások pedig még problémásabbá tették a magyarországi menekültek eddig sem túl rózsás helyzetét. Az egyik legfontosabb módosítás, hogy menedékkérelmet most már csak a tranzitzónában lehet beadni. Azokat a menekültek, akiket a tranzitzónán kívül kapnak el (régebben erre a már akkor sem igazán betartott 8 km-es szabály vonatkozott, de ez mostanra már gyakorlatilag az egész ország területére kiterjedt) azonnal visszakényszerítik a kerítés túloldalára, Szerbiába, anélkül, hogy menedékkérelmet nyújthatnának be. A tanulmány arra is kitér, hogy a kérelmet benyújtóknak a hosszasan húzódó eljárás teljes időtartama alatt a tranzitzónában kell maradniuk – egyébként a végleges döntéssel szemben további jogorvoslatnak már nincs helye. Ez nem vonatkozik a 14 év alatti kísérő nélküli kiskorúakra, akiket a tranzitzónákból a fóti Kísérő nélküli kiskorúak otthonába szállítanak, de ahogyan erről, a korábban említett cikkünkben is írtunk, a kormegállapítás hazai gyakorlata enyhén szólva is problémás, és olyan megengedhetetlen hibaszázalékkal dolgozik, amin gyerekek sorsa múlhat.

Magyarul arról van szó, hogy a hozzánk érkező menekültek a tranzitzónában rekednek. A sorsuk onnantól kezdve meglehetősen bizonytalan, de még ennél is nagyobb probléma, hogy a (sokszor kevés kilátással kecsegtető) várakozás körülményei nem egyszerűen rosszak, egyenesen embertelenek.

(A kép csak illusztráció – Profimedia – Red Dot)

Kegyetlen bánásmód

A Helsinki Bizottság tanulmánya kétségbeejtő képet fest a tranzitzónákban uralkodó állapotokról: „2016-ban a tompai tranzitzóna előtt a menekülők tétlenül, az UNHCR által biztosított lepedőkből összetákolt sátrakban várakoztak, amelyek ugyan bizonyos fokú védelmet nyújtottak a naptól, de az eső és hideg ellen nem védtek. (…) WC-ket az Orvosok határok nélkül (Médecins sans Frontier, MSF) és más szervezetek hónapokon át folytatott érdekképviseleti tevékenysége után csak 2016 késő nyarán telepítettek az UNHCR jóvoltából.”

De még a méltatlan helyzetnél is sokkolóbb a menekülteket érő megaláztatás és az erőszak, amiről a kiadvány szintén beszámol. A Bizottság többször is beszélt olyan kisgyermekes családokkal, akik hetek óta vártak a tranzitzónába való bejutásra (holott elvileg elsőbbséget élveznének), de még aggasztóbb, hogy a menekültek a tranzitzónát orvosi ellátás igénybevételére is csak rendőri kísérettel hagyhatják el, és bár a hivatalos álláspont szerint Magyarország nem tartja fogva a menedékkérőket, mégis sokatmondó, hogy egy várandós anyukát bilincsben akartak elkísérni a terhesgondozásra. A Helsinki Bizottság egyébként hozzátette, hogy az anyuka végül nem kapta meg az ellátást: ő nem kérte inkább, mert kisgyerekeit nagyon felzaklatta bilincsbe vert édesanyjuk látványa. A fóti otthonban elszállásolt gyermekek között találkoztak olyannal, akinek kutyaharapások nyomai látszódtak a testén, és egyébként is tudni lehet, hogy a hatóságok kényszerítő eszközei között gyakran szerepel az erőszak is.

Egyetlen gyerek

A statisztikai adatok ezzel szemben inkább azért megdöbbentőek, mert az alacsonynak tűnő számok mellett egyáltalán nem látszik indokoltnak a sok szigorú intézkedés. Nem mintha bármekkora szám legitimálná ezeket. 2015-ben még 177135 menedékkérelmet adtak be, 2017 januárja és márciusa között ez a szám 1290-re csökkent. Két évvel ezelőtt a 18 éven aluli menedékkérők száma 36286 volt (köztük 8804 egyedül érkező kiskorú), ez az idei vizsgált időszakban már csak 488, ebből egyébként 63 a kísérő nélküli gyermek. A védelemben részesített kísérő nélküli kiskorúak száma, már 2015-ben sem volt túl sok: összesen 20 gyermek kapott valamilyen státuszt, idén azonban ez konkrétan egyetlen gyermeknek sikerült az említett 63-ból.

Az adatok rövid ismertetése után hangzott el a (sajnos nyilvánvalóan költői) kérdés: hol vannak a gyerekek mindenek felett álló jogai? Itt ugyanis a gyermekvédelem elveinek alapvető megsértéséről van szó, olyasmikről, amiknek soha, sehol nem szabadna megtörténnie egyetlen gyerekkel sem.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Riporter

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora dr. gádorné wéber ágnes

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora