Februárban 40 év pszichiátriai kényszergyógykezelésre ítélték azt a 15 éves tinédzsert, aki három évvel ezelőtt egy barátnője segítségével megpróbálta megölni az akkor 12 éves Payton Leutnert. Morgan Geyser és barátnője, Anissa Weier már régóta tervezgették, hogy meggyilkolják majd az egyébként szintén jó barátnőjüknek tartott lányt – végül Morgan születésnapjára időzítették a gyilkosságot. A szülinap teljesen ártalmatlanul indult, a lányok először korcsolyázni mentek, majd az ott alvós buli másnapján kicsalták Paytont a közeli parkba. Először Anissa támadt a lányra, keményen nekiütötte a fejét a betonfalnak, majd Morgan következett, aki a családi ház konyhájából ellopott késsel rontott Paytonra. A brutális bűncselekményt elkövető Geyser, aki maga is csak 12 volt, mikor 19 késszúrással majdnem végzett Lautnerrel, a bíróságon azt állította, egy arc nélküli, hosszú, csápszerű ujjakkal csalogató rémalak, Slenderman utasítására támadott.
Valódi horror
Ez a név valószínűleg nem mond semmit, de idén augusztusban többen megismerkednek majd Slenderman alakjával, ekkor kerül ugyanis a mozikba Sylvain White horrorfilmje a gyerekeket kísértő rémről. Slendermant azonban hiába keresnénk népi mítoszokban vagy gótikus rémregényekben, ez a sápadt, nyúlánk lény kizárólag az internetes folklór teremtménye.
Slenderman 2009-ben született, cseppet sem rejtélyes körülmények között: egy Eric Knudsen nevű férfi (netes felhasználónevén Victor Surge) találta ki a sztorit egy Photoshop-versenyhez, amiben az volt a cél, hogy a netezők minél ijesztőbb monstrumokkal és történetekkel rukkoljanak elő. Slenderman alakja viszont csak azután lett igazán népszerű, hogy néhány számítógépes játékot is csináltak belőle – onnantól a rajongók elkezdtek rajzokat, videókat és fotókat gyártani a rejtélyes lényről, amikkel szép lassan elárasztották az internetet.
Slenderman
Tettesek és felelősök
Az viszont már most biztos, hogy a nyáron érkező horror messze nem a legijesztőbb film lesz, ami Slendermanről készült. Irene Taylor Brodsky 2016-ban forgatott dokumentumfilmet (Beware the Slenderman) a mostanra hírhedtté vált Slenderman-késelésről, ami elsősorban a két lányra fókuszálva járja körül a bűntényt. A dokumentumfilm végig érzékenyen, ítélkezés nélkül mutatja be Anissát és Morgant, miközben két pólus között egyensúlyozva keresi a választ a lányok tettére: az internet lehet a felelős, vagy egyszerűen vannak olyan gyerekek, akik – még ha erről nehéz is beszélni – képesek ilyen szörnyűségekre? A valóságban persze nem lehet ennyire élesen szétválasztani az okokat.
Anissa például nem volt népszerű gyerek, osztályfőnöke is beszámol róla, hogy a többiek rendszeresen piszkálták őt, hetente többször is előfordult, hogy a lány sírva fakadt az osztályteremben. A dokumentumfilmben megszólaló neuropszichológus, Abigail Baird azt mondja, az ilyen izolált helyzetben lévő gyerekek számára gyakran jelent szociális pótlékot az internet, a Slendermanhez hasonló figurákban pedig a való életből hiányzó társakra találhatnak. Nem véletlen, hogy a rémfigura a neten paradox módon nemcsak a gyerekek elrablójaként, de azok védelmezőjeként is megjelenik, más fórumokon pedig olyan történetek keringenek, amik Slenderman azonosulásra késztető nehéz gyerekkoráról szólnak. Néhol egyenesen úgy igazolják tetteit, hogy gyerekkorában a szörnyeteget is piszkálták, kiközösítették, ezért vált később gonosszá. Baird tehát nem az internetet, inkább a gyerekek társas kapcsolatait (vagyis azok hiányát) okolja – szerinte ilyesmi nem fordulhatott volna elő, „ha a lányok egy nyolcfős baráti társaság szerves részei lettek volna”, akkor ugyanis nemcsak egymással kommunikáltak volna, és nem hagyatkoztak volna ennyire erősen az internetre.
Morgan Geyser és Anissa Weiser
Mert a két lánynak meggyőződése volt, hogy Slenderman valóban létezik, a gyilkosságra pedig azért volt szükség, hogy a szörnyeteg a kegyeibe fogadja őket. A Slendermannek való „megfelelés” mellett ugyanakkor a félelem is motiválta a őket: attól tartottak, ha nem viszik véghez a gyilkosságot, Slenderman rajtuk és a családjukon áll majd bosszút.
Bár tény, hogy mindketten hittek az arctalan rém létezésében, Morgan esete nagyban különbözik Anissáétól. Ahogy a dokumentumfilmből kiderül, őt a bírósági eljárás során skizofréniával és pszichózis spektrumzavarral diagnosztizálták, ami megmagyarázza, miért azonosult ennyire erősen a Slenderman köré épülő téveszmével. Már a kihallgatás során is feltűnt, hogy Morgan nem mutat megbánást, vagy egyáltalán érzelmeket, és a kislány anyja is elmesélte, hogy korábban is feltűntek bizonyos – most már egyértelműnek látszó – jelek. Morgan nem úgy reagált például a filmekre, ahogy azt egy átlagos gyerektől elvárnánk. Édesanyja elmeséli például, hogy tartottak tőle, mit szól majd a kislány, mikor először vetítették neki a Bambit, de Bambi anyukájának halálakor Morgan csak annyit kiáltott a tévé képernyője felé: „Menj, Bambi, mentsd magad!”. Ez önmagában persze még nem olyasmi, amiből meg lehetne jósolni, hogy egy gyerek 12 évesen brutális gyilkosságot kísérel majd meg, annál sokkal súlyosabb tényező, hogy Morgan édesapja is ugyanazzal a diagnózissal él, mint a lánya. A szakértők szerint a skizofrénia önmagában nem veszélyes betegség, probléma akkor lehet, ha bűncselekmény végrehajtására késztető téveszmék jelentkeznek, a beteg pedig nem kap megfelelő kezelést. Morgan végig azt hitte, telepatikusan kommunikál Slendermannel, és úgy gondolta, muszáj végeznie Paytonnal, különben az arctalan lény a családja életére törhet. Anissa visszaemlékezése szerint mikor Paytont leteperték az erdőben, Morgan ráült a lány lábaira, majd egészen közel hajolt az arcához és még a fülébe suttogta, hogy „Sajnálom”, mielőtt felemelte volna a kést.
A szúrások után
A tetőtől-talpig véres Paytonnak valahogy sikerült kivánszorognia az erdőből, ahol a lányok hagyták. Egy arra járó bicikliző talált rá a lányra, akit sikerült időben kórházba szállítani és megmenteni az életét. A kórházi ágyán Payton azt mondta, Morgannek élete végéig börtönben lenne a helye, és Anissának is börtönbe kell mennie, bár nem olyan hosszú ideig, mert ő nem szúrt – ő csak biztatta Morgant és néhány lépésről figyelte a jelentet. De függetlenül attól, hogy Slenderman és az internet vagy egy megmagyarázhatatlanul működő pszichiátriai betegség tehető-e felelőssé a lányok tetteiért, a büntetés Anissát és Morgant illette.
Morgan Geyser az ügyvédek közbenjárásának hála nem kerül börtönbe, az orvosi szakvélemény szerint a téveszme vezérelte, mikor 12 évesen barátnőjére támadt. Morgant 40 évre kényszergyógykezelésre ítélték, a bűncselekményben a bíróság szerint kisebb felelősséggel bíró Anissa Weiser 25 évet kapott a pszichiátrián. Az orvosi szakvélemény szerint Morgan még tavaly szeptemberben is beszámolt a fejében visszahangzó különös hangokról, ezért a bíróság szerint a most 15 éves lány még mindig veszélyt jelent a társadalomra.
A skizofrénia persze viszonylag jó magyarázatot ad Morgan viselkedésére, de mi a helyzet az eljárás alatt mentálisan teljesen épnek nyilvánított Anissával? Mikor az ügy felgöngyölítése közben a rendőrség ellenőrizte a lányok netes aktivitását, Anissa YouTube-fiókjában teljesen ártalmatlan és (bár talán inkább az események tükrében) aggasztó felvételekre is bukkantak. Anissa ugyanúgy nézegetett videókat málnát evő nyuszikról és a Tini Nindzsa Teknőcökről, mint arról, ahogy egy vadmacska elroppantja egy egér gerincét, hagyott együttérző kommenteket a megkínzott bálna képei alatt és büszkén jegyezte meg, hogy igen lett a válasz a „derítsd ki, hogy pszichopata vagy-e?” című videó tesztjére. A szülők mind tudták ugyan, hogy a lányokat foglalkoztatja Slenderman alakja, de nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak – ahogy Morgan édesanyja megjegyezte, annak idején ő is falta Stephen King rémregényeit. Anissa anyukája azt mondja, már nagyon bánja, hogy iPadet vett a lányának, mert bár – ahogy a filmből is kiderül – mindkét lány családja igyekezett szerető, figyelemmel teli és harmonikus légkört biztosítani, azért nem tudták száz százalékosan monitorozni Morgan és Anissa online aktivitását.
Brodsky dokumentumfilmje lényeglátóan nem démonizálja sem az internetet, sem a gyerekek kiközösítését, sem a skizofréniát, egyszerűen azt mutatja meg, mennyire veszélyes lehet, mikor ezek a létező legszerencsétlenebb konstellációban állnak össze. Ahogy a film szakértői fogalmaznak, a két kicsit fura, kirekesztett lány számára Slenderman jelentette a kapcsolódást, a beavatást valami különlegesbe, ami lehetővé tette nekik, hogy végre ők is tartozzanak valahová. És bár hál’ istennek a dolgok ritkán fajulnak odáig, hogy egy 12 éves kislányba 19 alkalommal mártsanak kést, rengeteg hasonló fiatal van az interneten, akik Slendermenhez hasonló rémalakok meséiben keresik a megváltást – a szüleiknek pedig valószínűleg fogalmuk sincs róla.
